Öt napja ígértem meg, de sajnos nem volt rá időm, hogy a megfelelő napon, dicső emléknapján írjak pár sort Szent Erzsébetről, erről a különösen szentéletű magyar lányról. Árpádházi Szent Erzsébet az 1200-as évek elején született előkelő királyi családban. Szokatlan módon azonban nagyon távol állt tőle a fényűzés, sőt már kisgyermekként megdöbbentően viselkedett.
Testvére később IV. Béla királyként vezette Magyarországot, és mai napig második honalapítóként tiszteljük, hiszen a tatárjárás után gyakorlatilag teljesen újjá kellett építenie hazánkat. Erzsébet már kisgyermekként is kivételes istenszeretetről tett tanúbizonyságot: időnként megállt a játékkal, elcsöndesedett, s mikor leendő anyósa, Zsófia rosszallóan megkérdezte, hogy mit csinál, csak annyit mondott, hogy Istent szereti. Egyébként sem úgy viselkedett, mint egy királykisasszony: szerette a fiús játékokat, a lovaglást, idősebb korában pedig az aszkézist sem vetette meg.
A fényűző királyi pompát Erzsébet egyszerűen elvetette magától. Gyakran sanyargatta magát, sokat böjtölt, valamint a szegényeket istápolta. Mikor férje, Lajos hadba vonult, a tartomány kormányzása Erzsébetre maradt, aki a járványokról és éhezéstől megfáradt szegényeknek pénzt és élelmet kezdett osztani. A családtagok megdöbbenve nézték, ahogyan Erzsébet szétosztja a vagyont, s közben maga is mértéktartóan él. Hazaértekor azonban Lajos felesége valamennyi döntésébe beleegyezett.
Férje nagyon türelmes volt vele: nem szólt, mikor a teljes udvari éléskamrát az éhínség idején elosztogatta vagy mikor a hitvesi ágyból a hideg földre feküdt Erzsébet. Lajos azonban egy hadjárat során megbetegedett és meghalt. Erzsébet elvesztette a szerelmét.
Lajos nem érhette meg utolsó gyermeke, Gertrúd születését (Erzsébet korán meghalt édesanyja volt egyébként a Bánk bán Gertrúdja). IX. Gergely pápa levelet küldött Erzsébetnek, melyben gyóntatót és lelki vezetőt nevezett ki számára. Szükség volt a támogatásra, mert az ekkor még csak húszesztendős Erzsébetet elhunyt férje öccsei teljesen megfosztották vagyonától, attól félve, hogy azt elosztogatja. Erzsébet ezért elhagyta otthonát gyermekeivel, majd fonásból és megmaradt ékszereinek árából tartotta fönn családját. Képzeljük el: a király udvarból a semmibe! Egy püspöknél talált menedékre, majd II. Frigyes császár meg is kérte a kezét, de Erzsébet nemet mondott.
A pápa által kijelölt gondozó, Marburgi Konrád egy szigorú aszkézisben élő ferences atya volt, aki a legkisebb hibákért is számon kérte Erzsébetet. Biztos volt, hogy csak így hozhatja ki belőle azt a tökéletességet, amely ebben a kivételes lánynak meglapult. Egy ízben Erzsébet engedélyt kért, hogy minden lakásba bekopogtathasson és kolduljon a szegényeknek. Ezt az atya nem engedte, mire Erzsébet azt mondta, akkor olyat tesz, amit nem tilthat meg. Nagypénteken a minoriták oltáránál eskü alatt lemondott a saját akaratáról és a világ valamennyi pompájáról. Mikor ezen felül is mindenről le akart mondani, az atya állította le azzal, hogy félrehúzta a kezét.
Assisi Szent Ferenc harmadrendjében szürke köntöst húzva szolgálta élete végéig a szegényeket. Halálát három nappal korábban megjósolta, és számos csodatétel fűződik a nevéhez. Halála előtt elajándékozta mindenét, a mellette virrasztó nővéreket pedig ő vigasztalta.
A leghíresebb csodáját férje halála után élte meg: épp kenyeret vitt a szegényeknek, mikor egyik sógorával találkozott, aki számon kérte, hogy biztosan megint adakozni kell. Erzsébet nem akarta, hogy bajba kerüljön, ezért azt mondta, hogy csak rózsákat visz. Mikor a kosarat kinyittatták vele, abban valóban halomnyi illatos rózsa hevert. Szent Erzsébet nem hazudhatott, mert szent volt, így mások érdekében mondott szavai valósággá váltak.
Erzsébet gyakran fogadott be olyanokat, akiket mindenki más megvetett. Egy ízben férje ágyába fektetett egy leprás beteget, de előfordult, hogy más súlyos, ragályos betegeket is maga mellé fogadott, ápolt. Amikor már férje halála utáni életét élte, egy ízben találkozott egy öregasszonnyal, akivel annyi sok jót tett. A nő azonban föllökte a sáros, nedves úton. Erzsébet letisztogatta ruháit, majd derűsen folytatta útját. Előfordult olyan is, hogy egy tekintélyes küldöttség tagjai föl sem ismerték, mikor a királylány szakadt ruhában a rokka mellett ült, és a szegényeknek varrt.
Halála előtti mondatai így hangzottak: „Mit tegyünk, megjelent az ördög! El innen, de mindjárt! Beszéljünk inkább a gyermek Jézusról, hisz hamarosan itt a karácsony, amikor megszületett és jászolba fektették. Itt az óra, amikor a Mindenható magához hívja barátját. Ezzel elszenderült.”
Sírja valóságos zarándokhellyé változott, mert csodálatos gyógyulások történtek ott. Az akár száz kilométeres körben, sőt néhány esetben még távolabb történt megdöbbentő gyógyulások hamar kialakították az Erzsébet-kultuszt, amely kifejezetten gyors szentté avatási eljárást eredményezett: halála után elég volt négy esztendő a csodák kivizsgálására és a szentség megállapítására.
Szent Erzsébet emléknapja temetésének napja, tehát november 19., de az 1969-es naptárreformmal november 17-re került. Magyarországon az eredeti, tehát tizenkilencedikei emléknapot tartják meg.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia idén a Szent Erzsébet-napi körlevelében fölhívta rá a figyelmet, hogy Szent Erzsébet a Katolikus Karitász védőszentje. A körlevélben az egyház fölhívja a hívők figyelmét arra, hogyan mutat példát egy alig huszonnégy évet élt királyleány úgy, hogy a társadalom peremére szorult szegényeket segíti. A katolikusok szerint az üdvözüléshez nem elegendő a hit, mert tettekre is szükség van: Jakab apostol a Bibliában fölteszi a kérdést, hogy mit ér, ha valakinek hite van, de tettei nincsenek? „Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja neki: »Menj békében, melegedjél és lakjál jól!« – de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. De azt mondja valaki: »Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.« Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a tettekből a hitemet.”
A gazdasági világválság után sokan szegezték a kérdést az egyháznak, hogy mit kíván tenni. A hit és a szeretet cselekvő erők, amelyek nem maradnak tétlenek. A karitász keretében élelmet osztanak, de az eladósodottaknak segíthetnek a villany, a víz visszakapcsolásában is. Meg kell látni, hogy az Egyház nem segélyszervezet, de üzenete alapján és a hitelessége miatt teljesen természetes, hogy jótékony cselekedeteket is végrehajt. Ezek azonban feladatának, az evangelizációnak és sziklaszilárd hitének következményei, nem feladata lényege. A Hit Évének végén járunk: a hittel élő embernek is meg kell értenie, hogy a hite nem csupán önmagában van, hanem kisugárzik a körülötte élőkre is. A hittel élő emberhez úgy gyűlnek a hitetlenek gyakran sértő kérdésekkel vagy furcsa kíváncsisággal, mint a fényforrásra a bogarak. Sok barátja tér meg, és neki is sok feladata van, mert megvallja hitét és aszerint élve segítséget nyújt a rászorulóknak, amikor teheti.
Szent Erzsébet az egész világnak azt üzente, hogy az Isten iránti szeretet elengedhetetlen sarokköve a felebarátaink iránti szeretet. A cselekvő szeretet még akkor is, ha néha nagyon nehéz. A Szentatya kifejtette, hogy a hitnek és a szeretetnek szüksége van egymásra. Nem is csoda ez a keresztényeknél, ahol a vallás a szeretet gondolatkörére épül, s teszi ezáltal annyira különlegessé.
Utolsó kommentek