Nem úgy képzeljük el a papokat, mint akik felfegyverkezve mennének templomba, és bár ötpercenként hal meg ma egy keresztény a hite miatt, mégis furcsa lenne, ha a reverenda alól egy pisztoly bukkanna elő. De vajon szükség esetén lehet-e fegyvere egy papnak? Mit mond erről a kánonjog?

Amikor a Katolikus Egyház tanítását vizsgáljuk, mindig figyelembe kell vennünk annak tanítását, tehát katekizmusát. A fegyverekre vonatkozó erkölcsi iránymutatások szerint a fegyverek felhalmozása nem a béke megőrzésének eszköze, hanem veszélyt jelent rá, egész pontosan úgy fogalmaz az egyház, hogy a fegyverkezési hajsza nem biztosítja a békét. A Szentírásra alapozva mondhatjuk, hogy amennyire bűnösök az emberek, annyira fenyegeti őket állandóan a háború réme.

A fegyvert tehát nem önmagában veti el az Egyház, hiszen az egy eszköz, olykor előfordulhat, hogy éppenséggel életet óv meg. De nem dicséri a fegyverkezést, és fölszólít a morális szempontok figyelembe vételére.

A katekizmus szerint lelkiismereti okokból a fegyveres szolgálat is megtagadható, ilyenkor viszont más módon kell az emberek vagy az állam hasznára lenni, tehát ez nem a közös felelősség alóli kibújás, hanem a fegyverhasználat visszautasítása.

Minden hetedik életévét betöltött katolikus számára kötelező erejű az egyházjog, így a fegyverkérdésben meg kell vizsgálnunk a kánonjogot is. Egy érseki bíró volt segítségemre, aki elmondta, hogy konkrétan a fegyverviseléssel kapcsolatban nincsen külön szabályozás. Annyi megkötés van, hogy klerikusok csak püspökük engedélyével vállalhatnak fegyveres szolgálatot (CIC 289. kánon 1 §).

Ezekből tehát az következik, hogy egy pap elvileg hordhat fegyvert.

Persze miért lenne ez ilyen egyszerű?

Épp most júniusban tiltakozott a helyi egyházi vezetés a Fülöp-szigeteken, amiért a helyi jogszabályok lehetőséget adnak számukra is, hogy fegyvert tartsanak. Arra hivatkoznak, hogy Jézus figyelmeztetése szerint az, aki kardot ránt, kard által vész majd el, a papok pedig a béke emberei, semmiképpen sem a háborúé. Azonban önvédelmi okokból, az esetleges támadások elhárítására használhatnának fegyvert, immár a helyi törvények szerint is.

Az új törvény már nem csupán rendőröknek és katonáknak engedi, hogy közterületen fegyver legyen náluk, hanem mindenkinek, akit veszély fenyegethet (külön kiemelik a minisztereket, üzletembereket, ügyvédeket, imámokat, rabbikat és papokat). A fegyvertartás engedélyhez és vizsgálathoz között, többek között csak büntetlen előélet és bejelentett, adózó állás mellett kérhető. Ahogyan körbenéztem a nemzetközi katolikus oldalakon, főleg olyan véleményeket láttam papoktól, hogy nekik ne legyen fegyverük, mert bízzanak a Gondviselésben és a szeretet erejében.

Ez persze kitűnő álláspont. Viszont nem mindenki pap: és épp ebből következően fontos, hogy az egyház ne legyen szemellenzős. Pontosan tudjuk, hogy vannak fegyverek és sajnos háborúk is, akkor is, ha nem akarjuk. Éppen ezért ezt a kérdéskört is vizsgálni kell.

Egy katolikus hívő tarthat magánál fegyvert, ha a célja az önvédelem. De egy pap is kerülhet fegyverek, sőt katonai szolgálat közelébe, mégpedig tábori lelkészként. A honvédségünkben ma is teljesítenek szolgálatot katolikus papok.

Katolikus pap a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálatától
az idén augusztus 3–4. között megrendezett kecskeméti
Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató rendezvényén

A magyar tábori lelkészi szolgálat

A katonai papság különös elhívás, mint például a börtönlelkészi szolgálat. A tábori papoknak akár éles bevetésen vagy háborús helyzetben is a terepen kell lenniük, ahol feladataik egyike a kenet feladása a sérülteknek. Emellett a táborban rendszeresen gyóntat, valamint hagyományos lelki vezetői munkát végez. Ha valaki azt hiszi, hogy a katonák ölésre programozott őrültek, akiket nem érdekel a vallás és a lelki üdvük, az igazán nagyot téved. Néhány éve afganisztáni kiküldetése előtt egy magyar honvéd szegezte nekem a kérdést, hogy mégis hol az ő helye egyházunkban, mikor előfordulhat, hogy hamarosan embert kell ölnie. Igen nehéz lehet egyfelől megérteni, hogy nem szabad ölni, másfelől elfogadni, hogy olykor mégis szükség van a katonaságra.

Az első időkben a papok a hagyományos stólákat használták bevetések során is, ami liturgikus színei miatt a rejtőzködést lehetetlenné teszi. Épp egy magyar pap ötlete volt a terepszínű stóla, amelyet ma is alkalmaznak az egyházban a tábori lelkészek.

A honvédségben protestáns lelkészi szolgálat és tábori rabbinátus is működik. Jelenleg a katonai ordinárius S. E. Mons. Bíró László tábori püspök, akit még Őszentsége XVI. Benedek emeritus pápa nevezett ki 2008-ban a Katolikus Tábori Püspökség vezetésére.

A tábori püspök pápai beiktatási bullája

A magyar tábori püspökség újjáalakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett a 2000-ben elhunyt Tabódy István atya, aki 1945-től a Honvédelmi Minisztérium lóügyi főosztályán dolgozott, majd százados lett. Politikai okokból elutasították, hogy szemináriumba mehessen és papnak tanulhasson, de külön miniszterelnöki engedélyt kapott végül a tanulmányai folytatására.

Az 1956-os forradalom támogatása miatt 12 év börtönre ítélték, melyet le is töltött. Egy néhány évvel ezelőtti televíziós műsorban így vall többek között erről is a posztumusz vezérezredes rangú kanonok (a videóban a 20. perctől):

Tabódy atyát egyébként politikai okokból később kizárták a szemináriumból, így nem taníthatott ott. A bűne az volt, hogy megtagadta az országos békepapi találkozón való részvételt. A szocialista rendszer nem szívelte a papságot, így a Szentszéktől független papi szervezetet igyekezett létrehozni, hogy zavart és megosztottságot keltsen a hívek között. A pártfunkcionárius békepapokat sajnos ma is sokan az egyházi papsággal azonosítják, pedig sokszor ők nem voltak valódi papok.

A Kádár János által megalapított mozgalom vezetője Beresztóczy Miklós volt, aki később elmondta, hogy kínzásokkal érték el beleegyezését. Ezután viszont valóban békepapi vezető volt. A száműzetésben, követségen élő Tiszteletreméltó Mindszenty József bíboros határozott tiltása ellenére ő és Horváth Richárd atyák az Országgyűlésben képviselőséget is vállaltak. Ez a tilalom ellenére és a felsőbb utasítás megsértése miatt az apostoli hivatalnak különlegesen fenntartott kiközösítésbe ejtette őket. Az excommuicatio egyházi határozatát itthon nem hozták nyilvánosságra, így a már kiközösített pap, Horváth évekig a Szent István-bazilika plébánosa is volt, természetesen kánonjogilag érvénytelen módon. (Az ő kiközösítését később megszüntette az egyház.)

A tábori lelkészek és Magyarország védőszentje a nándorfehérvári diadal hőse, Kapisztrán Szent János. A török feletti győzelem emlékére szólnak minden délben a harangok.