Militia Christi

Mai vendégposztunk szerzője egy ifjú katolikus pap, Gájer László atya, aki gyakorló gyóntatóként és képzett kánonjogászként mond véleményt az új belga eutanáziatörvényről, amellyel kapcsolatban pár nap múlva ezen a blogon publikálunk majd még glosszát.

A dr. Erdő Péter prímás atya mint főrelátor által jegyzett különleges pápai szinódus kapcsán a Vatikán arra kérte az egyházközségeket, hogy juttassák el a Katolikus Egyház tanításáról szóló kérdőívet a laikus hívekhez. A visszaérkezett válaszokat február 25-én kezdték kiértékelni. Hiába azonban a pápa kérése: mintha a magyar egyház tudatosan távol tartotta volna a híveket a kérdésektől. Mi lehet az igazság?

A hit lényege nem a tiltás: a tökéletlen hitben élő azért nem tesz valamit, mert vallási előírások tiltják, a tökéletes hitben lévő viszont azért nem, mert fölismeri az isteni parancsban, hogy tettével megbántja a Teremtőjét. Amikor az Egyház erkölcsi szabályokat fogalmaz meg a hívek számára, nem elítéli őket, csak igyekszik a tökéletesség felé mutatni egy utat. De miért is tiltja a fogamzásgátlást, és mit tegyünk, ha mégsem szeretnénk még gyermeket?

30 nagy postászsáknyi levél érkezik a Vatikánba minden hétén a Szentatyának címezve. De ki kezeli a több ezer levelet, s ami talán érdekesebb: ki válaszolja meg őket?

Elképesztő dolog történt a napokban, de mintha ennek súlyát nem érzékelné a média vagy a keresztény közösség: az ENSZ felszólította a Szentszéket, hogy többek között bírálja fölül tanítását a fogamzásgátlás és a terhességmegszakítás témakörében. A legnagyobb keresztény felekezet hitelveit egy nemzetközi politikai platform változtatná meg: s a vallásszabadságot senki sem félti.

Az ukrán helyzetet lehet egyfelől zavargásnak, másfelől forradalomnak vagy akár polgárháborúnak is hívni. Egy azonban biztos: mindenki számára megrázó helyzet, melyben emberek vesztik az életüket. Ilyenkor a papság feladata még fontosabb: a lehetőségek szerint békés megoldás mellett rámutathat arra, hogy mindkettő oldalon emberek állnak.

Jóllehet nem mindennapi, hogy egy kutya templomba menjen, az olaszországi San Donaci városkájában mégis ez történik. Tommy, a 12 éves német juhász minden nap az oltárhoz megy, és türelmesen várja a gazdáját, akivel ott találkozott utoljára. Végigüli a szentmiséket, aztán hazamegy, de másnap mindig újra megjelenik.

A múlt héten jelentették be, hogy a Krisztus Légiója Kongregáció többhetes rendkívüli káptalant tart Rómában. A nyolcadikán kezdődött gyűlés célja új szabályzatot és arculatot adni a légiónak, hogy a korábbi botrányokat levetkőzve folytathassa a munkát.

A hét elején jelentette be a Vatikán, hogy az egyre növekvő számú démoni hatások miatt új ördögűző papokat képeznek. A hír végigsöpört a bulvármédián, és mára a magyar sajtót is elérte. De vajon miről is van szó? Valóban erősödik a gonosz?

Gyakori kritika a hívőkkel szemben, hogy jó, a Krisztus-sztori rendben van, Istenben is tudok hinni, de az egyházi szóban nem. Az efféle autodeista hozzáállás eredménye nemcsak egyházszakadás, mint azt láttuk a történelemben, hanem egyféle lelki szárazság is: mondom, hogy hiszem az Istent, de mivel nem tudom, Ő pontosan mit kér, mivel fejezhetem ki a szeretetem, ez csupán néhány szó, egy mankó az élethez, de nem életelv.