A dr. Erdő Péter prímás atya mint főrelátor által jegyzett különleges pápai szinódus kapcsán a Vatikán arra kérte az egyházközségeket, hogy juttassák el a Katolikus Egyház tanításáról szóló kérdőívet a laikus hívekhez. A visszaérkezett válaszokat február 25-én kezdték kiértékelni. Hiába azonban a pápa kérése: mintha a magyar egyház tudatosan távol tartotta volna a híveket a kérdésektől. Mi lehet az igazság?
Ferenc pápa a családpasztorációt helyezi pásztori tevékenysége központjába, ami igencsak érthető, hiszen a modern kor változásai alapvetően érintik és sebezik a társadalom legkisebb és legfontosabb egységét: a családot. Válások, szülők nélkül fölnőtt gyermekek, abortuszok pettyezik azt a közösséget, mely alapvetően az emberi boldogságot és életcél beteljesülését jelentenék az embereknek. Sokan már tudatosan kerülik a családalapítást is.
Kétségtelen, hogy a XXI. század alapvetően a házasságot mint életközösséget is másképp értékeli. Erős szekularizációs nyomás van ezen a szón: a templomi házasság vagy a házasság mint szentség tömegeknek semmit sem jelent. Házasságok bomlanak föl, közös életek borulnak föl a szemünk előtt. Meglepődünk, mikor sikeres évtizedes házasságokat látunk, pedig régen ezek nem voltak ilyen ritkák.
Az egyház célja nem az, hogy korszerű legyen, de kell tudnia válaszolni a korszerű kérdésekre. Ma pedig igen aktuális kérdés, hogyan kezeljük a válást vagy a homoszexuálisok házassági törekvéseit. Mindezen politikailag átitatott kérdések mögött igazi emberek és igazi sorsok vannak: olyanok, akiknek szükségük lehet az erkölcsi támogatásra vagy a megbélyegzés felszámolására. Ezért igencsak fontos a mostani szinódus. Olyannyira központi kérdés az egyházban a család, hogy a jövő évi rendes szinóduson is ez lesz a téma.
Reformszinódus konzervatív nézőpontból
Természetesen minden ilyen változás előtt sok a kérdés és a bizonytalanság. Sokan már előre ünneplik, hogy végre változnak a szerintük ósdi tanítások, míg a konzervatív katolikusok (akik eddig is néha zavartan figyelték a Szentatya tevékenységét) csak azt ismételgetik, hogy néhány elvi pontosítás még nem jelenti a tanítás megváltozását.
Korábban írtam, hogy idén eljöhet a kegyelem a második házasságukban élők számára, és nem igaz, hogy a katekizmus, az egyházi tanítás nem változhat. Változik és nem is régen valóságosan változott is. Dogmák nem módosulhatnak, de a közvélekedéssel szemben azokból nincsen olyan nagyon sok.
Például de fide hittétel, tehát megmásíthatatlan, aki katolikus, annak hinnie kell, hogy kinyilatkoztatás csakugyan történt. De az már csak sententia certum, azaz teológiailag biztos, a hithez közel álló kijelentés, hogy Istent nem közvetlen megismerés útján láthatjuk meg ezen a világon, csupán teremtményei tudatán keresztül. Vannak általános, csak többségi, de akár kisebbségi vagy kevéssé valószínű nézetek is, melyekkel vitatkozhat egy katolikus. Az általános nézet (sententia communis) szerint a scientia futuribilum létezik, Isten tehát csalhatatlan bizonyossággal ismeri a lehetséges jövő szabad cselekedeteit. De vannak olyan katolikusok, akik az egyház hitével szemben ezt nem hiszik: joguk, szabadságuk van rá, és ettől nem távolodnak el a katolikus hittől.
Dogmafejlődés létezik, de dogmaátváltozás nem, tehát egy lefektetett hittétel utólag nem nyerhet másféle értelmet (DH 3043).
Ez csak példa volt arra, hogy sok általános vélekedés nem teljes bizonyosságú, tehát kinyilatkoztatás alapú hittétel. Igen nehéz kinyilatkoztatásra hivatkozni olyan nagyon modern és még ifjú témákban, mint például a mesterséges megtermékenyítés, ezért a tudomány fejlődésével összhangban elvileg elképzelhető, hogy maga a katekizmus is változik – az ortodox katolikusok legnagyobb félelmére.
Egy kérdőív, melyet senki sem látott?
A Szentszék fontosnak tartotta, hogy a világi hívőket is belevonja a szinódusba, méghozzá úgy, hogy egy részletes kérdőívet állítottak össze, mely sok aktuális témát és régi kérdéseket is feszegetett. Nem szavazásról van szó: ha a többség egy eretnek hittételre igenlő választ adna, az nem azt jelentené, hogy a pápa a demokrácia szabályai szerint lehúzná az eddigi kétezer esztendős Szenthagyományt a pápai vécén, hanem abból az derülne ki, hogy a hitoktatás rendkívül gyönge, és ott van szükség változásokra. De igenis léteznek kérdések, amelyeknél a laikusok véleménye alapvető fontosságú lehet, főleg azért, mert egészen másképpen éli az életét és ezáltal éli meg a hitét egy hagyományos hívő, mint például a bíborosi kollégium tagjai.
A Szentatya azt kérte, hogy ezt a tavaly év végi vatikáni kérdőívet mindenütt mutassák be a híveknek. Ez megtörtént-e? Facebook-csoportokban és levelezési listákon kerestem meg katolikusokat, föltettem nekik az egyszerű kérdést, hogy az elmúlt hónapokban találkoztak-e a rendkívüli szinódusra összeállított vatikáni kérdőívvel. Több tucat hívőhöz jutottam el, de feleletként igent egyetlen egyszer kaptam.
Az ok nem meglepő: Erdő Péter úgy döntött, hogy Magyarországon elegendő a kérdőívet a püspököknek kitölteniük, így a világi hívők válasza egyszerűen el sem juthatott a szinódus elé, ahol éppen Erdő Péter a főrelátor. Egy magánblog igyekezett eljuttatni a hívőkhöz a kérdéseket: a Kaleidoscope közzétette a kérdőívet, valamint a beérkezett válaszokat is.
Bár nagyon szűk a minta, azért néhány dolgot leszűrhetünk ebből az eredményből: a magyar hívők (egyébként velem egyetértésben) a laikusok szerepének növelését, a diakonátus kiterjesztését, a női szerepkörök bővítését várnák el, tehát a hagyományos klerikalizmus csökkenését. Erre várhatók törekvések, a Vatikában működő Laikus Hívők Pápai Tanácsa mellett a szerpapi intézmény II. Vatikáni Zsinatnál reformált helyzetét is talán néhány éven belül sikerül újjáépíteni, a nők kapcsán pedig egyértelmű, hogy a kapuk a teológusnők előtt nyitva állnak. Az azonban, hogy mindez mikor és hogyan gyűrűzik le a nemzetiségi egyházakhoz, például hozzánk, már más kérdés. A fentiekből talán sejthető, hogy a hazai püspökség nem fogadja kitörő örömmel, ha morálteológiai kérdésekben laikusok véleményét is kikérik.
A kérdőívet a jelzett felületen kitöltő magyar katolikusok második legfontosabb kérdésnek egyszerre a paphiány kezelését, illetve a papi alkalmasság felülvizsgálatát kérték, valamint a melegek helyzetének rendezését, befogadásukat. Ebben nem világos, milyen változást várnak a hívek, hiszen a melegek nincsenek kizárva, talán inkább hatékonyabb kommunikációt szeretnének, esetleg az örökbefogadás kérdésének rendezését (katolikusként a szentségi házasság kapcsán aligha képzelhetünk el enyhítést). Fontos még egyszer megjegyezni, hogy a magyar eredmények egyáltalán nem reprezentatívak, hiszen csak húsz-egynéhány válasz érkezett, ennyit elemeztek ki. A kérdőív valóban nem jutott el a hívők széles rétegeihez, emellett éppen a hivatkozott blog mutatott rá, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által kiadott Magyar Kurír még a családpasztorációs szinódusról Ferenc pápa által írt levelet is félrefordította.
A házasság fogalma változhat-e?
A második házasságukban élők sokszor úgy érzik, az Egyház bünteti őket, mikor nem áldozhatnak. Gerhard Müller bíboros épp a válaszok kiértékelésének napján nyilatkozta, hogy sajnos az ilyen vélelmek sokszor abból erednek, hogy a hívők egyszerűen nem értik a tanítást. Semmiféle büntetésről nincsen szó. Attól pedig – mondta. –, hogy sokan nem értik Jézus szavát, még nincs okunk megmásítani azt. Ha az igazságot kevesen ismerik, attól még igazság marad.
Az, hogy nem lehetnek a második házasságukban élők az eucharisztikus communio tagjai, nem a bíboros vagy más pap személyes döntése, hanem a jézusi értékrendből és a tanításból levezethető következmény. A bíboros kifejtette, hogy hiba elkülöníteni a lelkipásztori tevékenységet a tanítástól: Jézus Krisztus mint jó pásztor és Jézus Krisztus mint Mester egyazon személyek. A házassági szentség két ember – egy férfi és egy nő – között lehetséges, egyetlen, élethosszig tartó esküvel.
Mindezzel a bíboros természetesen nem azt állította, hogy nem kell rendezni a különváltan élők helyzetét több irgalommal, türelemmel és figyelemmel. Akkor viszont mi változhat?
A házasság felfogásán lehet alakítani. Jelenleg az idén szentté avatására váró II. János Pál pápa által megfogalmazott keresztény antropológia alapján, az emberi test teológiája alapján határozzuk meg a katolikus házasságot. Célja a felek öröme és a családalapítás. Van azonban egy hasonló, ezzel is összeegyeztethető, mégis más aspektusú megközelítés: a Szent Ágoston-i gondolat szerint a házasság hármas célú, javai között szerepel a házastársi hűség, a szentség és az élet átadása. De a legfontosabb gondolat itt az, hogy a házasság legfőbb java és talpa a felek közötti tartós barátság.
Az, hogy katolikusként a házassági szentség legfontosabb elemének a felek közötti erős barátságot vagy éppen az örömteli gyermekáldást tartjuk, bizony már olyan mozgástér, mely egyéni válaszokat szülhet.
Utolsó kommentek