A Pater Noster, az Úr imádsága a keresztény imádság mintája, hiszen a Bibliában maga Jézus tanította meg követőinek. A francia katolikus püspökség most mégis apró változtatást tesz a szövegen. Mégis mi a gond az eredeti szöveggel és mikor változtatják meg a magyar változatot? Bibliahamisítók-e a katolikusok? Irgumburgum!

Lukács evangéliumában a tanítványok kérlelik Krisztust, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Erre válaszul Jézus a Miatyánk szavaival válaszol. A keresztény hit szerint Krisztus maga a megtestesült Isten, így konkrétan az Úr szavaival imádkozunk, ráadásul a Biblia szövegének megváltoztatása szintén elképzelhetetlen: a szöveghitelességi vizsgálatok szerint máig megőrizte eredeti formáját a Szentírás és maga Krisztus is jelzi, hogy egyetlen jóta (pontocska) sem tűnhet el belőle. Akkor mégis mit csinálnak ezek a franciák?

Isten nem visz kísértésbe

Aki esetleg nem ismerné, a Miatyánk végén van egy érdekes rész, amely magyarul is hasonlóképpen hangzik, így könnyen meg fogjuk érteni: „ne vígy minket kísértésbe” (francia eredetiben: „Ne nous soumets pas à la tentation”). A logika szerint Isten nem viszi az embert kísértésbe, Ő nem kísértő, így a szöveg félreértésekre adhat okot. Az új szövegváltozat szerint: „és ne engedd, hogy kísértésbe essünk”.

Assisi Szent Ferenc részletes magyarázatot fűzött a Miatyánk soraihoz. Ehhez ezt: „se burkoltba, se nyilvánvalóba, se váratlanba, se tartósba.” A Máté és Lukács evangéliumából megismert imádság eredeti szövegét kell figyelnünk. Fontos megérteni, hogy a Biblia kinyilatkoztatás, Isten szava, így megváltoztathatatlan, de a fordítás nem kinyilatkoztatás, hanem a kinyilatkoztatás fordítása. Ezért fordul elő, hogy például a katolikusok és a reformátusok más-más fordítású Bibliát használnak (sőt a reformátusoké rövidebb, mivel ők az úgynevezett deuterokanonizált könyveket kivették a saját Bibliájukból).

A probléma ott keresendő, hogy az eredeti görög fordításban valóban a magyarban is használt „ne vígy” forma fordul elő, azonban többértelmű kifejezésként. Míg a francia és persze a magyar változatban úgy tűnhet, hogy ez egyféle kísértés, addig a görögben külön kifejezés van az ármánykodásra és a próbatételre. Az eredeti szövegből egyértelműen kiderül, hogy nem azért esdeklünk, Isten nehogy luciferi kísértésekbe vigyen, hanem a túlzó próbatételektől kérünk megóvást. Erre egyébként ígéretünk is van: Jézus megígérte, hogy nem lesz nagyobb próbatétel életünkben annál, amit még elviselni bírnánk.

A magyar hívők között is van, aki nem érti

A probléma amúgy nem újkeletű: áldozópap mesélte nekem, hogy a budapesti Szent István-bazilikában rendszeresen előfordul, hogy az egyik első sorban ülő idős hölgy a szentmise közben a közös Miatyánk-ima liturgikus részénél jó hangosan, hogy mindenki hallja, más szöveget mond. Ő is úgy okoskodott a papoknak, hogy hát Isten biztos nem visz mindenki kísértésbe. Holott a szöveg valódi jelentése csak az, hogy emberként azért fordulunk a Teremtőhöz, ne hagyjon minket döntéseink következményeiben elbukni. A francia Miatyánk 1966-os fordításánál is fölmerült, hogy másik alakot („ne hagyd, hogy engedjünk a kísértésnek”) használjanak: ha akkor azt teszik, most nincs vita.

Aquinói Szent Tamás szerint nemcsak azért fontos az imádság, mert közvetlenül az Úrtól kaptuk, hanem azért is, mert benne van minden, amit a keresztények kérnek, ráadásul olyan sorrendben, ahogyan kérniük kell. A keresztény alapimádság utolsó mondata („Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, most és mindörökké. Ámen.”) egyébként nem tartozik az eredeti szöveghez, ezt később illesztették hozzá.

A Miatyánk szövegének ilyen módosítása tehát elvileg rendben van: sem teológiailag, sem dogmatikailag nem hibáztatható, viszont valóban zavart okozhat a hívők körében, akik azt hihetik, itt a bibliai szövegen változtatnak, holott a valóságban csak a szöveg fordításán. A II. Vatikáni Zsinat döntéseinek egyik következménye is: a zsinati atyák behozták az egyházba az idők jeleinek figyelését, meghatározták, hogy az Egyháznak is a kor szellemének megfelelően kell válaszokat adni. Nem korszerűsödnie kell, mert eredeti üzenete és feladata mindig ugyanaz marad (Krisztus földi képviselete), de korszerű válaszokat kell adnia. Ha pedig az eredeti szöveg félreértésekre ad okot, akkor nem ördögtől való egyértelműbbé tenni.

Természetesen személyes ízlésünk lázadozhat ez ellen. Magam sem örülnék a változásnak, ahogyan nem örültem annak sem, hogy 2009-ben a Magyar Püspöki Kar megváltoztatta a szentmise egyik legfontosabb imájának szövegét. Nem saját szakállukra: a Szentszék már 2006-ban kérte, hogy változtassunk a szövegen.

A magyar eucharisztikus ima megváltozása

Az áldozásnál a magyar papok 2009 óta kötelezően újra azt mondják, hogy „ez a vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”. 2009-ig a sokakért szó helyett mindenkiért volt a formula gyakorlatilag tizennyolc éven keresztül a magyar nyelvű misékben (1991-ben vezették be a pontatlan, de jobban érthető alakot). Csakhogy a Bibliában az utolsó vacsoránál Jézus a sokakért kifejezést használta.

Az akkori változás a külső szemlélők számára nagyjából olyan fontosságú lehet, hogy akkor Krisztus egylényegű az atyával vagy csak hasonlatos hozzá (ami amúgy egyházszakadáshoz vezetett). A sokakért formula azt üzenheti a teológiában kevésbé jártasoknak, hogy akkor Krisztus néhány embert kihagy az Ő üdvözítő művéből.

A Szentírás ismerői tudják, hogy Jézus mindenkiért adta az életét, a sokakért (sokaságért) formula e személyes közlésben mégis hű a Bibliához és a hagyomány, valamint a keleti rítusú kereszténységhez való közeledés miatt is érthető a változás.

A különbség viszont szembeszökő: valamiért a kilencvenes évek elején az eredeti szövegtől eltávolodtunk (vélhetően a félreérthetőség elkerülése érdekében), majd ehhez tértünk vissza néhány éve. A Miatyánk esetében is az eredeti, tradicionális fordítást veti el a francia egyház, viszont itt csak új fordításról és nem ferdítésről van szó. A mindenkiért alakot a görög szöveg használhatta volna. A Miatyánknál viszont a fordítás ezeken a nyelveken félreérthető, mivel nem tudja pontosan visszaadni a szöveg eredeti jelentését.

A francia nyelvű Miatyánk módosított fordítását ünnepélyes keretek között november 9-én, Lourdes-ban mutatják be. A modern bibliafordítás 17 évig készült és az Istentiszteleti Kongregáció jóváhagyása alapján minden bizonnyal megkapja majd a római áldást is. Ez azt jelenti, hogy várhatóan 2014-től a francia katolikusok kis módosítással imádkozzák majd a Pater Nostert. Protestáns szervezetek már üdvözölték a változtatást.