Kilencévi megfontolás és tanácskozás után az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció úgy döntött, meghagyja helyén a békeköszöntés helyét a liturgiában.
A békesség és szolidaritás kifejezésének átalakulása az elmúlt években sokakat aggasztott, akik szerint elveszítette eredeti jelentését. A kongregáció állásfoglalása szerint ha előre látható, hogy nem a megfelelő módon zajlik majd le a rítus, akár el is lehet hagyni a miséből. Ha pedig lezajlik, akkor méltósággal kell kifejezni, és észben tartani, hogy a gesztus „nem a ’jó reggelt’ keresztény változata”, hanem a keresztény hit kifejezése, miszerint az igaz béke Krisztus halálának és feltámadásának ajándéka. Személyes megjegyzésem, hogy rendkívül kiábrándító, mikor az úgynevezett diákmiséken már nem is a kézfogási rítus jelenik meg, hanem egymás kezét megfogva hullámozni kezdenek a résztvevők, mivel ez a szentmise deszakralizációját okozza.
Az ügyben a kongregáció körlevelet küldött, amelyben kifejtik, hogy a békeköszöntés helyben hagyását Ferenc pápa is jóváhagyta. A körlevél tartalmát Ferederico Lombardi jezsuita atya is megerősítette augusztus 1-jén.
Nem változtatnak
A püspöki szinódus 2005-ben tett javaslatot arra, hogy a békeköszöntés rítusát a misén belül máshová helyezzék át, például a hívők imádságának végére és a felajánlás előttre.
A kongregáció vezetője, Antonio Canizares Llovera bíboros és kongregáció titkára, Arthur Roche érsek elmondták, XVI. Benedek pápa kérte fel a kongregációt arra, hogy tanulmányozzák a kérdést. Miután ezt megtették, a kongregáció világszerte felkérte a püspököket, hogy foglaljanak állást, megtartsák-e a békeköszöntést eredeti helyén, vagy mozgassák más helyre annak érdekében, hogy a hívők jobban megérthessék és átélhessék, így jobban végre is tudják hajtani a gesztust.
A levél szerint végül úgy találták helyesnek, ha a békeköszöntés helyét meghagyják a liturgiában és nem változtatják meg a Római Misekönyvet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene új erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy elmagyarázzák a békeköszöntés jelentőségét a hívőknek, és megmutassák azt, hogyan kell a gesztust helyesen végrehajtani.
Máshogyan is lehetne?
A levélben arra kérik a püspököket, vegyék fontolóra, milyen új gesztusokkal lehetne a békeköszöntést elvégezni a bevett profán köszöntési módok helyett. Emellett arra is felhív az iromány, hogy vessenek véget az olyan cselekedeteknek, mint a „dal a békéért”, amely a római rítusban nem létezik; a hívők helyelhagyása, hogy egymást köszöntsék; az oltár elhagyása a pap által, hogy köszöntsön néhány hívőt; illetve a békeköszöntés használata karácsonykor, húsvétkor, esküvőkön és temetéseket üdvözlésként, gratulációként vagy részvétnyilvánításként.
A katolikus liturgikus hagyományban a békeköszöntés a felajánlás előtt történik, válaszul Jézus buzdítására:
"Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat." (Máté 5:23–24)
A latin hagyományban azonban a szentáldozás után következik a béke gesztusának bemutatása, mert az a feltámadott Krisztus jelenlétét jelképezi. Közvetlenül a kenyértörés előtt van a helye, amely alatt az Isten Bárányához könyörögnek a hívők, hogy „adja nekik az ő békéjét”.
A békeköszöntés helyesen úgy történik, hogy a közvetlen közelünkben állók kezét szorítjuk meg. A gesztust lényege az átélés, mivel nagy jelentőséggel és mély jelentéssel bír. Ez a szolidaritás jele.
Utolsó kommentek