Nem mulasztotta el az országos média nagyra duzzasztani a szokatlan esetet, mely keretében egy párnak az esküvő napján utasította vissza a pap a házasságkötést. A pécsi lagzi helyett Budapestre utaztak, ahol állítólag bíborosi engedéllyel összeházasodtak. De mi ez az egész? Egyáltalán adhatott-e Erdő Péter ilyen engedélyt, ha pedig rendben volt a pár, miért kellett volna engedély? Utánanéztünk, mi is történt.
Feltételeznünk kell, hogy a pár katolikus hiten van, hiszen katolikus templomi esküvőt kértek: ez egy szentség, amely felvételének szabályai vannak. Ahogyan az egyházi rend szentsége (a pappá válás) vagy a bűnbocsánat szentsége (az érvényes gyónás) is szabályok alapján valósul meg, úgy a házasság is. A különbség, hogy házasságkötés esetén az Egyház és így a pap csak tanú, a felek egymásnak szolgáltatják ki a szentséget. Az Egyház azonban nem tanúskodhat olyan esetben, mikor életállapotuk miatt nem tudják a felek egymásnak kiszolgáltatni.
Azt majdnem mindenki tudja, hogy a Katolikus Egyház a házasság felbonthatatlansága mellett áll ki. Ezen a hitvédelmi blogon részletesen leírtuk, mégis milyen esetekben mondható ki a házasság érvénytelensége (ezt pongyolán katolikus válásnak hívják), de érseki bíróság nélkül is élhetnek különváltan katolikus házastársak. Viszont az újraházasodás nehézségekbe ütközik, az érvényes katolikus esküvő ugyanis felbonthatatlan, nemhogy egy bíboros, de még a pápa sem adhat fölmentést alóla. (Kizárólag az állapítható meg, ha egy házasság eleve sosem volt érvényes. Az érvényes házasságok védelme egyházszakadást is okozott: a mai anglikánok azért váltak el a katolikusoktól, mert a pápa nem engedte VIII. Henrik királynak, hogy érvényes házassága helyett-mellett újat kössön.)
Azt tehát láthatjuk és elfogadhatjuk, hogy egy katolikusnak, aki templomi esküvőt akar kötni, fontosak a szabályok, hiszen hite köti. Feltételezzük, hogy ismeri is őket, hiszen a kánonjog köti a laikus hívőket is, valamint a jegyesoktatás során el is mondják ezeket.
Botrány a hazug pár miatt
Mégis hogyan fordulhatott el a botrány? A pár budapesti templomba jár, a feleség (?) református (tehát keresztény, így ismeri a házasságról szóló tanítást, a szentpáli kiváltság aligha állhat fönn, így nem érvénytelen az első házassága). Tudatosan elhallgatták, hogy ő már kötött egy polgári házasságot korábban, amelyet ugyan fölbontottak, de egyházjogi értelemben érvényes. Erre rákérdezett a jegyesoktató atya is, de letagadták előtte. Pedig elég lett volna érvénytelenítési pert indítani az egyházi bíróságon.
A pár azt kérte, hogy Pécsett házasodhassanak össze. Főszabály szerint a saját egyházmegyében kellene, de plébánosi engedéllyel elbocsátást kaphatnak, ez megtörtént. Mivel a pesti atya úgy tudta, nincsen akadály, engedélyt állított ki, melyet a Pécsi Egyházmegyének megküldtek.
A pap jóhiszeműen adott engedélyt, nem akart véteni az egyházjog ellen. Látni kell, hogy mivel megtévesztés történt, ezért a házasság érvénytelen lett volna: ha valaki a gyónásnál tudatosan elhallgat egy vétket, akkor hiába ad penitenciát a pap, a szentség érvénytelen lesz. Ha valaki bérmáláshoz készülődik, de nem tud megmaradni a kegyelmi állapotban, akkor a fölvett szentség érvénytelen lesz, hiába nem tudja ezt más rajta kívül. Az ember szabad akarattal bíró lény: tudva és akarva megtéveszthet másokat, egyházi személyeket is, de az, aki a lelkünket is látja, nem tud tévedni. Az Isten előtt a szentség érvénytelen marad, hiába próbálja kiszolgáltatni annak formális jeleivel az ezen hatalommal fölruházott klerikus.
Jelen esetben már Pécsett derült ki az esküvőre készülődő B. atya számára, hogy a szentség nem szolgáltatható ki. Nem ő, hanem a templom igazgatója a jogra hivatkozva ezért megtiltotta az egyébként is így okafogyottá, sőt szentségtöréssé változó szertartást. A média állítása, hogy a pap miatt ment tönkre az esküvő, már csak ezért sem igaz. A násznép erre ordenáré módon kezdett viselkedni, megtépkedte a templomi díszítést, majd Budapestre utaztak számon kérni a jegyesoktatást végző L. atyát, aki szörnyű helyzetbe került: megvezették, hibázott, és nem tudta jóvátenni.
A bíboros közbelép
Ekkor kértek tanácsot a kitűnő kánonjogász bíboros atyától, aki helyesen járt el: a botrány elkerülése fontos szempont a kánonjogban. Nem jó kárt okozni sem a párnak, sem a násznépnek, jobb, ha békesség van köztünk. Ezért engedélyt adott a formális szertartásra azzal, hogy utólag egyházi bíróság dönti el, érvényes-e ez a frigy. Tehát ismét nem igaz a pár állítása, hogy ők csak úgy bíborosi engedéllyel egybekeltek. Jelenleg ugyanis nem biztos, hogy érvényes a házasságuk.
Személyes álláspontom szerint egyértelműen nem lehet az. Az is biztos, hogy nem járulhatnak szentáldozáshoz sem, mert a kegyelem állapotában nem lehet az, aki ilyen súlyos kérdésben hazudik. Különösképpen visszataszító emberileg is, hogy a sajtó felé ők közvetítették az esetet. Ez az aljas bosszú a pécsi pap felé azért is mélyen megrendítő, mert nem is ő tiltotta meg a szertartást, egyébként pedig nem is tehetett volna mást. A tett viszont nemcsak őt sértette, de az egész Egyházat befeketítette, ártott a hit hitelének, végső soron pedig a krisztusi tekintély megtámadásának is fölfogható: rám nem érvényesek az ostoba szabályok, ha pedig rajtakaptok, én tönkre teszlek benneteket. Ez a lelkület nem való templomba.
A sajtó sajnos nem tartotta fontosnak a helyesbítést, a legtöbb felületen a Pécsi Egyházmegye sajtóközleménye meg sem jelenhetett. Nagyon szomorúnak tartom, de ez az eset ismét fölhívta a figyelmet az Egyházon belül a házasságok tarthatatlan kezelésére. Egyrészt maga a jegyesoktatás minőségére nagyon kell figyelnünk, másrészt pedig a hivatalos adminisztrációra. Ez most forró téma, belső átszervezések várhatók, hogy többé ilyen hiba ne fordulhasson elő.
Előfordulhat, hogy a pár házassága érvénytelen. Bízom benne, hogy az ügyet személyesen felügyeli majd a prímás atya, mivel érintetté vált. És abban is bízom, hogy szigorúan a kánonjogot követi majd. Mély szomorúsággal töltött el egy néhány éve kezembe került belső papi körlevele, ahol az atyákat kánonjogászi továbbképzésre invitálta, mert kis számú érseki bíró van, aki hatékonyan tudja a sok érvénytelenítési pert levezetni. A katolikus esküvőnek nem az a hibája, hogy örökké érvényes, hanem a feleknek hibája, ha életdöntésüket, ezt az Isten előtt tett esküt nem képesek megtartani.
Ez mindig szörnyű személyes esemény, családi tragédia. Nem szabad őket megbélyegezni, de segíteni kell visszatérni a közösségbe. Viszont ettől még az isteni parancs nem átírható. Nem a tanítás szorul reformra, hanem a lelkek szorulnak tanításra.
Az utolsó 100 komment: