Az egyik leggyakoribb kritika a katolikus egyházzal szemben, hogy nem tanúsít kellő toleranciát a homoszexuálisokkal szemben. Azt, hogy mi a kellő tolerancia, általában azok próbálják megállapítani, akik úgy érzik, éppen velük szemben nem elég elfogadóak. Minden rossz szándék nélkül aláhúznám, hogy a tolerancia börtönében is lehet élni, mikor már annyira multikulturálisak akarunk lenni, hogy elveszítjük önnön identitásunkat: mikor a brüsszeli főtéren karácsonyfa helyett úgynevezett téli fát állítanak monitorokból, nehogy megsértsék a nem keresztény hívők érzékenységét, akkor gyakorlatilag nem a más vallásúakat védik, hanem a keresztényeket sértik meg. Én legalábbis így élem meg.
Október végén heves vita támadt a szlovák parlamentben, mikor az egyik honatya azt mondta, hogy Jézus Krisztus támogatná az azonos neműek közötti élettársi viszonyt, hiszen ő sosem ítélte el a homoszexuálisokat. Mondani sem kell, hogy ez a kijelentés nagy zúgolódást eredményezett. De tényleg, valójában mit is mond a Biblia a homoszexualitásról, miért tiltják ezt általában a keresztény közösségek, és van-e köze mindennek a gyűlölethez? Erről szerintem túlontúl kevés szó esik. Ahogyan arról is, hogy akkor mit tegyen egy homoszexuális: lehet-e ő jó keresztény vagy ki van zárva ebből a vallásból? Megelőlegezem a választ: természetesen nincsen kizárva, sőt a katekizmus külön is említi az ő elhívásukat...
Fontos megértenünk, hogy az Egyház Krisztus örökén beszél jó és rossz szokásokról. Etoszaink és víciumaink a Jézus által hozott Törvény alapján abszolútok: amit Krisztus tiltott, az egy keresztény számára tilos. Ezért fontos, hogy mindig megvizsgáljuk, egy adott cselekményt, szokást a Biblia miképpen értékeli. Ha esetleg nem említi, akkor egyértelműen következtethetünk-e rá, hogy az bűn-e. (Korábban írtam arról, hogy mik a bűnök: olyan szándékos cselekedetek, melyekben az ember kifejezi Isten iránti szeretetlenségét.)
A Katolikus Egyház nem tehet mást, csak képviseli a Szentlélek ereje által az isteni törvényeket. A homoszexualitást valóban súlyos bűnnek tekintjük, azonban a heteroszexuálisok ma uralkodó erkölcstelen nemiségét is. Azt gondoljuk, hogy a szexualitást súlyosan rendetlen módon élik meg az emberek. Számomra elképesztő, hogy valakinek akár egy tucat, sőt több nemi partnere lehet, s azt is tapasztalom, hogy ezzel nem boldogság, hanem lelki kiüresedés jár együtt. Ez nem csoda: a bűnök eltávolítják a lelket Istentől. Ez a sötét éjszaka a lélekben elkerülhetetlen következménye az efféle életvitelnek. A halálos bűnök annyira eltávolítják az embert a jótól, hogy állandó boldogtalanságot, betegeskedést, lelki problémákat okoznak. Tudom, hogy sokan csak legyintenek, de mégis gyakran jönnek segítségért olyanok, akik huszonévesen még azt hitték, a legboldogabb életet élik, majd az életgyónáson szinte megsemmisítő szégyenben zokognak. Végül a feloldozás végleg elkötelezi őket egy életdöntésre, mely után inkább a lélek útját követik a testi élvezetek hajhászása helyett.
Azt gondoljuk, hogy súlyosan rendetlen cselekedet például az önkielégítés is, de a házasságtörés is kiemelkedik a bűnök közül. A homoszexualitásra is konkrét elítélő utalások vannak a Szentírásban. Már alapvetően a Teremtés során látszik, hogy az emberi nemiség, az ember nemi kettőssége egyben méltóságot is jelent. Isten többször elmondja, hogy amit teremt, az jó. Azonban kijelenti, hogy a férfinak egyedül nem jó, ezért hozzáillő társat alkot. Ezt a társat nevezzük nőnek.
Szodoma és Gomorra pusztulását az okozza, hogy átkozzák az Urat, megátalkodottan harcolnak a törvényei ellen, minden ellen, ami jó. A szodomaiak Lóttól azt kérik, hogy vendégeit adja át homoszexuális kapcsolat céljából. A városokat és az ott élőket tűzeső pusztítja el. (Az eredeti szövegben azt írják, hogy az álruhás angyalokat a helyiek meg akarják ismerni. A héber kifejezés azonban szexuális kapcsolatra utal. Ezt sok homoszexuális aktivista félreértelmezi, és azt híresztelik, hogy a szodomaiak bűne mindössze annyi volt, hogy magukhoz invitálták az angyalokat. Ezt az értelmezést aligha vehetjük komolyan.)
A Biblia elvetemült, fajtalan, természetellenes cselekményként írja le két férfi románcát. Mindenképpen beláthatjuk, hogy ez a látásmód bár ma nem éppen divatos, azért mégis alátámasztható. Nem ízlésbeli kérdésről van szó, de a toleránsak tolerálhatnák a mi ízlésünket, ha már erről van szó. A Leviták könyvében egyébként nehezen félreérthető részként szerepel az azonos neműek közötti kapcsolat: „Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog… Ha valaki férfival hál együtt, úgy, ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, amelyben mindketten részesek, ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.” (Lev 18,22; 20,13)
Ez az ószövetségi írás arra utal, hogy a homoszexualitás halálos bűn, sőt a bűnhierarchiában egészen pontosan az égbekiáltó bűnök közé tartozik. Olyan bűn, mely az égig kiált büntetésért; talán már érthető az AIDS és a homoszexuális életstílussal együtt járó más szexuális betegségek, melyek nagyobb arányban sújtják az ilyen életvitelt folytatókat. A mózesi törvények egyébként arra is kitérnek, hogy férfiak nem hordhatnak női ruhát s nők sem férfiakét.
Sokan kizárólag az Újszövetséget tanulmányozzák a kérdés kapcsán, nyilván azok, akik azt szeretnék, ha ezt az erkölcsi kérdést másképp kezelnék a keresztények. Arra azonban álságos hivatkozni, hogy pusztán azért nem tekinthető rendetlen cselekedetnek a homoszexualitás, mert Jézus nem ítélte el. Jézus az állatkínzás tilalmát sem fejtette ki, de nyilvánvalóan a krisztusi lelkületből egyértelműen következik, hogy helytelenítette. Jézus nem eltörölte az ószövetségi törvényeket (ahogyan erre a Szentírásban utal is), hanem betölteni: ez azt jelenti, hogy bár bizonyos kérdésekben pontosít, bizonyos terheket levesz, valójában magasabbra is teszi a mércét. (Minderről a későbbiekben lesz majd szó egy másik írás keretében.) Krisztus ráadásul a házasságról azt tanítja, hogy az egy férfi és nő közössége, melyben egy testté lesznek. A házasság során ezért a keresztény értelmezés szerint ketten egyek lesznek. Sőt, Jézus külön kiemeli, hogy Isten férfit és nőt alkotott.
Az Újszövetségben ráadásul Pál apostol egyértelműen kiáll a homoszexualitás ellen:
„Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét. Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe… Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.” (Róm 1,26–28.32)
A homoszexuálisok általában azzal védekeznek, hogy ők így születtek. Bár a tudomány még ma sem tökéletesen érti, hogy ez inkább kialakuló szokás, mintakövetés vagy minden esetben veleszületett tulajdonság, rá kell mutatnunk, hogy ez az érvelés nem elfogadható. Attól, hogy valamivel az ember születik, az még nem válik természetessé. Ha például valaki örökletesen hajlamos az alkoholizmusra, attól még felelőssé tehető, ha azzá is válik. Van, aki karok nélkül születik, mások pedig például olyan személyiséggel, melynek legjellemzőbb része az agresszivitás. Mindezek valóban megtörténhetnek. De az agresszívnak született ember sem teheti meg, hogy úton-útfélen megtámad másokat. A szexualitást kognitív funkciók szabályozzák. Tudatot kaptunk, hogy az szabályozza indulatainkat, így az ember hatalmat kapott ösztönei felett. Ha tehát felismeri, hogy viselkedése rossz, változtathat rajta. Én készséggel elismerem, hogy egy homoszexuális férfinak nem tetszenek a nők, s ezt szomorúnak is tartom. De azt nem kell elismernem, hogy akkor természetes, ha más férfiakkal közösül. Akkor sokkal inkább elfogadnám, ha cölebsz életmódot folytatna. Nagyon tudnám tisztelni ezt a férfit.
A homoszexuális vágy ugyanis nem bűn. Arról tényleg nem tehetünk, hogy mi jut eszünkbe, mi vonz minket. De a katolikus katekizmus szerint a homoszexuálisok éppen nagyon fontos elhívást kapnak a tisztaság szentségére. Az ő feladatuk tisztának maradni, s ez a nehéz kereszt végül nagyon gyümölcsöző, komoly jutalmakat terem.
A katekizmus 2358-as pontja arra inti a keresztényeket, hogy tisztelettel, gyöngédséggel és együttérzéssel viseltessenek a homoszexuálisok irányában, ők ugyanis nagyon nehéz életfeladatot kaptak. Egy értelmes, jó keresztény tehát nem korholja, fenyegeti a homoszexuális embert, hanem próbálja támogatni, ha az úgy döntött, hogy követi az isteni tisztaság parancsát. Ezzel ugyanis az isteni akaratot teljesíti be.
Valóban vannak homoszexuális keresztény gyülekezetek, például az Öt Kenyér, de az ő tanításuk nem felel meg a Katolikus Egyház tanításával, így azt egy katolikus elfogadni nem tudja. A bűnös könnyedén mond le a pokolról, a parázna pedig könnyedén mondja, hogy nem baj, ha ezt lehet. A katharok például azt tanították, hogy a házasság rossz, mert legalizálja a nemiséget, amelyet bűnösnek tartottak. De fűvel-fával le lehetett feküdni, mert szerintük az érzelem nélküli nemiség nem hordoz semmi rosszat. Ez az értelmezés (egyébként más gnosztikus eretnekségekkel együtt) végül olyan mértékű erkölcsi romlást okozott, hogy II. Frigyes kegyetlen eszközöket vetett be. Az egyháznak kellett közbelépnie, ekkor vezették be az inkvizíciót, mely a közvélekedéssel szemben éppen arra szolgált, hogy a császár kegyetlenségei helyett törvényes eljárást biztosítson. Ez persze már egy későbbi történet.
Visszatérve a homoszexuális keresztényekre. Weboldalukon a kérdésre, hogy mit mond a Biblia a homoszexualitásról, ennyit írnak: „Semmit. Csupán egyedi esetekben beszél homoszexuális cselekedetekről, úgy, ahogy azok a helyzet egészében megjelennek.” Arra is hivatkoznak, hogy a szodómiára való utalás a Bibliában gyakorlatilag egyet jelent a bálványimádás tiltásával. Érdemes elolvasni a fönti idézetet Pál apostoltól: ezen közösségek szerint ezt ő a bálványimádásra értette. Az egy utálatos cselekmény, melyet férfiak férfiakkal tesznek. (Az eredeti szövegben szereplő görög arszenokoitesz szó egyébként férfiak közötti nemi kapcsolatot jelent, de ezt nem említik az oldalon.) Az Öt Kenyér Egyesületet egyébként magukat katolikusnak nevező férfiak alapították (bár kérdéses, hogy például érvényes szentségeket fölvehettek-e s így valóban egyházjogilag is katolikusok voltak-e), akik szerint a keresztények válasza gyakran megvetés a homoszexualitásra. Érdemes lett volna a katekizmust olvasnia minden hívőnek, s nekik is, akik most már azt hirdetik: nincs semmi baj az ilyen kapcsolatokkal, az egyház pedig mindent rosszul tud.
A református egyház Svájc egyes részein összead férfiakat egymással.
Utolsó kommentek