Néhány napja egy másik portálon azt kérdezték tőlem, miért úgy mondta a karácsonyi szentmisén a pap az átváltoztatásnál, hogy Krisztus vére sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára, mikor korábban azt mondták az áldozópapok, hogy mindenkiért. A válasz egyébként egyszerű: az egyház törekvésével összhangban a magyar püspökség 2009-ben megváltoztatta a szöveget, hogy az eredeti, bibliai szöveghez hű maradjon a liturgia. A „sokakért” szót úgy értjük, hogy nagy sokaságért, s nem változott, hogy a katekizmus szerint Krisztus mindenkiért halt meg. Bár így félreérthető a vallásban járatlanok számára, mégis ez a forma hű. De tényleg mindenkiért meghalt Jézus?

Ez egy komoly teológiai kérdés, s most nem is részletezésébe mennék bele, csak egy mai párbeszédet mutatnék be ezzel kapcsolatban. Mindezt csak azért, hogy látható legyen, még két katolikus között is van hely értelmes párbeszédnek, olykor pedig hitvitának is. Bár a köztudatban egyházunk igen gyakran a dogmatikusság szimbóluma, a valóságban nagyon is eltérő vélemények léteznek az egyházon belül is. Aki katolikus, annak elég a dogmákban hinnie, míg a tanítóhivatal sokszor csak ajánlásokat, máskor pedig véleményeket fogalmaz meg, melyek nem kötik sem a laikus hívőt, de még a klérus tagjait sem.

A beszélgetőpartnerem neve legyen most Gyula. A téma, hogy mindenkiért halt-e meg Jézus, mindenkinek jár-e az Ő szeretete, s látszik kétféle lelkület: a jámbor hívőé, aki nem meri azt gondolni, hogy kiválasztott, és az öntudatos, erős akaratúé, aki úgy fogja föl, hogy pontifex (hídverő) feladatunk miatt igenis kiválasztottak vagyunk mi, akik Krisztusban hiszünk. (Bár a beszélgetés megfelelő teológiai ismeretek nélkül félreérthető, remélem, hogy az olvasó a humorát és a vélemények szinkronitását érti meg belőle, s nem von le rossz következtetéseket.)

Gyula: „Jézus mindenki bűnéért halt meg” – ez nem így van ám! „Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt. Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.” (Zsolt 5:4–6) Isten szentsége és igazsága miatt öntötte haragját Jézusra a kiválasztottak bűneiért. A választottak legisztatíve nem bűnösök. Krisztus pedig csak az Ő egyházát szereti. Akik nem kiválasztottak, azokért nem halt meg a Krisztus.

Katekéta: Nem úgy van az! Elfelejted az ígéretet, hogy mindenki beléphet az egyházba. Én úgy látom, a kereszthalál ad lehetőséget arra, hogy mindenki bűntelenné váljék majd, de ezt el lehet utasítani. Aki pedig elutasítja, annak nem is jár.

Gy: Így viszont a „mindenkiért” megtévesztő kifejezés, hiszen abban mindenki benne van.

K: A sokakért ezért is helyesebb, mert tényleg pro murtis szerepel a szövegben. Szerintem azt akarja a szöveg hangsúlyozni (én ezt hallom ki belőle), hogy sansza mindenkinek van, tehát nem a prejudikáció van benne, hanem a szabad akarat. Ugye a katolikusoknál nem válik el a születés előtt, hogy menny vagy pokol lesz a vége, hanem a döntések számítanak. Szerintem ez a szó nem azt jelenti, hogy az utolsó álnok is majd oda állhat a főnök elé, hanem azt, hogy elvi lehetősége van, mert a meghalás purgáló aktusa olyan nagy kegyelem, amelybe mindenki belefér. De arra az egyén igenlő válasza kell: ezt hívjuk krisztushitnek.

Gy: Az a baj, hogy ha a „mindenkiért” kifejezést használjuk, akkor hazudunk. „És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Mat 7:23) Itt miért mondja azt, hogy „sohasem”?

K: Én úgy gondolom, hogy az igazságosság és a szabad akarat azt jelentik, hogy sansza mindenkinek van. Ahogy a tevének is arra, hogy átbújjon a tű fokán. [Utalás arra a szentírási passzusra, mely szerint a gazdagnak kevesebb esélye van bejutni a mennyek országába, mint egy tevének átbújnia a tű fokán.]

Gy: Az az egy baj van, hogy a protestánsoknak abban az egyben igaza van, hogy szorosabban kéne venni az Írás tanúságát.

K: Igen. Sajnos bibliaismeretből nem vagyok túl jó. Kicsit olyan vagyok, mint aki könyvből nagyon jól vezet, de még nem ült autóba. Mi olykor pajzsként kitesszük magunk elé a Bibliát, meg lobogtatjuk, mint a győzelmi zászlót, míg ők lapozzák.

Gy: És a katolikusok meg sokszor nem törődnek az Írással, hanem bárgyún mosolyognak, mint az újprotestánsok, hogy "Isten szeret téged". Pedig nem szeret. Mert gyűlöli Ő a bűnt.

K: Az embert szeretheti: nézd meg Krisztust a házasságtörő asszonnyal. Bizonyosan éppúgy irtózik tőle, mint mondjuk te vagy én, de az embertől nem, mert az Isten teremtménye. Tehát Krisztus tökéletes, mert az egyetlen, aki képes a bűntől elválasztva látni magát az embert. Ő a példaképünk.

Gy: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jam 1:17) De a bűnt nem lehet elválasztani a bűnöstől. Jézus ment meg a karmától, ő oldja fel ezt a régi törvényt, de csak azoknál, akiket szeret, akikért meghalt, a kiválasztottjaiért.

K: Szerintem az csodálatos, hogy ő nem elfordul a bűnöstől, hanem a bűntől fordul el, s ezzel elfordítja a bűnöst is. Én abban bízom, hogy be lehet lépni ebbe a közösségbe, mert ha nem, akkor mindketten elég rosszul jártunk. Úgyhogy egy nagy adag bizalmat adok én Krisztusnak ebben a kérdésben. De készséggel elfogadom, ha ítélete szerint nem így működnek a dolgok. Nem is tehetek mást, mivel neki van igaza.

Gy: És nem gondolod, hogy esetleg kiválasztott téged? Nem ebben kéne reménykedni?

K: Szeretném gondolni, de ismerve magam, ez könnyen kevélyebbé tenne.

Gy: Miért? A kiválasztottakat veri az Úr: „Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.” (Heb 12:6–8)

K: Ez igaz.

Gy: „Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.” (Joh 17:9) Ez a legfontosabb: Jézus téged meghívott magához. Ebben biztos vagyok.

K: Akkor fölveszem a menyegzős ruhámat. [Utalás a Máténál olvasható történetre, mely szerint az úr a külső sötétségre hajította azokat az ünnepélyről, akik nem méltón öltöztek.]