Kevés olyan megrendítő élettörténetet hallunk, mint Michael Seed atyáét: az alig ötéves Michaelt apja kínozta, szexrabszolgaként tartotta, édesanyja pedig a kínzások és megaláztatások ellen az öngyilkosságba menekült. Nem sokan gondolták, hogy a megtört, befordult kisgyermek egyszer népszerű lesz. Ma már a sztárvilág egyik kedvenc papja.

Az atya Senki fia című életrajzi könyvében részletesen ír a gyermekkoráról. Édesanyját testileg és lelkileg is kínozta a férje, aki az ötéves kisfiút többször megerőszakolta. Gyakorlatilag szexrabszolgaként tartotta gyermekét, aki néha inkább engedelmeskedett, csak elkerülje a végeláthatatlan veréseket, a megégetéseket és a lelki gyötrést. Nevelőapja és nagyanyja gyűlölték, gyakran elmondták, milyen semmirekellő és ostoba.

Nem csoda, hogy az anyja öngyilkossága után egy beforduló, szótlan fiú lett. Ezért osztálytársai is megalázták, kiközösítették. Számtalanszor megfordult a fejében, hogy megöli magát.

Nadrág és mellény is volt rajtam, de amikor apu lefeküdt, azt mondta, vegyem le. Ott feküdt mellettem meztelenül. Aztán megszólalt. Meg kell fejnem őt. Tejet kell adnia és ebben segítenem kell neki.

Egyáltalán nem értettem miről beszél, egy szót sem. Aztán megérintette a karomat, és egyre közelebb húzta magához.

Ösztönösen éreztem, hogy ami történik, az valami nagyon rossz. „Megmutatom, mit kell tenned”, mondta. „Nagyon könnyű.” Magához szorította a kezem, és elkezdte mozgatni fel-le.

„Szerinted menni fog egyedül, Michael?”, kérdezte. Igent mondtam, mert nem tehettem mást: emlékeztetett rá a testemen lévő több tucat sérülés, hogy mi fog történni, ha ellent mondok neki.

1966 márciusában Michael édesanyja, Lillian, aki a kínzások hatására korábban már gyógyszerfüggő lett, föladta a küzdelmet, és megölte magát. A család először azt mondta az akkor még csak általános iskolás kisfiúnak, hogy baleset történt, egy vonat ütötte el.

Aznap este az édesapa ismét a szobájába hívta a kisfiút. Michael sírni kezdett, könyörgött, hogy ne bántsa, de az erőszakos felnőtt ismét erősebbnek bizonyult.

A tanárok nem tettek semmit, egy lelkész segített

A kisfiú végül egy intézetbe került, ahol egy fiatal tanár, egy anglikán lelkész meglátja benne a lehetőséget. Ő nem egy lelki sérült, buta, értéktelen kisfiút lát. Oktatni kezdi, pszichológiát, történelmet tanít neki. Nem megtéríteni akarja, hanem bátorítja arra, hogy legyenek kérdései, kétségei. Michael Seed lassan így találja meg Istent. Azt az Istent, akiről korábban talán nem is tudott, ha tudott is, nem sok jót gondolhatott róla.

Ferences szerzetes lett, ma pedig a sztárok és politikusok megtérítőjének tartják. A korábbi brit miniszterelnökök papja, aki a Vatikánon kívül a brit parlamentben is szívesen látott vendég. A sztárok papja, sőt kicsit sztárpap is: szívesen hívják meg szerepelni a kereskedelmi tévécsatornák, mert vidám, kedves természetű atya.

Azt mondja, édesapjára nem mérges. A férfi önmagának hozta létre a poklot már itt, a földön. A szenvedést saját magára mérte ki, meg persze fiára is, aki viszont a legváratlanabb úton pappá érett. Pedig lehetett volna egy megtört szexuális bűnöző is, ahogyan a legtöbb molesztált, erőszakban fölnőtt gyermek lesz. Mégis elég volt egyetlen ember szeretetteljes közeledése, hogy visszahozza őt a boldogságba.

Michael atya karizmája egészen különleges: a szigetországban a hagyományosan anglikán közösségben a hírességeket és politikusokat minden korábbinál hatékonyabban tudja a katolikus hitre téríteni. Ő Tony Blair korábbi brit miniszterelnök papja is, s a szigetországban ez hozta meg az általános ismertségét.

Karaktergyilkosság?

Természetesen az, aki központba kerül, ráadásul papként, hamarosan várhatja a kritikákat. Hogy ezek mennyire jogosak, azt nehéz eldönteni, de ne hallgassuk el őket. Az atyát tavalyelőtt azzal támadták, hogy balkáni országoknak adott nagyobb összegű adományt ígérők számára igyekezett pápai lovagi címeket kijárni, köztük egy, a balkáni térségben aktív izraeli fegyverkereskedőnek, Hezi Bezalelnek is. Ezen izraeli személy vádja szerint 45 ezer font adományt kért a pap. Igazat mond-e a fegyverkereskedő? Egyáltalán miért akart ő pápai kitüntetést magának? Ezek kínzó kérdések.

Ahogyan az is kellemetlen, hogy a szerzetest rendfőnöke határozatlan időre fölfüggesztette, miután felszentelésének huszonötödik évfordulóját egy olyan pezsgős partin ünnepelte, ahol apácának öltözött férfiak is voltak. Bár az adományokban bőkezű milliomosok talán viccnek szánták az előadást, ez kompromittálta az atyát. (Nem valamiféle transzvesztita show-ról van szó: a táncosok szerint egy kabaréelőadás volt, amelyben egy jazzénekesnő mellett léptek föl a táncosok apácának öltözve.)

A Michael Seedet személyesen ismerők szerint egy nagyon jóindulatú, így könnyen megvezethető emberről van szó. Azt ő maga is elismeri, hogy hibákat követett el, amikor megígérte, hogy amennyiben komoly összeget adományoz valaki a balkáni országok megsegítésére, akkor segít neki, hogy ezt az egyház is elismerje egy tiszteletbeli ranggal. Az aligha hihető, hogy valóban lovagi címet ígért, neki ugyanis nem volt és most sincsen hatása a pápai döntésekre. Hiába nem magának kérte a pénzt, egy izraeli fegyverkereskedő vádja akkor is elegendő volt, hogy az atyát korábban dicsérő lapok kardélre hányják.

A kora középkor óta mindössze négyszáz brit pápai lovag van. Ferenc pápa egyébként nem valószínű, hogy túl bőkezű lesz a közeljövőben az efféle tiszteletbeli rangokkal, hiszen a papok között is megszüntette az olyan, csupán tiszteletet jelentő, de semmilyen előnnyel sem járó címek kiadását, mint például a monsignor.