A hit lényege nem a tiltás: a tökéletlen hitben élő azért nem tesz valamit, mert vallási előírások tiltják, a tökéletes hitben lévő viszont azért nem, mert fölismeri az isteni parancsban, hogy tettével megbántja a Teremtőjét. Amikor az Egyház erkölcsi szabályokat fogalmaz meg a hívek számára, nem elítéli őket, csak igyekszik a tökéletesség felé mutatni egy utat. De miért is tiltja a fogamzásgátlást, és mit tegyünk, ha mégsem szeretnénk még gyermeket?
A Katolikus Egyház katekizmusa világosan kimondja, hogy önmagában rossz az a szexuális cselekedet, amely a házassági aktust (akár azt megelőzően, akár aközben) megfosztja természetes következményeinek kibontásától. Nem állítjuk, hogy a szex egyetlen célja a gyermeknemzés: a katolikus szexben is fontos a kölcsönös örömszerzés, a teljes önátadás. De állítjuk, hogy a tökéletes szexualitás éppen csak így, tökéletes, szentségi önátadásban lehetséges, s a tökéletesség alapfeltétele, hogy a természet adta céljától nem szakítjuk el ezt a cselekedetet sem.
Éppen ezért és egészségügyi kockázatait is megfontolva tiltott a fogamzásgátló szerek alkalmazása. Az óvszer tiltása is ebből a parancsból fakad, de az nem igaz, hogy ezzel az Egyház az afrikai országok AIDS-fertőzöttségét növelni szeretné. Egészségügyi okokból nyilvánvalóan az óvszer használata jobb, mint a nem használata. Nyilvánvaló, hogy erkölcsi tanításunk szerint jobb, ha nincs házasságon kívüli (házasság előtti) szexuális kapcsolat, de pontosan tudjuk, hogy a társadalmi változások és e korban uralkodó szokások miatt ez nagyon ritka. Nem csukja be a szemét az egyház eme létező probléma előtt, s nem kéri valakitől, hogy kockáztassa az egészségét. Optimális esetben a házastársunk nemi egészségét ismerjük, ha pedig ő esetleg HIV-fertőzött, az óvszer használata nem hibáztatható.
Természetesen az abortív szerek használatát minden körülmények között ellenzi az egyházi tanítás.
De mit tesz a katolikus, ha nem akar még gyermeket?
Ugyanazt, mint mindenki más: a katolikusok nagy számban élnek rendezetlen élettársi viszonyban, sokan használnak fogamzásgátlót is. Senki mellett nem áll egy nádpálcával apáca, mindenki a saját határai, képességei és hite szerint élheti az életét. De kétségtelen, hogy ilyen életállapotban például szentségek fölvétele kánonjogilag érvényes formában nem lehetséges.
Van azonban a családtervezésnek elfogadható módja. Az élet továbbadásának szabályozott, biológiai megfigyeléseken alapuló befolyásolása megfelel az erkölcs objektív kritériumainak. Az ember nagyszerű hivatása a szülőség, de kétségtelen, hogy nem minden életállapotban várt egy gyermek. Különösen a sokadik gyermek esetén lehet szükség önmegtartóztatásra, illetve periodikus családtervezésre. Boldog II. János Pál pápa egyértelművé tette, hogy a fogamzásgátlás és a terméketlen időszakok felhasználása közötti különbség nemcsak antropológiai, de erkölcsi természetű is.
Van tehát engedélyezett mód, méghozzá a természetes születésszabályozás. Minden olyan megoldás engedélyezett, mely természetes, tehát nem avatkozik bele az emberi szervezet Isten adta működésébe, hanem alkalmazkodik hozzá. Sem különböző szereket, sem rendetlen cselekedeteket nem tartalmaz, hanem figyelembe veszi azokat a természetesen fölmerülő lehetőségeket, melyek egészségügyileg is biztonságosak, emellett erkölcsileg nem helyteleníthetők.
Érdekesség egyébként, hogy a kutatások szerint szignifikánsan nagyobb a válások arányszáma azokban a házasságokban, ahol valamilyen fogamzásgátló módszert alkalmaznak a felek.
A családtervezés alapvető jog
A születésszabályozás természetes jog és a házasság része. A házastársak közti szexualitás lényegét tekintve termékeny, de ez nem csupán a gyermeknemzésre értendő: ilyen termékenység a felek lelki, testi egymásra hangolódása és fejlődése is. A gyermek életre hívása felelősségteljes döntés, következésképpen a családtervezés is a házastársak felelősségi kérdésköreibe tartozik.
A katolikusok számára elfogadható családtervezési eljárásoknak öt erkölcsi feltételnek kell megfelelniük:
- Ne zavarja meg a nemzés természetes aktusát.
- Tartsa tiszteletben az emberi testet (ne okozzon egészségkárosodást stb.).
- Tartsa tiszteletben a megfogant emberi életet (abortív szerek tiltása).
- Legyen pozitív hatása a párkapcsolatra.
- Legyen hatékony és könnyen alkalmazható.
Hogyan működik?
Bár sokan szeretnék a természetes családtervezés modelljét követni, nem mindig kapnak kellő segítséget hozzá. Viszonylag kevés könnyen hozzáférhető, jó minőségű anyagot lehet találni, és nem minden pap tud valóban segítséget nyújtani, így nem mindenki jut el szakemberhez a kérdésben. Érdemes egy püspök magyar nyelven is megjelent könyvével kezdeni. A Rötzer-féle természetes fogamzásgátlás módszere bizonyított: amellett, hogy egészséges, rendkívül hatékony is, és megfelel a fenti alapelveknek. A szerelem dinamikája című könyv innen letölthető.
A katolikus árulás
2013-ban egy amerikai bíboros Rómában nemzetközi konferenciát szervezett, amelyben hibáztatta a dollármilliárdos üzletágnak számító fogamzásgátlási és abortuszpiacot. A bíboros azonban a kampányok sikerességét nem csupán a reklámokban látta, hanem éppenséggel a keresztényekben, akik olyasféle hitbéli bizonytalanságban élnek, mely megengedi számukra, hogy az egyházi parancsok közül kényük-kedvük szerint válogassanak.
Nincs kedvem vasárnap templomba menni? Nagy ügy, csak egyházfegyelmi előírás! Igaz, ez halálos bűn, de majd meggyónom, s biztosan nem úgy halok meg, hogy erre nincs módom előtte... Nem tudom betartani az egyház szexuáletikai előírásait? Egye fene, ettől még követem a Tízparancsolatot. Ez a gondolatsor a bíboros szerint különösen veszélyes, hiszen egy aprónak tűnő bűn elfogadásával ajtót nyitunk a mind nagyobb erkölcsi rendetlenségeknek. Mintha a fogamzásgátlás egyféle kapubűn volna a későbbiekre.
Kétségtelenül központi kérdés ez az emberek életében, hiszen a szexualitásunk fontos része életünknek. De nem kétségtelenül központi kérdés ez az egyházzal kapcsolatban és az Istenhez fűződő viszonyunkban. A keresztény ember tekintetét Krisztusra mint példaképre veti, s tudja, hogy a történelem végső célja a Gonoszon való győzelem. Tökéletlenekként csak célkitűzésünk javulni nap nap után. Ha nem sikerül szentnek lennünk valamiben, akkor az ne béklyózzon, ne ébresszen bűntudatot, de jó tudni, hogy van még miben javulni. Az egyházi tanításnak nem feladata, hogy korszerű vagy könnyű és kényelmes legyen: ez az út sokszor keskeny és nehéz, de végpontja fölötte áll a korszellemnek és az aktuális történelmi helyzetnek. Ilyen téren pedig nem mindig felel meg az elvárásoknak. A kérdés csak az: hitet is úgy választunk s válogatunk-e, mint inget? Hogy épp melyik kényelmes nekünk.
Utolsó kommentek