Öngyilkosság? Ezt gondold át.

Utolsó kommentek

  • Mária Kulybus: Én ateltem hasonló esetet mint Anelise pszichológiai értelemben nem vagyok jól bár az én esetemben van előzmény és ez uldoztetes. (2018.05.17. 21:47) Az egész világon nő a démoni befolyás a Vatikán szerint
  • $pi$: "Annak a létezőnek, amelynek a gondolatainkon kívüli létezése lényegi tulajdonsága, a valóságban öröktől fogva létezőnek kell lennie" Rengeteg apró csúsztatás segítségével jutunk el oda, hogy egy n... (2018.02.09. 06:57) Isten léte – észérvekkel
  • Tapsihapsi: @qewr: Alapvetően az egyetemes ortodox egyház is hét szentséget ismer, csak nem határolja el őket szigorúan ez egyéb szent cselekményektől. A szerzetesség kváziszentség. Forrás: hungary.orthodoxia.o... (2018.01.23. 19:31) Mikor érvénytelen az egyházi esküvő?
  • Tudományos Rendőrség PJT, Tejfalussy András, aquan: KÖZÉRDEKBŐL MEGKÜLDÖM AZ ALÁBBI NYILVÁNOS KÉRDÉST FERENC PÁPÁHOZ: Szükségesnek tartom nyilvánosan megkérdezni Ferenc pápát: valóban ő csókol kezet a pénzvilág uralkodóinak az internetes youtu.be/CMN... (2018.01.21. 19:17) Hová kerülnek a pápának írott levelek?
  • kotyesz: Na még ennyi hsz.?! ezt muszáj elolvasnom! (2017.11.10. 11:34) Fogamzásgátlás helyett családtervezés
  • Utolsó 20

Hogyan éli meg a gyóntatást egy pap?

2015.04.21. 09:52, Katekéta

A gyónás rengeteg érzelmet válthat ki valakiből – megbánást, felszabadultságot, szégyenkezést és így tovább. Keveseknek jut azonban eszébe, vajon hogyan éli meg az egészet a gyóntató atya. Mike Schmitz atya ezt árulta el az Aleteia oldalon megjelent írásában.

Schmitz szerint nem kell azt gondolnunk, hogy a gyónás a pap számára valamilyen depresszív dolog csak azért, mert folyamatosan az emberek bűneit kell hallgatnia. Ő legalábbis teljesen pozitív eseményként éli meg minden alkalommal, hiszen nem csak egy bűnöst lát a gyóntatószékben ülő hívőben, hanem egy embert, aki igyekszik, aki megtér Istenhez, újra elfogadja Isten szeretetét.

Az atya szerint sokan azért nem mennek el gyónni, mert szégyenkeznek, félnek attól, hogy a pap mit gondol majd róluk, ha elmondják bűneiket. Ettől azonban felesleges tartani. Egyfelől a gyóntató inkább örül annak, ha olyat lát, aki megbánja bűneit, másfelől pedig nem is számít, mit gondol a pap. Le kell győznünk a büszkeséget, hiszen „minden más bűnben megvan a lehetőség, hogy gyónásra ösztökéljen, a büszkeség azonban arra késztet, hogy elrejtőzzünk Isten elől, aki meggyógyíthat minket”.

Emlékezni fognak bűneinkre?

Schmitz szerint ettől sem kell félnünk. „A bűnök nem olyanok, mint egy emlékezetes naplemente, egy meteorzápor vagy egy érdekes film. Inkább, mint a szemét. És ha a bűn a szemét, a pap Isten szemetese” – fogalmaz a pap, aki szerint a bűnökhöz hozzá lehet szokni, egy idő után nem bírnak jelentőséggel a gyóntató számára. Emellett a gyónás nem is igazán magáról a bűnről szól, hanem arról, hogy Krisztus halála és feltámadása győzelmet arat egy ember életében.

Schmitz hangsúlyozza, a gyónás lényege, hogy amikor csak kérjük, a miénk lehet Isten szeretete, és az, hogy még bűneinkkel együtt is érdemesek vagyunk Krisztus értünk hozott áldozatára. „Amikor valaki gyónni jön, egy embert látok, akit Isten végtelenül szeret, és aki elmondja Istennek, hogy viszont szereti. Ennyi, és nem több.”

Az atya arról is beszél, hogy a gyóntatószék a papok számára is különleges hely, ami sokszor kényelmetlenséggel is jár – itt ugyanis, mások bűneit hallgatva saját lelkük vizsgálatára kényszerülnek.

Azért is „félelmetes” az egész, mert a pap itt döbben rá, hogy ő maga személyesen a Jézusi megbocsájtás eszköze. Schmitz Fulton Sheen püspököt idézi, aki szerint „amikor valaki fejére tesszük a kezünket és feloldozzuk, Jézus Krisztus saját vére csöpög ujjainkról a fejükre, tisztára mosva  a bűnösöket”.

A gyóntató felelőssége

Az atya felidéz egy régi esetet, amikor hosszú idő után először gyónt újra, és a gyóntatópap csak egyetlen imát szabott ki számára. Kérdésére, hogy nem kellene-e komolyabb penitenciát kapnia, azt a választ kapta, hogy ez minden, amit a gyóntató vár tőle – ő azonban 30 napig böjtölni fog bűneiért. A gyóntató ugyanis minden egyes gyónással újabb felelősséget vállal magára, és ezért kényszerül saját lelkiismeretének vizsgálatára is: ez mutatja meg, mennyire hajlandó rá, hogy Krisztus nevében saját magát áldozza fel.

Schmitz azzal zárja gondolatait: minden gyónás győzelem Krisztus számára, és ő is így éli ezt meg. Ott ülve azt látja, hogy Jézus a gyermekeivel van. „És ez állati király.”

(Aleteia)

1 komment

Címkék: gyónás bűn katolicizmus


A bejegyzés trackback címe:

https://apologetika.blog.hu/api/trackback/id/tr347384228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

miketbeszéltek 2015.04.22. 23:15:54

Jézus Krisztus golgotai keresztáldozata Isten üdvtervének a csúcspontja. Minden vallási tanítás, amely a Csodálatos Megváltónak, Jézus Krisztusnak a váltságművét relativizálja, az felfoghatatlanul kártékony. Mózes 40 évnyi hősies hite ellenére sem vihette be Isten népét az ígéret földjére, mert 2x sújtott le a sziklára.... Nincs más út a váltságdíj átvételére, csak "ingyen, kegyelemből." A bűnmegvallás valóban Jézus győzelme, az emberi cselekedet= penitencia kegyelem-közvetítő szerepéről kitalált tanítás azonban a váltságmű totális félreértése, a keresztáldozat egyedülálló voltába való emberi kontárkodás. Bármilyen szép szavakkal fényezi is ezt a blog szerzője.....Arról nem is beszélve, hogy milyen éktelen egy cölibátusra kényszerített papnak a nők szexuális bűneit hallgatni....
Öngyilkosság? Ezt gondold át.