Azt sokan tudják, hogy a jóságos, ajándékot hozó Mikulás figurája Szent Miklós püspöktől ered: a híres szent éjjelente kijárt és vagyonából osztott a leginkább rászorulóknak, de sosem fedte föl magát. El is terjedt, hogy egy ismeretlen jó akaró segít az embereken, amikor a legnagyobb szükség van rá. Aztán egyszer lebukott, mikor egy kiaggatott harisnyába aranyérmét rejtett, s azután mindenki tudta, ki a titkos adakozó. Azonban a rosszaknak virgácsot hozó Miklós képe sem kitaláció: egy zsinaton nemes egyszerűséggel fölpofozott egy püspököt a szent.
Szent Miklós egész életét csodás elkötelezettség szűrte át: mikor nem volt hajlandó istenként tisztelni a császárt, börtönbe vetették, de ő nem panaszkodott, hogy évekig száraz kenyéren kell élnie. A matrózok védőszentje, mert följegyezték róla, hogy a háborgó tengeren eltört árbocú hajóról a vízbe eső matrózok után ugrott, kimentette őket, majd a hajóra fölmászva rendbe tette az árbocot. Mindez teljesen természetes reakció volt tőle.
A 325-ös niceai zsinaton azonban olyan heves vitába keveredett egy ariánus püspökkel (aki tagadta a Szentháromságot), hogy arcul ütötte. Azonnal elmozdították a zsinatról és megtiltották neki, hogy püspöki feladatait végezze. A zsinati atyák megdöbbentek, mert aznap este többen is Szűz Máriával álmodtak, aki egy érseki öltözetet tartott a kezében, és megjelent Jézus Krisztus is az álomban, kezében az evangéliummal. Az élmény hatására másnap Szent Miklóst visszahelyezték hivatalába.
Utolsó kommentek