A Femen szélsőségesen feminista, ultraliberális közösségről eddig nem írtam, mert nem tartom önmagában említésre méltónak, hogy valaki tiltakozik a keresztény, de jellemzően inkább a katolikus tanítás ellen. Ehhez joga van, és nem érzem úgy, hogy emiatt pellengérre kellene állítanunk. De a mostani akciójuk olyan mélyen ártott a saját ügyüknek is, s eközben olyan mélyen visszataszító, hogy itt az ideje figyelmet fordítani rá. Nem őket reklámozandó, hanem éppen azért, hogy rámutassunk: mennyire visszás azok lelkülete, akik egy érsekre támadnak.

Van abban valami zavaros, mikor egy radikális nőjogi szervezet tagjai a prostituáltak jogaiért akként állnak ki, hogy félmeztelenül tüntetnek, míg el nem viszik őket a rendőrök... Azt hiszem, hogy a szervezet valóban megvalósítja azt az ultraliberális, anarchizmusba hajló extrém feminizmust, amely miatt még egy liberális és feminista is elhatárolódni kényszerül. A célok ugyanis bármilyenek lehetnek, ha a megvalósítás nem a célokért, hanem valami ellen szökken szárba. Olyan érzésem volt végignézve az egyre-másra érkező Femen-akciókat, mintha a célok időről időre változnának, de egy pont közös: félmeztelenül becstelenítsünk meg valamit, ami értékrendje állandó, s céljait nem váltogatja akként, mint mi az ingeinket.

Április 23-án, a belga prímás, Andre-Joseph Leonard érsek tartott előadást egy egyetemen. A sajtóhírek szerint az istenkáromlással kapcsolatos törvények és Szűz Mária ikonográfiája is a témák között volt. Váratlanul három-négy aktivista tört a terembe, akik a homoszexuális házasság és az abortusz egyházi engedélyezését követelve Szűz Mária formájú palackokból vízzel locsolták le az egyházi méltóságot.

Itt egyszerűen annyi kérdésünk merülhet föl, hogy még összefoglalni sem egyszerű. Valóban így kell ezt? A tolerancia nevében miért nem tudják tolerálni a hitünket? Miért nem képesek minimálisan tisztelni azt, hogy a világon kétmilliárd keresztényt sérthet az akciójuk? Még akkor is, ha a felekezetek között vannak értelmezésből fakadó nézeteltérések, tiszteljük egymás elöljáróit, és biztos vagyok benne, hogy nem kizárólag a katolikusokat bánt egy ilyen vallásellenes esemény.

Ez ugyanis nem szól másról, mint a vallásgyalázásról. Nem véletlen, hogy ilyen témájú előadás során történik. Az aktivisták korábban a pápaválasztás során a Szent Péter téren is félmeztelenre vetkőztek, de természetesen nem tudták elrabolni a médiafigyelmet, csupán a jelentőségük szerinti kisszínesként szerepeltek az újságokban. Most talán épp emiatt léptek szintet, és ez már tettleges becsületsértés. Ezért mondom, hogy a toleranciát hirdető valódi liberálisoknak és valódi feministáknak most kell elhatárolódniuk, ha nem értenek egyet az efféle agresszív támadással. A Femen saját oldalán feminista dzsihádnak nevezi munkásságát. Nekik tényleg a vallásuk a vallásellenesség.

Értelmetlen kívánságaik célja nem a melegek jogainak rendezése. Ezt ugyanis nem lehet ilyen cselekményekkel elérni. Ha értelmes társaság tűzi zászlajára ezt, akkor párbeszédet folytat. Sajnos meg kell érteniük, hogy bár több protestáns felekezet összead meleg párokat, ez nálunk, katolikusoknál sosem fog előfordulni. Nem azért, mert gyűlöljük a homoszexuálisokat, hanem azért, mert hitünk szerint a házasság mint fogalom nem értelmezhető azonos neműek között. Tudom, hogy ez sokakat felzaklat, de kérem, hogy igyekezzenek objektíven vizsgálni a kérdést: úgy látjuk, hogy természetjogilag a házasság célja a gyermeknemzés és a kölcsönös örömszerzés, melyben két ellentétes nemű személy eggyé válik. Ezt mi szentségi kapcsolatként azonosítjuk. A homoszexuálisokat nem gyűlöljük, erről külön bejegyzésben írtam. Még akkor is így van ez, ha az ilyen aktivisták mégis szeretnék, ha így tennénk.

A támadásról

Mert nem túlzás támadásnak minősíteni. Sokat elmond az akcióról, hogy Szűz Máriát formáló palackokkal támadtak. Még többet elmond az érsekről, hogy a támadást végig nyugalommal szenvedte végig. Imádkozott, majd miután kivezették megalázóit, lehajolt egy eldobott üvegért, fölemelte az Istenanyát, és megcsókolta. Ebben a pillanatban a hetvenkét éves Andre-Joseph Leonard érsek győzedelmeskedett, a szélsőséges feministák pedig végleg erkölcsi vereséget szenvedtek.

Minden keresztény nevében köszönöm az atyának, hogy ilyen krisztusi nyugalommal tűrte a megalázást. Ezután csurom vizesen, de zavartalanul folytatta az előadást. Fülemben csengnek Jézus szavai:

„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket… Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket mondtam néktek: nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd, ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.” (Jn 15:18–20)

Az aktivistákon olyan feliratok voltak, hogy „az én testem, az én törvényem”, mely egyféle hit alatti hit: értékrelativista, mert tagadja, hogy a test Isten temploma, mely a lélek által különös jelentőségű matéria; individualista, mert csak azzal foglalkozik, hogy az övé, s azt gondolja, ami itt a földön az övé, az csakis az ő pillanatnyi érdekeit, vágyait szolgálhatja; materialista, mert a testtel foglalkozik, azt képzeli, hogy az ember nem más, mint egy otromba és cél nélküli húsgép; valamint ateista mindezek következményében. Hogy mennyire eltávolodtak a mi értékrendünktől, azt talán az egyik hölgyön látható „anus dei is coming” felirat bizonyítja a még most is kétkedők előtt.

Az egyik beavatkozó elmondta, hogy a támadás után az érsek röviden imádkozott, megcsókolta a máriás palackot és folytatta az előadást. A szemtanú szerint a nyugalom, mely a papból áradt valóban megérintette, és úgy érezte, tényleg őszinte szívvel imádkozik értük és a támadókért. Mi, akik keresztények vagyunk, már tudjuk, mit kellene tennünk egyes helyzetekben, de néha nagyon nehezünkre esik. Az érsek példamutatása nyomán már láthatjuk, hogy a másik orca odafordítása bizony sokszor valóban győzelemre vezet. Az erkölcsi győzelem itt mindenki előtt világos. Ahogyan Krisztus is engedte, hogy megfeszítsék, mégsem veszíthetett.

Korábban is megtámadták már

Nem ez az első eset, hogy Andre-Joseph Leonardra támadtak. Korábban, 2010-ben és 2011-ben is melegjogi aktivisták igyekeztek egy tortával arcon dobni, egy ízben egy katedrálisban.

A tolerancia önjelölt őrei úgy tűnik, most kimutatták valódi lényegüket, mely nem más, mint a vallás értékeinek semmibe vétele. Ők azok a kor modern gyermekei, akik a szabadságot az eddigiektől való elszabadulásban látják. Ők azok, akik szerint a parancsolatok elviselhetetlen korlátok, melyek gátat szabnak ösztönös viselkedésüknek. Ők azok, akik szerint fölösleges a tökéletes felé törni, mert az nincs is, és habzsolni kell a pillanatnyi örömöket.

Sokan zuhannak így.

Mi annyit tudunk tenni, hogy nem felejtjük a Biblia ígéretét: hogy gyűlölni fognak minket, az utolsó időkben pedig sokunkat támadnak majd meg a hitünkért. Ma még csak kinevetnek, kigúnyolnak, s tartva a médiabosszútól ezt még hagyjuk is. Mosollyal a szánkon tűrjük a becsmérlést, mert támadóink pápábbak a pápánál: elmondják, szerintük hogyan kellene viselkednünk, és persze sosem felelünk meg eléggé magas elvárásaiknak. Nem is akarnak többet: csak minden hívő legyen legalább olyan tökéletes, mint Isten.

Nem vagyunk azok. De mégis büszke vagyok rá, hogy vannak olyan abszolút értékek, melyekben töretlenül hinni tudok, melyek mentén élek és igen, amelyek tényleg boldoggá tesznek. Amikor egy ilyen támadást látok, először fölháborodom. De megnézve a képeket, már csak mosolygok. Úgy látom, tényleg csak egy súlytalan kis csapat kiömlő dühe jelenik meg a képeken, melyeken az alázatos szeretet úrrá tud lenni.

Ha demagóg lennék, azért megkérdezném, miért nem tüntetnek a női papság érdekében rabbik előtt, miért nem rohannak a női és melegjogok védelméért mecsetekbe meztelenkedni. De én tudom a választ. Valahol pedig elismerés is, hogy minket, katolikusokat támadnak ilyen vehemenciával azok, akik szerint mindent lehet.

Támadásaik révén pedig azok, akik felekezettől függetlenül ismerik az örömhírt, talán közelebb kerülnek egymáshoz. Aki pedig még nem választott oldalt, nézze meg a fenti képeket, és döntsön afelől, kinek a világában szeretne élni. Akárhogyan is választ: mi mindig örömmel fogadjuk majd, ígérem.