Szent Maximilian Kolbe ferences rendi minorita szerzetes 1941-ben Auschwitzban halt meg. A vértanú atya példát mutatott emberségből, és a legkitűnőbb katolikusok egyike volt. Ma már szentként tiszteljük, mert az életét övező csodatételek és mártíromsága révén nagyon hamar bizonyossá vált az egyház szemében, hogy a mennybe került.

A Lengyelországban született szerzetes Rajmund nevet kapott a keresztségben. Rendkívül szegény családba született, sokáig még iskolába sem járhatott. Az 1900-as évek elején ferences rendi szerzetesek jártak a városban, ahol éltek, prédikációjuk pedig annyira megragadta az ifjú Rajmundot és testvérét, hogy mindketten elhatározták, Istennek szentelt pályán folytatnák életüket. Az elhívás bőséggel áradt ki a családra, mert belépésük után egy harmadik testvérük is a szerzetesi életpályát választotta.

Rajmund számára viszont nem ez volt az első vallásos élmény. Már kilencesztendős korában azzal lepte meg édesanyját, hogy elmesélte: álmot látott, amelyben a Szűzanya két korona közötti választ ajánlott föl neki. Mária azt mondta, elveheti a fehér vagy bíbor koronát, a tisztaság vagy a vértanúság koronáját. A gyermek gondolkodás nélkül mindkettőt kérte. Édesanyja emlékezete szerint az álom után fia megváltozott, elgondolkodóbb, megfontoltabb, nyugodtabb lett.

Három évvel később Rajmund novícius lett a szerzetben, és megkapta a Maximilian nevet. Filozófiát kezdett tanulni, s hamar felfedezték különleges tehetségét, ezért Rómába küldték elöljárói. Itt doktorátust szerzett a filozófia mellett teológiából is.

1914-ben tette le az örök szerzetesi fogadalmát, a Maximilian név mellé pedig a Máriát is fölvette. (Ebben az évben édesapját az oroszok kivégezték, mert a lengyelek oldalán harcolt.) Négy évvel később Rómában pappá szentelték. A ferencesek látogatása óta tizenegy év telt el. Hazájába visszatérte után tanítani kezdett, majd a kolostorban nyomdát állított föl, hogy vallásos folyóiratát, a Szeplőtelen Szűz Lovagját kiadhassa. A páter azonban sosem tudott megállni, ha egy célját elérte. Újabb és újabb feladatokat tűzött ki maga elé: evangelizálni akarta a világot. A Távol-Keletre utazott misszionárius céllal, s bár egy korábbi tüdőbaj szövődményeként fizikailag rendkívül gyenge volt, Nagasakiba érve folyóirata első japán nyelvű számát mindössze érkezése után egy hónappal már ki is tudták adni. Négy évvel később már hetvenezres példányszámban nyomták a japán Lovagot a helyi katolikus kolostor nyomdájában. Hihetetlen akaraterő jellemezte Kolbe Szent Maximilián atyát, és nagy volt a kegyelem körülötte, ami minden vállalkozását sikerre vezette.

A II. világháború kitörése után sem bújt el, folytatta munkáját. Első letartóztatása után még elengedték, de másodszorra már nem: a Gestapo 1941-ben elfogta, mert üldözötteket istápolt. Az auschwitzi koncentrációs táborban néhány hónap után egy rab szökése miatt tíz fogoly kivégzését rendelte el a táborvezető. Az egyik férfi az ítélet hallatán zokogásban tört ki, könyörgött az életéért, mert otthon két gyermeke és felesége várta. Az atya a táborvezetőt arra kérte, hadd vállalja át a halálos ítéletet. A parancsnok engedélyezte ezt.

Egy földbe ásott bunkerbe zárták a tíz foglyot, hogy az ítélet szerint az éhhalál végezzen velük. A visszaemlékezők szerint a bunkerből buzgó imádság hallatszott napokon át. A lassan pusztuló emberek mindegyikét az atya bőséges imával indította a másvilágra. Két hét után már csak ő volt életben. Mivel nem látszott, hogy az éhezés erőt vett volna rajta, végül méreginjekcióval gyilkolták meg. Jelmondata, az „egyre szentebbnek kell lennem!” halálával vált igazán hitelessé.

Mindössze harminc év telt el halála után, mikor VI. Pál pápa boldoggá avatta. Szentté II. János Pál pápa avatta tizenegy évvel ezután. A megmenekített családapa mindkettő eseményen díszvendég volt. Szent Maximilián liturgikus ünnepe a katolikus egyházban augusztus 14-én, vértanúságának napján van. A szentet hagyományos ábrázolása szerint a habitus (szerzetesi csuha) fölé vett rabruhában mutatják, hátterében szögesdrót húzódik. A mértéktelen torkosság és iszákosság elleni harcban kérhető megerősítő segítsége. Védőszentje a keresztény sajtónak és újságíróknak, a raboknak, az internetnek és a rádióamatőröknek.

Kolbe Szent Maximilián Szűz Máriától a tisztaság és a vértanúság áldását is kérte még gyermekként. Életét a misszionárius munkának és az evangelizációnak szentelte. Miközben a célja az volt, hogy minden lelket megnyerjen Jézus Krisztusnak, önmagát egyetlen emberért is föláldozta. Minden habozás nélkül választotta a lassú halált és azt, hogy más haldoklókat átsegítsen az árnyékvilágon. 

Éles eszű, feltalálók zsenialitásával rendelkező ember volt, akihez nagyon is illik a modern technika, így különösen az internet védnöksége. Amikor egy szerzetestársa nagy lapkiadói buzgólkodását látta, megfeddte azzal, hogy szerzetesként a feladatuk az imádság, a lelkipásztorkodás és a prédikáció. Maximilián emlékeztette szerzetest, hogy már a XX. században élnek, nem a tizenharmadikban. Korán felfedezte a mozi előnyeit, miközben az egyháztagok még idegenkedtek tőle, de maga is feltaláló volt.

Egy fogdatársa mesélte, hogy az egyik éjjel arra ébredt, hogy a páter betakarja a lábát, máskor pedig egész ételadagját elosztogatta. Egy ízben a parancsnok belépett, és arra lett figyelmes, hogy az atya durva szerzetesi ruhájában térdel, és a rózsafüzért imádkozza. Az őr megragadta a füzért, megpróbálta kitépni a pap kezéből és azt üvöltötte: „te valóban hiszel ebben?” A szent nyugodtan válaszolta, hogy igen, mire addig verték, míg csurom véresen nem feküdt a padlón.

Auschwitzban is jócskán megpróbálták hitét. Egy hírhedt parancsnok alá került, aki különösen utálta a lengyeleket és papjaikat. Súlyos fatörzseket cipeltetett a politikai foglyokkal, amit nagyon nehezen viselt az egyébként is gyengélkedő atya. Mikor elhaladt mellette, sosem mulasztotta el megütni őt. Végül az atya egy ízben nem bírta tovább, összeesett. A parancsnok többször arcon rúgta a csizmájával, ötven botütést mért ki rá, majd a halottnak hitt szerzetest egy pocsolyába dobták. Később fogolytársai húzták ki. Az atya épp egy hónappal később áldozta föl magát. Haláláról az egész fogolytábor tudomást szerzett. Vértanúságával nem csupán egy embert nyert meg Istennek, hanem példát adott mindenkinek, aki ismerte.

Krott parancsnokról vagy bármelyik kínzójáról mit tudunk ma? Hol vannak ők, mennyit ér a lelkük? S mit tudunk Maximilián atyáról? Szentté vált, Isten színe látására jutott és évről évre milliók imádkoznak közbenjárásáért. Szeretetet, példát, reményt adott, miközben kínzói eltűntek a történelem süllyesztőjében. Ez történik mindenkivel, aki Isten felkentjeire kezet mer emelni.