Nem katolikus papról van szó, hanem episzkopálisról: Cameron Partridge az amerikai főváros székesegyházában prédikál majd a szexuális másság elfogadása mellett. A helyzete különleges: nőnek született, de ezzel sosem tudott azonosulni, így férfiként éli az életét. Egyes protestáns és anglikán felekezetekben nem szokatlan nők pappá szentelése (pontosabban lelkésszé kreálása), de érdekes ez a helyzet: vajon ő nőnek vagy férfinak minősül?

Az FtM férfi (tehát nőből férfivá alakult személy, de a továbbiakban következetesen biológiai, azaz Isten adta nemének megfelelően nőnek fogom nevezni) a protestáns egyház nevében arról beszél majd június 22-én Washingtonban, hogy a nemi és szexuális identitás úgy jó, ahogyan benned van, mert Istentől származik. Arról nyilván nem fog tudomást venni, hogy nem minden jó úgy, ahogyan van, mert a világban körüljár a rossz, és sokszor személyes döntéseinkkel szabhatunk gátat a rendetlenségnek.

Az episzkopálisok 2012-ben engedélyezték a transzneműek kanonizálását, de már korábban is összeadtak egynemű párokat. A liberális kánon szerint a Katolikus Egyháznak is ekképp kellene tennie, úgymond haladnia a korral. Egyházunk kétezer éves történelmében jellegéből adódóan minduntalan megújul, de ez a megújhodás nem jelenti alapvető elveinek semmibe vételét. Magam egyetértek Henri Boulad jezsuita atya gondolataival, aki 17-én a budapesti Párbeszéd Házába látogat. Ő azt mondta, nagyon szomorúnak tartja, hogy Istent is mindig öregemberként képzelik el: már évezredek óta hosszú szakállas bácsiként ábrázolják az antropomorf istenkép alapján, azóta már jól megnőhetett a szakálla. Pedig legalább annyira egy újszülött gyermek Ő, aki mindig a jelenben meg-megújulva létezik: ő az, aki van (vagyok, aki vagyok), nem pedig csak volt.

Akik elvárják, hogy az egyház változtassa meg tanítását, mert akkor majd több híve lesz, nem érti, hogy az egyház primer célja nem híveket toborozni, hanem képviselni Krisztust. Ez természetesen evangelizációval, lélekhalászással jár együtt. De vallásgazdaságtani kutatások alapján éppenséggel ez az öngyilkosság: folyamatosan liberalizálódtak az episzkopálisok, köztük a csak politikai okok miatt leszakadó anglikánok, és mivel így identitásuk veszik, megdöbbentő mértékben veszítenek híveket is.

XVI. Benedek pápasága elején könyvében figyelmeztetett arra, hogy a szabadság nem az eddigiektől elszabadulás: s ebből látjuk is, hogy a szabadság feltétele éppenséggel a korlátok léte. Jól látható és érthető, óvó korlátok léte, nem pedig a céltalan, végtelen szabadosság.

A transznemű lelkésznő meghívását a Leszbikus és Meleg Vallási és Minisztériumi Tanulmányok nevű központ részéről történelmi lépésnek nevezték. A magunk részéről mi csak annyit tehetünk hozzá ebben a szakállas nős világban, hogy nem a melegházasságra, de igen Rád!