Ferenc pápa az elmúlt hetekben talán PR szempontból többet segített az Egyháznak, mint XVI. Benedek emeritus pápa egész uralkodása alatt. Látszik, hogy Ferenc lelkisége sokkal közelebb áll az egyszerű emberekéhez, s most, hogy Benedek pápánk elindította a belső egyházi reformokat, melyek nélkül ma Ferenc nem lehetne ilyen aktív, a kétféle pápai személyiség tökéletesen kiegészíti egymást. De miért beszélt a pápa a melegekről?

Éppen csak visszatért a rendkívül jól sikerült Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóról Rómába a pápa ma, mikor egy olasz újságírói kérdésre azt válaszolta, hogy kicsi ő ahhoz, hogy megítélje a homoszexuálisokat. Ez a kijelentés bizonyára nagyon szimpatikussá teszi őt sok ember szemében, de egyébként nem mondott olyan újdonságot, ami nekünk, katolikusoknak meglepő lenne: hivatkozott a katekizmusra, a katolikus tanításra, mely éppen arra inti a híveket, hogy igen nagy türelemmel és szeretettel viseltessenek a melegek felé. A Boldog II. János Pál pápa kezét is őrző katekizmus kompendiumát éppen XVI. Benedek adta közzé, így végül is az ebben szereplők a modern katolikus egyház valódi hitelveit tartalmazzák. Ami mi hiszünk, az ebben a nyolcszáz-egynéhány oldalas könyvben van.

Én mégis úgy érzem, ennek a nyilatkozatnak politikai üzenete is van, méghozzá olyan, amit az elemző újságírók még talán nem is vettek észre.

Mi és a melegek

Írtam már többször is a homoszexualitással kapcsolatos katolikus álláspontról, és szeretném, ha a témát most nem ez a kérdés határozná meg. Valóban más az álláspontunk, mint azt mondani szokták, de mivel szerintem marginális kérdésről van szó, nem hiszem, hogy van értelme túlzottan védekezni.

Az újságíró egyébként kérdezett a nők egyházi szerepéről is, mire a Szentatya egyértelművé tette, hogy komolyabb szerepet szán a nőknek, minthogy adománygyűjtő alapítványok elnökei legyenek, de az egyházi álláspont világos a női papság tekintetében: utóbbira nincsen lehetőség.

A pápa eddig is a büntető és erkölcscsősz egyház képét a médiában, a köztudatban is a befogató, elfogadó Anyaszentegyházéra igyekezett cserélni, ami jezsuita szellemiségéhez tökéletesen illeszkedik. Kifejtette, hogy egy keresztény nem lehet antiszemita vagy éppen azt, hogy a bevándorlókat be kell fogadni. Csupa liberális elvárás, melynek megfelel! De mi mindennek az oka?

Benedek lemondása és a meleg papok

XVI. Benedek emeritus pápa lemondása után többen valamiféle homomaffia hatásáról írtak, hogy a pápa azért mondhatott le, mert nem tudott mit kezdeni egy titkos jelentéssel, mely feltárta, hogy magas rangú egyházi vezetők között is több homoszexuális van. Egyrészt ez azért sántít kissé, mert az önmagában nem baj, ha egy pap homoszexuális, mivel cölebsz életmódja miatt eleve tisztasági fogadalmat tesz. Másrészt viszont ez ki sem derülhet róla. Hacsak nem éli meg!

Én nem gondolom, hogy komoly meleglobbi lenne a Vatikánban, bár Mel Gibson és édesapja nyilatkozata szerint sok a homoszexuális bíboros. Ez érdekes pletyka, de annál nem több: a titkos jelentés éppen a konklávé alatt lett téma. Merthogy Benedek kezébe valóban került ilyen háromszáz oldalas jelentés, de aligha a római melegorgiákról írták, sokkal inkább a Vatikáni Bank körüli pénzügyi anomáliákról. A megroppant egészségi állapotú pápa pedig könnyedén érezhette, hogy nem kell neki végigvinnie ezt az ügyet.

A melegség és a Vatikáni Bank pedig valahol összekapcsolódik: s ez az üzenet lényege lehet. Egy pillanat, és összekötöm a szálakat!

Ferenc pápa és a pénz

Azt nem sokan tagadhatják, hogy Ferenc pápa igyekszik fölszámolni a fényűzést: beleszól, hogy a papok milyen autót vegyenek, maga még bíborosként is metróval járt, és most sem különgépet kért a riói látogatáshoz, hanem turistaosztályon utazott a többi utas között. Első feladatai közé tartozott a Vatikáni Bank rendbetételére tett kísérlet.

A Vatikáni Bank sajnos már neve miatt is olyan, mintha a Szentszék pénzügyeit rendező pénzintézetről lenne szó. Pedig a valóságban ez egy ugyanolyan bank, mint a többi, és nem is a pápa mint egyházi vezető alá tartozik. Bíborosokat, püspököket delegáltak a felügyelőbizottságba, de ez bizony egy hagyományos pénzintézet, csak éppen a katolikus állam különleges nemzetközi jogi státusza miatt speciális helyzetben is volt.

Mivel a nemzetközi pénzmosás elleni törvények teljesen nem terjedtek ki a Vatikánra a mostani, Ferenc pápa-féle büntetőjogi reformig, valóban használhatták pénzmosáshoz a bankot. Ferenc pápa ezért egyrészt megválasztása után megvonta a pénzügyi juttatást a bankot felügyelő egyházi személyektől, másrészt kinevezte Battista Riccát, régi bizalmasát, hogy figyelje, vannak-e még visszaélések.

Elég, ha annyit mondunk Battista Riccáról, hogy gyakran úgy emlegetik: a megvesztegethetetlen. Teljes bizonyossággal állítják róla, hogy pénzzel nem lehet őt sarokba szorítani. De van-e, akit semmivel sem?

Itt jön pedig az érdekes vonal. Nem kell, hogy igaz legyen egy hír, bőven elég, ha szárnyra kap. Kinevezése után ellenlábasai azonnal megvádolták Battistát, hogy homoszexuális. Az azonnali melegbotrány miatt már a kinevezése után fölmerült, hogy visszaléptetik, így ellenőrző szerepe mindeddig kétséges.

A pápát nem zavarják a melegek

Ferenc pápa üzenete éppen ezért lehet politikai élű is: kifejezetten kijelentette most, hogy a meleg papoknak meg kell bocsátani. S megbocsátani csak azt lehet, ami megtörtént: tehát ha igaz is, hogy van köztük aktív szexuális életet élő, most még visszaléphetnek. Vagy a papi hivatástól, vagy a nemiségtől.

S eközben Battista Riccának sem kell aggódnia: mindegy, hogy a melegkártya csak politikai trükk volt-e, de úgy tűnik, a pápa ezzel a néhány órával ezelőtti apró megjegyzésével arról biztosította, hogy a munkája a Vatikáni Bank korrupciós ügyeinek feltárásában sokkal fontosabb, mint holmi szóbeszéd.

Ha pedig jó a megérzésem, akkor Ferenc pápa éppenséggel nem szállt szemben elődjével, aki azt mondta, homoszexuálisokat inkább ne is szenteljenek pappá ezután. XVI. Benedek többször kérte a tömeget, hogy imádkozzanak érte, nehogy menekülőre fogja a farkasok láttán. Az egyházon belüli, sajtónyelven homoeretnekségnek nevezett folyamat veszélyét tehát fölülírta a korrupciós veszély. Az egyházi hitelességkérdésben így priorizál a pápa.

Ne feledjük, 2010-ben, mikor Fátimába látogatott XVI. Benedek, elmondta, hogy az Egyház szenvedése önmagából irányul: a belső ellentétek, a belülről támadó bűn az, ami rettenetesen érint. A harmadik fátimai próféciát 2000-ben hozták nyilvánosságra. Az Egyház által hitelesnek elfogadott titok sokáig valóban nem volt nyilvános a hívek előtt: eszerint egy egyszerű, fehér ruhás pápa egy kereszt felé tör a hegytetőre. Körülötte szerzetesek és papok legyilkolt holttestei hevernek. A hegytetőre érve egy csoport katona lőfegyverekkel meggyilkolja a pápát. Az 1917-ben leírt prófécia rémisztő erejű látomás.

XVI. Benedek három éve azt mondta, hogy a látomás nem csupán a II. János Pál pápa elleni merényletre utal, hanem előrejelzi az egész egyház szenvedését.

Nos, én úgy látom, ez a mostani pápa interjú arról szólt, hogy Ferenc pápa igyekszik ezt a szenvedést kezelni, illetve megelőzni.