Ferenc pápa azt mondta, hogy megújítja az egyházat. Ez a jezsuita szellemiségéből fakadó kijelentés valóban rá is fér a régi szervezetre: nem megváltoztatni kell, hanem a XXI. századhoz alakítani. Az abszolút jó nem változik azért, mert a korszak szabadosabb, így nem magának az Egyháznak kell korszerűnek lennie. De korszerű válaszokat kell adnia a mai kérdésekre, hogy tanítása ne a valóságtól elrugaszkodott papolás, hanem a mindennapokat rendező életelv lehessen.

Szent az, aki üdvösségre jut. Az Egyház tekintélyéből néhány emberről kijelenti, hogy bizonyosan a mennyországba jutottak. De minden hithű keresztény szent: az őskeresztények is szentnek nevezték magukat, hiszen Krisztus ígérete szerint az üdvösséghez az Ő elismerése szükséges. Ferenc pápa az alábbiakat mondta a mai szentekről:

Gondoljatok bele, hogy egy nem házas asszony bemegy a templomba, s azt kéri, hogy kereszteljék meg a fiát. És az, aki éppen ott tartózkodik, azt válaszolja: nem lehet, mert maga nem házas. Figyeljük meg, hogy az az asszony, akinek volt bátorsága megtartani és megszülni gyermekét, mivel találkozik! Zárt ajtóval! Ha így folytatjuk, nem teszünk semmi jót az emberekkel, Isten népével. Jézus hét szentséget alapított, de mi ilyen magatartásokkal egy nyolcadikat találunk ki: a „lelkipásztori vám” szentségét!...

Aki közeledik az Egyházhoz nyitott ajtót kell, hogy találjon, és nem a hit ellenőrét…

Szükségünk van reverenda és fátyol nélkül szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátakkal sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…

Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket. Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.

Szükségünk a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.

Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el… Legyünk hát ilyenek!

(Forrás: Jozsef Pinczinger)