Öngyilkosság? Ezt gondold át.

Utolsó kommentek

  • TanBá: Mára már van Tudományos Istenünk is, nem csak JudeoKeresztény ésatöbbi... Az ateizmus megbukott a tudományosan 2022. január 07. - IGe vilagnezet.blog.hu/2022/01/07/az_ateizmus_megbukott_a_tudomanyo... (2022.01.07. 20:16) Isten léte – észérvekkel
  • makutsi: @Fejben Futó: Milyen zenekar, és hol? (2021.06.14. 08:06) A nyilas páter
  • Iván Gábor IGe: Apologetika végső bukása logikailag 2020. június 24. - IGe • Azaz az apologéták egyáltalán nem észszerűek, nem is értelmesek, hanem pont az ellentettjei. Irracionálisak és illogikusak (esztelenek... (2020.07.04. 11:41) Vádak a kereszténységgel szemben
  • TanBá: Apologetika lefordítva hitkomisszárság Nem kellenek itt a görög főIstenekre (Apollonra) hajazó hangzatos elnevezések. Az apologetika lefordítva JahveZsidóSátánIsten iránti hitkomisszárságot jelent.... (2019.04.14. 10:53) Ma Mária, régen a Fityma ünnepe
  • Mária Kulybus: Én ateltem hasonló esetet mint Anelise pszichológiai értelemben nem vagyok jól bár az én esetemben van előzmény és ez uldoztetes. (2018.05.17. 21:47) Az egész világon nő a démoni befolyás a Vatikán szerint
  • Utolsó 20

Egy mai film a kegyelemről: A nyomorultak

2013.01.31. 10:42, Katekéta

Victor Hugo örökbecsű alkotása musicalként már régóta népszerű, mégis kockázatos vállalkozás volt filmmusicallé alakítani. Egyszerűen a mozilátogatók jelentős része nemhogy értetlenül áll egy közel 1500 oldalas (majdnem ötven könyvből álló) mű előtt, de emellett a filmmusical is megosztó műfaj. Az, hogy emellett a film ráadásul olyan témát helyez központba, amit a mindennapokban a legritkábban vizsgálunk, ez a film egyszerűen kötelező. Igazi keresztény alkotás, s ez megdöbbentő erejű, mikor tudjuk, hogy a színészek és nézők jelentős része sem tudja ezt.

Hugo legfontosabb és számára is legkedvesebb alkotása számtalan jelentéssíkkal bír, mely pusztán monumentális jellegéből is adódik. Rendkívül nehéz ebből a valódi klasszikus irodalmi alkotásból, mely többféle árnyalatú és fejlődésű karaktereket és valós történelmi eseményeket dolgoz föl, olyan koherens, de rövidített alkotást létrehozni, melyben nem vész el a lényeg. A szegénység és nyomor kérdésköre nem bírt volna katartikus hatással a filmvásznon, ha nincsen benne az a mögöttes üzenet, mely egyben válasz is a világ szegénységet (s itt nem csupán anyagiakra kell gondolnunk) érintő kérdéseire felel.

A kegyelem botrányos hatást gyakorol. A gályarabságból szabaduló Jean Valjean olyan világba érkezik, ahol nem ismerik a kegyelmet, sőt kiközösítik azt, aki egyszer vétkezett. A képmutató gyarló ember világa ez, ahol az ostoba elkülöníti az emberiséget: jó és rossz emberekről beszél. Pedig a hívő pontosan tudja, hogy nincsen ilyen különbség: csak rossz és rossz ember létezik, de egyik elismeri bűneit, tenni akar ellenük, addig a másik tagadja őket. Jean Valjeant a szemforgató társadalom igyekszik visszataszítani a bűnözői létbe, ahol ismét földi igazság (tehát a szolgák igazsága) szerint megítélhetik. Ebből a körforgásból ragadja ki őt egy püspök.

Fegyencmúltja miatt sehol sem kap munkát vagy fedélt, így bűnözni kényszerül, de emiatt újra elbukik. Ez a mai elítéltek számára is reális életút. A neki oltalmat s ételt adó püspököt a jól ismert történetben Jean Valjean meglopja. Elkapják, de a pap azt mondja a zsandároknak, hogy az ezüstöket ő adta neki, s még itt is felejtett néhány gyertyatartót. Valjean életét felborítja ez a kegyelem! Nemcsak arról van szó, hogy megtérni: a kornak megfelelően ő is hitt Istenben, de nem tapasztalta meg. Nagyon sok emberről érezzük ezt. Victor Hugo is istenhívőként halt meg, de nem kért egyházi imát, helyette azt kérte, a szegényeket áldják meg. A nyomorultakban úgy ír a kolostorokról, mint a fejlődés kerékkötőiről, mégis e feldolgozás nagyon erőteljesen használja a keresztény jelképeket. S ez nem is véletlen: ez a felforgató kegyelem főleg a kereszténységre jellemző. Ökumenikus beszélgetéseken egyet szoktak ebben érteni muszlim és zsidó hívők is, hogy az ingyenes kegyelem gondolata nagyon megkülönbözteti a keresztényeket a többi világvallás követőitől.

A kegyelem botrányos, mert igazságtalan. Az elnézés nem nagy méltóság, a bocsánat pedig jellemzően kér valamit. A kegyelmet gyakorló nem kéri, hogy bocsánatot kérjél, sőt még a bűnbánat sem feltétele: ahogyan Szent X. Pius pápa az őt rágalmazónak névtelenül pénzt küldött, mikor éhezett vagy amiképpen az őt fenyegetőt nem jelentette föl (hiszen neki imára van szüksége, nem büntetésre), ugyanúgy nem kért érte semmilyen ígéretet. Sírva kérte, hogy ne nevezzék ki püspökké, mert plébános maradna, majd könyörgött a konklávén a bíborosoknak, hogy ne válasszák pápának. Mégis Isten akaratából egy szentéletű pápát kapott Egyházunk, aki életszentségét azóta is csodálattal nézzük.

A kegyelem nem kér, nem szab feltételeket. Ahol van okunk megbocsátani, ott nem kegyelmet tanúsítunk. Éppen ez a hihetetlen paradoxon: csak akkor igazi a kegyelem, ha nem igazságos. Ha itt, ezen a földön azt mondanánk, hogy ez igaztalan. De mégis fenn az égben mind kegyelmet kaphatunk, ha elfogadjuk Krisztus üzenetét. A kegyelem témája az egyik legnehezebb: a Biblia szerint éppen ott árad ki a kegyelem, ahol nagy a bűn. Mert ott van igazán szükség rá. Ez az ígéret segít a legmélyebbről is visszatérnünk, s még a legnagyobb bűnösöket is megtérítheti. Kalkuttai Boldog Teréz anya azt mondta, ha szent lenne, a sötétség szentje lenne; Assisi Szent Ferenc a bűnösök közt elsőnek tartotta magát; s csak az Egyházát alapította az Úr egy keresztényüldöző gyilkosra, akit megtérése után Szent Pál apostolként ismerünk... Ígéretet kaptunk a legnagyobb méltóságtól arra, hogy bármikor visszatérhetünk a nyájba, abba a szeretetközösségbe, ahol tartózkodni igyekszünk a bűntől. Ez az üzenet hatoljon át a börtönök falán! S azért imádkozom, hogy ez az üzenet hatoljon át a szívünk páncélján is: nem vagy túl rossz, nem vagy elveszve, mert érted halt meg Krisztus, Téged szeret, s azt szeretnénk, ha mind itt lennétek velünk.

Az egész keresztény gondolati kör a kegyelem körül forog. Nehéz megértenünk, s éppen ebben segít ez a film. Mert amíg a rációnkkal patikamérlegen próbáljuk kimérni az igazságunkat, addig elfeledkezünk arról, hogy ami itt hegynek és völgynek tűnik, az égből nézve az már egy szinten van, s nincsenek is nagy különbségek. Nem jó emberek vannak és rosszak, mert nincsen bűntelen: mind tévedünk, s az emberi nagyságot az határozza meg, hogy képesek vagyunk-e változtatni. Jean Valjean a kegyelem hatására megváltozott, s új minőségű ember lett: ez disszonáns is volt számára. Nem tudta, önmaga maradt-e így: a korábbi jónál is jobb emberként. S van még egy fontos következmény: a kegyelem akkora ajándék, olyan megrendítő egy bűnös számára, hogy újabb kegyelmet szül. A Valjeant üldöző Javiert felügyelő igazi gerinces, becsületes, kitűnő ember, remek katona. Istenhívő, aki azonban a törvény szolgája. Mennyire hiányzik ma is a hitoktatás, a lelki dolgokról való értő beszéd, hogy efféle félreértésbe ne kerüljön egyikünk sem! Javiert jó ember, mégis üldözi Jean Valjeant, aki szintén jó ember lett. Mindkettejük igazsága valódi, mégis keresztezik egymást.

Valjean végül kegyelmet gyakorol Javier fölött, aki szintén meghökken ezen. Nem ismerte a kegyelmet, nem gondolta, hogy annak ilyen ereje lehet. Ez a megrendítő találkozás kérdőjelet rajzolt egész korábbi élete mellé, s ezt feldolgoznia lehetetlen. Ez a tragikum, az, hogy a kegyelem nyomán ítéletet mond ki maga felett, még nehezebben érthetővé teszi számunkra, mi mozdult itt meg.

Természetesen más üzeneteket is kibonthatunk a filmből: az elbukás szent céloknál ünnepély, a jó életet követheti csak jó halál s így tovább. De az a keret, amelyben az életünk folyik, nem más, mint a kegyelem. Puszta létezésünk, az, hogy esélyt kapunk a boldogságra, szerelmesek lehetünk, felismerhetjük a létezés tükrében önmagunk arcát, mindez olyan kegyelmi ajándék, melyekért sosem tettünk semmit. Nem is tudnánk semmi olyat tenni, amely felér a természet és az élet szépségével, melyeket rendszerint megvetünk, kihasználunk és elpocsékolunk. Nagy ajándékot kaptunk, hogy emberek lettünk: testünk és lelkünk van. Ilyen filmeket nézhetünk, érthetjük, szerethetjük vagy éppen nem szerethetjük, ami pedig még fontosabb: beszélgethetünk róla. Van értelme élnünk.

Szólj hozzá!

Címkék: film kegyelem


A bejegyzés trackback címe:

https://apologetika.blog.hu/api/trackback/id/tr485054599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Öngyilkosság? Ezt gondold át.
süti beállítások módosítása