Militia Christi

A kérdésfelvetés különösnek tűnhet, de terjed egy olyan nézet, amely szerint Jézus Krisztus vegetáriánus lett volna, így akkor viselkedik igazán helyesen egy keresztény, ha tartózkodik a húsevéstől. Időről időre fölbukkannak érdekes elméletek, melyek a hitelességüket igyekeznek bibliai idézetekkel alátámasztani, de hát jól tudjuk: az ördög is mindig tud idézni a Bibliából. Így néhány idézet önmagában még nem elég, hogy dönthessünk egy kérdésben, ismernünk kell a Szentírás egészét, valamint az akkori történelmi-kulturális kontextust is. Ezek alapján eldönthetjük, hogy evett-e húst az Emberfia.

Amikor a katolikus vallásról esik szó olyanokkal, akik nem igazán ismerik, előbb-utóbb előjön az emberek számára az egyik legérdekesebb téma, a szex. Sokszor hallottam már a vádat, hogy a katolicizmus a testiséget eleve bűnösnek tartja, hogy minden tilos, ami jó, és a szeretkezést sem élhetik meg a hívők teljes örömben. Pedig a valóság egészen más: a testiség elválaszthatatlan az embertől ebben a földi életben, így nagyon fontos szerepe van.

Főleg megtérés esetén tud problémát jelenteni, ha valaki már a második házasságában van: mivel az egyházi tanítás szerint a házasság élethosszig tartó felbonthatatlan kötelék, ezért a második házasságukban élők automatikusan bűn állapotában vannak, ezért gondot okozhat a beavató szentségek felvétele. Nem kell persze kétségbe esni, sok esetben van megoldás, de meg kell érteni azok számára, akik katolikusok szeretnének lenni, hogy a házasság nagyon fontos életfeladat. Ebben két ember egy lesz, teológiai értelemben tehát monogám kapcsolatról van szó.

A média bulvárérdeklődése középpontjából az emberek mindennapjaiba került a maják naptárjának félreértelmezéséből születő világvégejóslat, amely egyébként a hasonló hamis próféciáktól megszokott módon nem teljesült be. S miközben nevetünk azon, hogy egyre többen jósolnak be nem következő világvégét, elfelejtjük, hogy maga a Szentírás is szól utolsó időkről. S azoknak egyik jele éppen az, hogy megjelennek hamis vallások és álpróféták, akik közül sokan világvégét jósolnak...

Ma, advent utolsó napján, karácsony előnapján várjuk Jézus Krisztus megszületését. A szenteste emlékeztet bennünket arra, hogy Isten végtelen kegyelméből leszületett közénk: olyan közel jött, amennyire csak lehet, hiszen emberré lett az Örömhírhozóban. A tudatunk nem ragadhatta volna meg lényegét, ahogyan látszik az ószövetségi iratok torz istenképén is. Szükség volt a végtelen utazásra, hogy megjelenjen közöttünk a Megváltó.

A közvélemény számára az egyik legérdekesebb kérdés egy katolikus pap életében a nőtlenségi fogadalom, azaz a cölibátus. Mivel társas lényként alapvetően úgy érezzük, hogy a boldogsághoz egy párra van szükségünk, nehéz elképzelni, hogy valaki a szabad akaratából le tudna mondani a párválasztásról. A nagyon modern, liberális felfogás szerint eleve lehetetlen aszexuálisan élni, de ezt nyilván azok mondják, akik magukról nem tudják elképzelni. Szerintem a cölebsz életmódban nem a szexhiány a legnagyobb ellenség, hanem a gondolat, hogy sosem lesz senkim.

Valóban létezik keresztényellenesség, bár ez leggyakrabban általános vallásellenességként jelenik meg Magyarországon. A keresztényüldözés ettől függetlenül jelen van a világban, de erről egy későbbi írásban részletesebben beszámolok. Itthon nem üldözik a keresztényeket, de úgy érzem, gyakran nem hagyják szóhoz jutni őket. Gondoljunk csak bele: dacára annak, hogy Magyarországon több mint nyolcmillióan valamelyik keresztény felekezethez tartoznak (s a magyarok 55%-a katolikusnak tartja magát), mikor láttunk utoljára például a televízióban papot?

A keresztények életének központi kérdése az istenesség, az Istennel való viszonyuk. Úgy gondoljuk, hogy létezik egy legfelsőbb erő, akit leginkább legelső okként határozhatunk meg, s bár az emberi kifejezések, szavaink nem elegendőek a kifejezésére, hiszen éppen végtelenszer nagyobb ő nálunk, igyekszünk a hittitkait kibontani. Tegnap az érseki bíróság egyik bírája, kánonjogász atya ezt úgy fogalmazta meg nekem, hogy a kinyilatkoztatást a mai napig értelmezi az Egyház a Szentlélek által. Ez az egyházi hitünk alapja: hogy Isten önbemutatása (a Szentírást leíró hetvennél is több emberen keresztül) hiteles, de megérteni még ma sem sikerült teljesen. A hitigazságok felismerése a szenthagyományon keresztül az idők végezetéig tartani fog. Most sem értjük teljesen Istent és a tervét, de vannak felismeréseink, melyekben bizonyosságot szerezhettünk már.

Az egyik leggyakoribb kritika a katolikus egyházzal szemben, hogy nem tanúsít kellő toleranciát a homoszexuálisokkal szemben. Azt, hogy mi a kellő tolerancia, általában azok próbálják megállapítani, akik úgy érzik, éppen velük szemben nem elég elfogadóak. Minden rossz szándék nélkül aláhúznám, hogy a tolerancia börtönében is lehet élni, mikor már annyira multikulturálisak akarunk lenni, hogy elveszítjük önnön identitásunkat: mikor a brüsszeli főtéren karácsonyfa helyett úgynevezett téli fát állítanak monitorokból, nehogy megsértsék a nem keresztény hívők érzékenységét, akkor gyakorlatilag nem a más vallásúakat védik, hanem a keresztényeket sértik meg. Én legalábbis így élem meg.

Egy radikális, hazafias zenéket játszó zenekarnak a napokban jelent meg egy száma, amelyben Kun Andrást dicsőítik. A Kun páterként megismert egykori minorita szerzetes életét a bitón végezte, mivel 27-szeres rablógyilkosságért ítélte el a nyilas bíróság, pedig ő maga is nyilas parancsnok volt. Hogyan lehetséges ez? Valóban egy gyilkos magyar pap garázdálkodott a nyilaskeresztesek között?