Tegnap volt Assisi Szent Klára ünnepnapja, aki különleges jelentőségű szent a katolikus egyház életében, s valódi bizonyítéka, hogy milyen kitűnő életszentségben élhetnek olyan nők is, akiket családjuk akár erőszakkal is képes lenne elvonszolni a kolostorból...
Klára egy ősi és nagyon gazdag nemzetségbe tartozó lovag elsőszülött leánya volt. Pompában és nagy gazdagságban élt villájukban, igazi nemes volt. Azonban ahogyan éleződött a különbség a polgárság és nemesség között, úgy lángolt föl egyre gyakrabban Assisiben a harc, s így a családnak rövid időre Perugiába kellett menekülnie.
A polgárság oldalán harcolt egy gazdag posztókereskedő fia, egy bizonyos Ferenc is, akit mi már csak Assisi Szent Ferencként ismerünk, s aki Klárára igen nagy hatást gyakorolt. III. Ince pápa jóváhagyta Szent Ferenc szegénységi fogadalmát és egyszerű életmódját, ezzel pedig utat nyitott arra, hogy minél több követője legyen a későbbi ferences szerzetesek atyjának.
1210-ben, 16 éves korában Klára személyesen is hallotta Ferenc egy prédikációját, melyben arról beszélt, hogy a megfeszített Krisztus követelése igen radikális velünk szemben. Nagyon megérintették a leányt ezek a szavak, és később megkérdezte Ferenctől, hogy ő mégis mit tehetne Jézusért? Assisi Szent Ferenc természetesen az általa ismert, gazdag, de felszínes, üres és hiábavalóságoktól szenvedő világ elhagyására szólította föl. Elmondta, mennyire gyümölcsöző és értékesebb a Krisztusért folytatott élet, s milyen nagy ajándék a szüzesség megőrzése a legfőbb vőlegénynek, Jézus Krisztusnak.
A helyi püspök Virágvasárnap engedélyezte Klára kolostorba vonulását. A szent lány tudta azonban, hogy a szülei semmiképpen sem egyeznének bele, hogy lányuk szerzetesnővér legyen: ők egy jól jövedelmező, a családi vagyont gyarapító házasságot képzeltek el lányuk jövőjének. Egy barátnőjével ezért másnap valósággal elszöktek otthonról: jelképes erejű tettel a halottak elszállítására használt kiskapun keresztül hagyták el a nemesi birtokot.
Egy közeli kápolnában Klára átöltözött: fölvette a bűnbánók szürke habitusát, és magára kötötte a bűnbánati övet. Sejthető, micsoda meglepettség és felháborodás lett úrrá másnap a családon! Hamar kiderítették, hogy egy bencés apácakolostorban találják a lányt, de ő egyértelművé tette, hogy életét Istennek szentelte.
Hamarosan húga, Ágnes is bejelentette, hogy követi nővérét az apácaságban. Nem is kellett több az apának! Tizenkét férfiembert küldtek, hogy ha kell, erőszakkal hozzák vissza Klárát. Már ekkor megcsillant a szentségi élet gyümölcse: a leírások szerint bárhogy próbálták vonszolni, taszigálni a törékeny, alig tizennyolc éves lányt, nem tudták elmozdítani a helyéről, mintha egy óriási kőszikla súlyával bírt volna.
Később legkisebb húga, sőt édesanyja is csatlakozott a szerzethez.
Csodatételei között kenyérszaporítást is följegyeztek, legnagyobb nyomát mégis egyszerűségével, víg kedélyűségével és a világi javak teljes elutasításával tette. Klára még a többi szerzetesnél is tovább akart menni az egyszerűségben, ehhez viszont egyházi engedélyre volt szüksége.
Szent Klára azt akarta, hogy ne csupán a szerzeteseknek ne legyen semmijük, mint például a bencések esetében, de maga a rend se birtokoljon semmit, még egy árva kolostort sem! Ilyen szerzetesi regula azonban nem létezett, a IV. lateráni zsinat szerint pedig csak a meglévő szerzetesrendi szabályok közül lehetett választani. Végül hosszú türelem után III. Ince pápa megadta a klarissza apácáknak a szegénységi privilégiumot. A regulát engedélyező bullát végül a következő főpásztor, IV. Ince pápa adta meg a ferences rendi apácáknak.
A pápa többször is kérte a nővéreket, hogy legalább némi vagyont fogadjanak el arra az esetre, ha a szükség ideje jönne el, hiszen olykor két-három hétig is éheztek a nővér, ha éppen nem volt adomány. Klára azonban minden ilyen esetben határozottan elutasította a kérést.
Egyik legemlékezetesebb tettét egy katonai győzelemnek is betudhatjuk: szaracén katonák dúlták föl a környéket, a magános álló, védtelen kolostort pedig kitűnő célpontnak találták. Nemcsak kifoszthatták, de a szerzetesnővéreket meg is erőszakolhatták volna! A nővérek nagyon megrémültek, de Klára nyugalomra intette őket. Ekkor már betegeskedett, így megparancsolta, hogy betegágyát vigyék a kapuba, s kérte a helyi papot, hogy az Oltáriszentséget is hozza oda. A törékeny, aprócska nő kiállt a már falakon álló szaracénok elé egymagában az Oltáriszentséggel, mire a szaracén sereg hátat fordított, s a kolostor sértetlen maradt. Néhány évvel később Aversai Vitalis seregeivel szemben is hasonló módon, egyedül védte meg Assisit.
Assisi Szent Klára ünnepe eredetileg augusztus 12-ére esett, csak 1969 óta ünnepeljük halála napján, augusztus 11-én.
Utolsó kommentek