Ma, hamvazószerdával indul a nagyböjt előtti negyvennapos böjti időszak. Miről szól a mai modern világban a böjt, hogyan tarthatjuk be, és mit ehetünk ilyenkor?
A Jézus Krisztus feltámadását ünneplő húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe. Erre készít föl a hitben való elmélyedést szolgáló böjti időszak, mely már a IV. század óta szokás. A szerdai kezdet a VII. században alakult ki. Az ókeresztények hamvazószerdáján a nyilvános bűnösök mezítláb, zsákruhában vonultak a templomba, ahol a pap hamut szórt a fejükre, kiutasította őket a templomból, s ők nagycsütörtökig vissza sem mehettek. A hamuszórás hamvazkodás néven a XII. században a liturgia részévé is vált.
A mai szentmisén a pap az előző évi szentelt barka hamujával rajzol keresztet a hívők homlokára, ezzel emlékeztetve őket az elmúlásra, hogy egyszer ők is porrá lesznek, de egyben az örömhírre is, hogy bűnbocsánatot nyerhetnek.
Böjti szabályok ma
Az eredeti nagyböjt legszigorúbb betartása a negyvenelés, mikor csak negyvenszer, tehát napi egyszer, napnyugta után eszik a böjtölő. A többség ilyenkor nem eszik húst, tojást és tejtermékeket sem fogyaszt. A modern egyház a böjti előírásokon nagyon sokat enyhített: az 1251. kánon alapján a katolikusoknak csak hamvazószerdán és nagypénteken kell szigorú böjtöt tartaniuk, de ez is csak annyit jelent, hogy a nap során háromszor ehetnek, de csak egyszer lakhatnak jól. A szabály csak az egészséges 18 és 60 év közöttiekre vonatkozik, a hústilalom 14 esztendős kortól kötelező.
Összefoglalva a szabályokat:
- A 14. életévüket betöltött katolikusok hamvazószerdán (ma) és nagypénteken (idén április 18-án) nem fogyaszthatnak húst.
- A 18 és 60 év közöttiek ezen felül csak háromszor ehetnek húsmentes ételt, és csak egyszer lakhatnak jól.
- Egyébként a nagyböjti időszak minden péntekjén kerülni kell a húsféléket.
- Az általános böjti szabályok alól kivételt képeznek az utazók, akár hajóról vagy repülőről van szó, és velük a reptéri dolgozók is, de a nagypénteki böjt még nekik is kötelező. Ők más jámbor cselekedettel is pótolhatják a dolgot.
- A nehéz fizikai munkát végzők vagy közétkeztetésben résztvevők is kiválthatják a böjti napokat.
- Ha a nagyböjt nem kötelezően húselhagyó napjain húst eszünk, akkor jó cselekedetet vagy imát kell fölajánlanunk helyette. Ezt a szabályt egyébként nagyon sok pap túl megengedőnek tartja.
Azonban ezen felül hasznos és jó a megszokott tevékenységeink kordában tartása is: az alkoholfogyasztás, cigarettázás, túlzott internethasználat, esetleg tévénézés szüneteltetése legalább ezekre a napokra vagy akár bizonyos szabályokkal az egész böjtre vonatkoztatva is. Ferenc pápa azt kérte, mindennap mondjuk le valaki más érdekében vagy javára valami apróságról.
Kellemetlen, de van-e értelme?
A kiemelt napokon sem temetési misét, sem esküvőt nem tartanak meg a papok. Persze kellemetlenségnek tűnhet az ilyen szabályok betartása, holott a böjt nemcsak a világvallásokban található meg, de a vallástalanok közül is sokan tartanak egészségügyi okokból hasonló időszakokat.
A belső elcsendesülés mellett ez a hitbéli hovatartozás ünnepe is. Miközben bűnbánati napokat tartunk, emlékszünk az értünk hozott áldozatra, saját gyarlóságunkra, bocsánatot kérünk bűneinkre, de az is eszünkbe jut, amire a Biblia figyelmeztet: a hit tettek nélkül halott. Aki csak szavaiban hisz, de semmiféle korlátot nem fogad el (nem jár szentmisére, nem gyakorolja az irgalmasságot, az élete rendezetlen stb.), az vajon tényleg hisz-e? Nem válik rutinná s ezért üressé a lelki élete? A lelki kiszáradás és a hittől való vétkes eltávolodás megakadályozására a nagyböjt az egyik legjobb időszak.
Emlékeztetnünk kell magunkat a Szentírás másik soraira, éppen akkor, mikor a pogány és ezoterikus szokások minden korábbinál népszerűbbek és könnyebben elérhetők, és mikor megmagyarázhatatlan, agresszív és szörnyű betegségek ütik föl a fejüket: egyes ördögök csak imával és böjttel űzhetők ki. Igencsak jót tesz a testi és lelki egészségünknek, ha megtanulunk gátat szabni kialakult szokásainknak, és önuralmat gyakorolunk.
Kevésbé ismert böjtjeink
Vannak persze más böjti napok is a katolikus naptárban. Egyrészt a kánonjog szerint minden szentáldozást megelőző egy órában tartózkodni kell az evés-ivástól (a víz és az orvosság kivétel), de mivel eleve a mise hossza miatt ez nem egy különleges figyelmet igénylő kérés, sokan háromórás absztinenciát javasolnak.
Szintén érdekes a kántorböjt helyzete (a neve félrehallásból keletkezett, nincs köze a kántorokhoz), melyet a II. Vatikáni Zsinat előtt évente négyszer tartottak: ekkor három napon keresztül a papokért és a papi hivatásért böjtöltek a katolikusok. (A mai paphiánnyal és hitehagyásokkal pettyezett egyházban talán jó lenne visszavenni a szokások közé a kántorböjtöt is.)
Utolsó kommentek