Militia Christi

A mostani sede vacante alatt is időről időre föllángol valamiféle furcsán értelmezett reform szellemiségű vágy a nem katolikusok között. Valamiért a Katolikus Egyházon kívüli személyek (akár protestánsok, akár agnosztikusok stb.) fontosnak tartják, hogy elmondják, miben változtatnának. Ez önmagában nem is gond, de a találgatások, ötlethalmok mögött sokszor sajnos nincsen meg a katolikus dogmatika vagy akár csak hittörténelem alapvető ismerete sem. Aki reform lelkű, liberális papabilisnek gondolnak sokan, az csak a katolicizmuson belül számít liberálisnak: politikai értelemben egyáltalán nem az. Még a leginkább reformer pápa sem fogja engedni nők pappá szentelését. De miért?

Kissé öncélúan közzétennék egy minap érkezett levelet, mert nagy örömmel töltött el. A nevet természetesen nem mutatom meg, de itt, nyilvánosan válaszolok rá, mert más olvasóknak is érdekes lehet.

Gyakori kérdést tettek föl egy blogban, mely címlapos lett az egyik legnagyobb híroldalon: meg lehet-e bocsátani a kommunizmus bűneiért? Ez azért központi kérdés egy keresztény életében, mert az általunk követett tanítás is épp efféle lehetetlen dolgokat kíván: szeressük ellenségünket vagy éppen bocsássunk meg nekik. De megbocsátható-e, ha meggyilkolják a családomat?

Szerző: Georges L'Auné

A Buddha tanításai szerint a szellemi ösvény keresése szenvedésből születik. Végső soron minden emberi probléma a szenvedésre vezethető vissza, ezért a Buddha szerint olyan módszerre van szükség, amely nem felületi kezelést nyújt, hanem véglegesen megszünteti a problémát.

A pápa lemondása kapcsán írt rövid írásom kikerült az Index címlapjára is, amelynek több tízezer érdeklődő és több száz hozzászólás lett a következménye. Megdöbbentő kis utazás volt ez: volt, aki megállapította, hogy én biztosan nem lehetek hívő, sőt egyesek (bár ő nem tudja, hogy a személyazonossága nem titkos előttem, a lényeg, hogy egy vidéki nyugdíjas hölgy) pedig kifejezetten a pokol tüzével fenyegetett. Holott semmi mást nem tettem, csak a tömegek számára emészthető módon írtam a pápa lemondásáról.

Derült égből villámcsapás... senki sem számított arra, hogy XVI. Benedek pápa ma bejelenti, hogy február 28-án lemond a pápai trónról. A Szentatya rendkívül idősen, 78 évesen vált pápává még 2005-ben, így élemedett kora és ezzel együtt megromló egészsége miatt hagyja ott Szent Péter trónját.

Néhány napja egy másik portálon azt kérdezték tőlem, miért úgy mondta a karácsonyi szentmisén a pap az átváltoztatásnál, hogy Krisztus vére sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára, mikor korábban azt mondták az áldozópapok, hogy mindenkiért. A válasz egyébként egyszerű: az egyház törekvésével összhangban a magyar püspökség 2009-ben megváltoztatta a szöveget, hogy az eredeti, bibliai szöveghez hű maradjon a liturgia. A „sokakért” szót úgy értjük, hogy nagy sokaságért, s nem változott, hogy a katekizmus szerint Krisztus mindenkiért halt meg. Bár így félreérthető a vallásban járatlanok számára, mégis ez a forma hű. De tényleg mindenkiért meghalt Jézus?

Mindannyian tudjuk, hogy az alkoholfogyasztás súlyosan káros hatásokkal járhat: nem csupán testi egészségünkre, de lelki integritásunkra nézve. Az erkölcs betegségei között nagyon sok kapcsolódik az addikciókhoz, főleg az alkoholizmushoz, így nem nehéz azt gondolni, hogy az alkohol veszélyes szer. Ez biokémiailag is igaz, hiszen végtére is egy idegméregről beszélünk. De mit tanít erről a Biblia? Ihat-e alkoholt egy hithű katolikus?

Victor Hugo örökbecsű alkotása musicalként már régóta népszerű, mégis kockázatos vállalkozás volt filmmusicallé alakítani. Egyszerűen a mozilátogatók jelentős része nemhogy értetlenül áll egy közel 1500 oldalas (majdnem ötven könyvből álló) mű előtt, de emellett a filmmusical is megosztó műfaj. Az, hogy emellett a film ráadásul olyan témát helyez központba, amit a mindennapokban a legritkábban vizsgálunk, ez a film egyszerűen kötelező. Igazi keresztény alkotás, s ez megdöbbentő erejű, mikor tudjuk, hogy a színészek és nézők jelentős része sem tudja ezt.

Az egyik leggyakoribb kritika a nem hívők között az Egyházzal kapcsolatban annak szexuáletikai tanítása miatt fogalmazódik meg. Ennek fontos része a mesterséges terhességmegszakítás kérdése, amelyet a Katolikus Egyház teljes egészében tilt, miközben sokan azzal érvelnek, hogy a nő joga eldönteni, világra akarja-e hozni a gyermekét. Miért tilos az abortusz, s mi történik, ha a magzat beteg vagy erőszakkal fogant?