Ezt az oldalt azért indítottam, hogy minél több ember megismerje a katolikus hitet, mert úgy látom, hogy gyakran csak téves információk, előítéletek alapján beszélnek az emberek róla. Nagyon sokan elmondják, hogy ők maguk hisznek Istenben, a keresztény értékrendet is tisztelik, de persze az egyházakat nem, mert azok gazdagok (vagy más érv hangzik el). Sajnos a hitoktatás hiánya miatt sokan nem tudják, hogy a kereszténységben az egyház nélküli hit gyakorlatilag értelmezhetetlen, hiszen Krisztus számára fontos volt az egyházalapítás. Mi úgy tartjuk, hogy a krisztusi Anyaszentegyház a katolikus, de például a protestáns felekezetekben általában úgy tartják, hogy egyháznak a keresztény hívők közössége számít, nem egy szervezet. Mégis van közös hitvallás és az ökumenikus mozgalom is azt bizonyítja, hogy a keresztény hívők hitvilágában van közös pont. A maguk módján vallásosak vallásalapítóként tetszelegnek, s kiválogatják, nekik mit kényelmes hinni. Ennek nincsen köze a valósághoz, mert bár nekem nem kényelmes hinnem a zsiráfokban, hiszen olyan lehetetlen állatok, mégis léteznek. Bangha Béla mondta, hogy a maguk módján vallásosak mondhatnák, hogy ők gazdagok, de csak a saját maguk által nyomtatott bankókat használják.
Amikor tehát támadják a vallást, leggyakrabban az egyházat támadják. A kettő természetesen nem ugyanaz, de nem is elválaszthatóak egymástól. A támadásokra reagálni kell, és hiba, ha nem teszik ezt a hívők. Fontosnak tartom, hogy a leggyakoribb kritikákra itt is válaszoljak majd, s természetesen elismerjem, amiben a kritikusoknak igazuk van. Magam is el fogom mondani, mi nem tetszik nekem. Az egyház kritizálható, a papok is emberek, őket is lehet kritizálni. Magam zsinattal, sőt pápai enciklikával kapcsolatban is megfogalmazok különvéleményt, úgyhogy nem elvárás a fogalom nélküli bólogatás.
A Vigilia egyik idei számában egy nagyon érdekes kutatási eredményt közöltek. 2011-ben az Ódudai Egyetemen mérnöki pályára készülő fiatalok között végeztek kutatást azzal kapcsolatban, hogy mi a fiatalok álláspontja Istenről és az egyházról. Az eredmény engem meghökkentett és nagyon elszomorított, s ez volt az első lökés, hogy foglalkozzam a témával, beszéljek arról, hogy milyen alapokon állhat a hit. Magam vallástalan családból származom, nem jártam még hittanra sem. Sosem mondhatták rám, hogy ne lennék kritikus vagy éppen gondolkodó személy. Szerintem éppen ezért nem illek bele abba a képbe, amelyet a többség a katolikus hívőkről kialakít. Pedig a valóságban nem a pap kezét markolászó öregasszonyok vagy éppen vallásos áhítattal énekelgető harmincéves szüzek követik a katolicizmust.
A felmérésben a mérnöki etikát hallgató hatvanhét diák vett részt. A 67 diákból 30 vallotta magát istenhívőnek. Ez érdekes arány, mivel a világon az emberek körülbelül 90%-a, tehát tízből kilencen valamilyen valláshoz tartoznak, és még a valláson kívüliek között is sokan tartják magukat istenhívőnek. (Az alábbiakban igyekszem százalékosan megadni a válaszok arányát. Egy-két százalékos eltérés előfordulhat.) A válaszadók közül 80% a kereszténységet nevezték meg hozzájuk legközelebb állónak (a hívők 92%-a). Azonban csak 41% mondta azt, hogy a keresztény tanításokat ismeri. Az istenhívők közül kb. 62%, míg a nemhívők közül 25% mondta azt, hogy ismeri a kereszténység tanításait. Mivel a tapasztalatok szerint általában azok sem ismerik, akik azt hiszik magukról (ez majdnem minden téren így van: a politika, a nyelvhelyesség vagy akár egy szakma esetében is ezt tapasztaljuk), úgy látszik, hogy a nemhívők közül alig tudja valaki, mit is utasít el, de még a kereszténybarát istenhívők sem igazán ismerik a vallást.
Az eredmény abból a szempontból örvendetes, hogy egy ilyen önbevalláson alapuló tesztben is elismerik a fiatalok, hogy ismereteiket még jócskán lehetne bővíteni. A következő kérdés az volt, hogy a szeretet parancsát és a Tízparancsolatot magukra nézve kötelezőnek fogadják-e el. Körülbelül 27% gondolja úgy, hogy ezek alapvetően követendő parancsok. A nemhívőknek mindössze 10%-a követné őket, ami rémes eredmény, hiszen társadalmi konzekvencia is van a kérdésben, legalábbis magam mindig azt hittem, hogy legalább a parancsolatokban nincs nagy vita.
A keresztény egyházak tanításait a diákok 11%-a nézi magára nézve kötelezőnek. A nemhívők közül várható módon senki, de a hívők között is csak 28% válaszolt igennel. Tehát ez azt jelenti, hogy a diákok 45%-a istenhívő, de nekik is kevesebb mint 30%-uk követné az egyházak tanításait. Ajánlásként a nemhívők 20%-a elfogadja a tanításokat.
Az eredményekből az vonható le, hogy a parancsolatokkal, tanítással szemben eleve ellenérzése van a diákoknak. A liberális társadalomban valóban a parancs az individuum letörése eszközének tűnik, tehát az önmegvalósítás ellensége. Pedig a valóságban ez inkább használati útmutatója a jó életnek, annak, hogy mindannyian együtt élhessünk. A tanítások, parancsolatok kötelező jellege viszont úgy tűnik, hogy sokakban ellenérzést vált ki, a javaslat, ajánlás viszont elfogadhatóbb. A hittanítást végzők számára nagyon fontos eredmény ez, mely szerintem csak alátámasztja azt, amit eddig is észre kellett venniük.
Érdekes kérdés, hogy az egyház nélküli istenhitet jónak tartják-e a diákok. Mindössze 20% válaszolta, hogy nem, ez tehát azt jelenti, hogy a megkérdezett diákok esetében ötből négyen azt mondják, hogy egyház nélküli, önmagukban vallásos emberekkel nincsen gond. Ebben a kérdésben hívők és nemhívők között sem volt nagy különbség. Az eredményből egyértelműen kiolvasható, amit magam is képviselek, hogy nem a hittérítés a legfőbb feladat, hanem az egyház elfogadtatása. Jelenleg a hangsúly a gyengeségekre, hibákra, hiányosságokra helyeződik, miközben az értékek és a hagyomány teljesen elhalványul az emberek egyházról alkotott gondolataiban. A modern kor magyarországi evangelizációjában tehát figyelembe kell venni, hogy még a hitre nyitott emberek között is sok a tennivaló.
Sőt bizonyos értelemben ott van igazán sok. A keresztény hitvilág párhuzamot mutat egy iszlám elképzeléssel. A Korán szerint az lesz istenhívő, akit erre elhív Allah, s mi magunk is úgy tartjuk, hogy maga a hit egy nagy kegyelem. Az, hogy emberként (ha fölfogni nem is tudom) ideám van az Úrról, már nagy örömhír. De természetesek a kétkedések, melyek emberi jellemzőinknél fogva alapvető tulajdonságainkból adódnak.
Az igazán érdekes a teszt második része, melyben a fiatalság egyházról alkotott képéről, annak múltjáról és jelenéről tudhatunk meg valamicskét. Ezek a teszteredmények legmegdöbbentőbb részei, hamarosan pedig ezeket is bemutatom.
Utolsó kommentek