A vártnál talán kicsit gyorsabban, megnyugtató módon pedig az elemzők (akik habitustól függően összevissza tippelgettek) elképzeléseitől eltérő pápánk lett. Az egykori Jorge Mario Bergoglio Buenos Aires-i érsekről, aki tegnap este óta Ferenc pápa, sokat fogunk olvasni a napokban, de ami nekünk, katolikusoknak igen fontos, hogy remélhetőleg hosszú pápaság vár rá, amely alatt biztos kézzel kormányozza majd egyházunkat. Szükségünk lenne rá.

A sajtó nagy érdeklődéssel jelenti, hogy végre Európán kívüli a pápa. Ezt én nem tartom olyan fontos üzenetnek, bár valóban van jelentősége. Sokkal hangsúlyosabb, hogy az összes kardinális közül az egyetlen jezsuita lett Isten szolgáinak szolgálója. Magam szimpatizálok Jézus Társaságával, hiszen korszerű szerzetesrendről van szó. Bár tradicionálisabb vagyok olyan tekintetben, hogy a szerzetesi habitust vagy éppen papi reverendát többször szeretném látni egyházi embereinken, az kétségtelenül fontos, hogy a jezsuiták a médiával, internettel, marketinggel magas szinten foglalkoznak. Egyébként a szerzetesrendek között a legnagyobb létszámú is az övék. Sokat foglalkoznak oktatással, de nem kizárólag fiatalokkal, hanem felnőtteknek marketingkurzusokat is tartanak Magyarországon is. Példái annak, hogy egy jó szakember mellékesen lehet hívő, sőt szerzetes is, ahogyan évszázadokon keresztül nagy számban a szerzetesek közül kerültek ki a tudomány emberei is.

A jezsuita rend alapításakor egyházunk egyik legnagyobb válságát élte meg, a reformáció skizmáját. A Szent Ignác-i (jezsuita) lelkiségben ezért van egyféle újító, jobbító, reformáló szándék. Sokan katolikus körökből is kritizálják a jezsuitákat, az újprotestantizmus vádjával illetik, de valójában katolikus szerzetesrendről van szó. A reform összefér a konzervativizmussal, mely Ferenc pápára is jellemző (a neve elé nem kell az egyes megjelölés, hiszen ő az első Ferencünk). Egyházi értelemben a liberalizmus (liberális teológia) sem olyan, mint a politikai hétköznapokban. Reform alatt nem azt kell érteni, mint írtam is az előző bejegyzésemben, hogy például a terhességmegszakítást majd engedélyezi az Egyház, mivel az teológiai alapokon örökké tiltott marad majd. Hanem a Kúria, illetve az egyházrend szabályozását, megfegyelmezését. Óriási földi szervezet is az egyház, melynek tagjai emberek, s ilyen módon időről időre rendet kell tenni, racionalizálni kell, ahogyan egy vállalatnál vagy minisztériumnál is. A jezsuita lelkiség szerintem nagyon is alkalmas erre!

Loyolai Szent Ignác egy dicsőségre vágyó katona akart lenni, de a harcban szétroncsolódott lába miatt kórházi ágyba kényszerült. Itt, mintegy unaloműzésül ismerkedett meg a Bibliával és Jézussal, s ez a korántsem véletlen indította el a szentté válás útján. Az ember időről időre bűnbe esik, még a papok is, és időről időre vissza kell térnünk a bűnbánat szentségével a tisztaságba: először a keresztséggel, majd évente legalább egyszer szent gyónással. Ez az újrakezdés szimbolikusan az Egyházra is igaz lehet, s egy jezsuita pápa szerintem jó üzenet. Sok összeesküvés-elmélet beszélt jezsuita befolyásról a Vatikánban, hát most a konspirációk helyett itt egy valódi jezsuita, aki megmutatja majd, hogy semmi kárt nem okoz ténykedése.

A név

Nagy példamutatás, hogy Assisi Szent Ferenc nevét választotta az új Szentatya, hiszen ő meg a szegénységéről ismert ferences rend alapítója. A kolduló rend nemcsak tesz a szegénység ellen, de képviseli is a szerénységet, amely nagyon is jellemző Ferenc pápára. Nagy tiszteletnek örvendő szerzetről van szó, amely Szent Ferenc-i lelkisége helyett nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy igazi krisztusi lelkületű.

Le kell szögezzem, én nem aszerint ítélem meg az Egyház munkáját, hogy mennyit segít az elesetteken. Amikor hívők úgy próbálják a támadásokkal szemben védelmezni az egyházat, hogy fölsorolják, mennyi szociális intézményt tart fönn vagy éppen a Katolikus Karitász mennyit segít, akkor nem a lényeggel törődünk. Azt hiszem, az Egyház értékét nem az mutatja meg, mennyire válik hasonlóvá a Vöröskereszthez. Nem karitatív intézmény, hanem természetéből adódóan karitatív tevékenységet végez! Nem azért van figyelemmel a nélkülözőkre, mert ezt elvárják tőle, hanem mert ez teljesen természetesen következik abból, amit tanít erkölcsről és hitről.

Éppen ezért nem kell mellünkre tűzni vagy pajzsként használni a jó cselekedeteket. Az Egyház feladata nem a jótékonykodás, csak az következik abból, ami az igazi feladata. Példát kell mutatnia, s természetes, hogy a szeretet ad. Boldog Teréz anya azt mondta egyszer, hogy újra és újra elfelejtik mindazt, amit ők a Szeretet Misszionáriusaival (saját szerzetesi közösségével) megtesznek az emberekért. De ez nem számít semmit, ne várd el az emberek elismerését, hanem folytasd csak, csináld és csináld.

Úgyhogy számomra nem az a lényeg, hogy kilóban mérve mennyit segít az Egyház, hanem az, milyen példát mutat, milyenné teszi az embereket s ezáltal a világot. Ferenc pápa példamutatása pedig fontos. Nem csupán a valódi szegénység ellen kell küzdeni, mert létezik egyféle szellemi sivárság is. A boldogságot reménytelenül hajszoló, hedonista, istentelen közösség az igazán szegény, s jelentős részük rosszindulatú fényűzésnek tekintik a pompát, amely egy egyházi vezetőt körülvesz. Ferenc szerintem szerénységben példát fog mutatni, s remélem, hogy pusztán ezzel nemcsak megtérít sokakat, de minket, átlagos hívőket is arra sarkall, hogy egy kicsit szerényebben, egy kicsit adakozóbb kedvűen éljünk.

Konzervatív nézetek

Az elemzők sok mindent mondtak, de a pápaságra nem lehet felelősen tippelni. Most már persze mondják, hogy hát persze, tudhattuk volna, hogy ő lesz, de gyakorlatilag minden név fölmerült, csak az övé nem. Én magam is Angelo Scolát tartottam a legesélyesebbnek (sőt ha tippelni kellett volna, akkor a Gergely pápai nevet), de nyilvánosan nem beszéltem róla, mert tudtam, hogy semmi értelme.

Amikor Ferencet először megpillantottam pápánkként, felkiáltottam: halleluja, dicsőség a Szentléleknek! Mert azt hiszem, nagyon bölcs döntést hoztak a konklávén. A pápa ugyanis sok szempontból új, mégis azt a konzervatív teológiát vallja, amely hitünk lényege, mégis sokan támadják, ezért aztán még sajnos papok egy része is távolodik tőle.

Nincs vita abban, hogy nők nem lehetnek papok, a homoszexualitást érdemes nem megélni, de küzdeni ellene s az abortusz gyilkosság. Barátaim aggódva kérdezgettek, hogy mi lesz, ha olyan pápa lesz, aki fenekestül felforgatja hagyományos értékeinket. Én őszintén bíztam imáink erejében, és tudtam, hogy egyházunk vezetője nem ilyen lesz.

Pápa Latin-Amerikából: mit jelent ez?

Mivel Ferenc eleve olasz családban született, nem hiszem, hogy nagyon távol lenne Európától, de egyébként sem annyira fontos a földrész. Ennek ellenére persze lehet üzenet értéket is tulajdonítani ennek. Talán már ezen az oldalon is kifejtettem, hogy a korábban hitére oly büszke Európa elveszítette korábbi pozícióját. Én nem darabszámra mérem a hívőket, az egy dolog, hogy a szegénység sújtotta Afrikában például elképesztő erővel terjed a katolikus hit. Az evangelizáció fontos feladat, de néhány év alatt még nem kristályosodik ki az a hithű katolicizmus, amelyre itt több mint ezer esztendő volt. Sok afrikai közösségben (a Szentszék elnéző engedélyével) még pogány, sőt okkult szeánszok keverednek a szentmisével, van, ahol a helyi őshittel együtt zajlik az istentisztelet: először lemegy a katolikus mise, majd a helyiek mit sem törődve ennek helytelenségével, ördögöt űznek (természetesen nem a katolikus módszer szerint). Ez persze nem mindenhol jellemző, csak azt szeretném kifejezni vele, hogy bár nagyon erősödik az egyház, gyökerei ide kötődnek, s így még kell idő az ősöreg kontinensnek.

Ha már a hit felébredéséről van szó, akkor Oroszország nyerné az általam zsűrizett versenyben a különdíjat: a szintén Szűz Máriának felajánlott országban bár ortodox kereszténység van, a hit nagyon erős. Ez különösen fontos annak fényében, hogy néhány éve még a kommunizmus égisze alatt papok százezreit ölték meg, a vallás pedig tiltott volt. Ki is tikkadt az orosz ember lelke, s szomjazta az Istennel való kapcsolatot. Ez most akkora lökést is jelentett, hogy a mai kereszténység legharcosabb alakulata orosz. Ott nem csak egy blog címe, hogy Militia Christi, hanem valóban vannak milíciák, igaz, önvédelmi feladatokra.

Talán annyiban jó, hogy Európán kívüli pápa került Szent Péter trónjára, hogy ideje átgondolnunk, hová jutott az erkölcsi relativizmus (amely szerint nincsen abszolút jó) és vallási érdektelenség miatt fokozatosan halványuló Európa a spirituális térképen. Ha csak egy földrésznek lehetne kapcsolata a Teremtővel, aligha a miénk lenne az.

Nekem erről mindig Szent Pio atya Magyarországról alkotott véleménye jut eszembe. Ez az elképesztően példamutató kapucinus szerzetes atya prófétai szavával azt mondta, hogy Magyarország egy gyönyörű madár, amely egyszer újra szárnyalni fog, mert az, hogy Szűz Mária kegyébe fogadta országunkat, már önmagában is bőven elegendő. De jól tennék a magyarok – figyelmeztetett. –, ha buzgóbban imádkoznának Máriánkhoz.

Félek, csak igen nagy baj és kilátástalanság kellene ahhoz, hogy ezt sokan ne mosolyogják meg. Megértem, hogy nagy a bizalmatlanság, de a mai mindent értékben, számokban, pénzben mérő embernek csak azt mondanám: vizsgáld meg, hogy semmit sem veszíthetsz egy kis hittel, de a gyümölcsei nagyon is valódiak lehetnek!

Dicsőség a Szentlélek Istennek Ferenc pápánkért, kívánom, hogy hitelességgel, nagy hittel, biztos kézzel, jó egészséggel, Krisztus akarata szerint irányítsa a Katolikus Anyaszentegyházat!