Öngyilkosság? Ezt gondold át.

Utolsó kommentek

  • TanBá: Apologetika lefordítva hitkomisszárság Nem kellenek itt a görög főIstenekre (Apollonra) hajazó hangzatos elnevezések. Az apologetika lefordítva JahveZsidóSátánIsten iránti hitkomisszárságot jelent.... (2019.04.14. 10:53) Ma Mária, régen a Fityma ünnepe
  • Mária Kulybus: Én ateltem hasonló esetet mint Anelise pszichológiai értelemben nem vagyok jól bár az én esetemben van előzmény és ez uldoztetes. (2018.05.17. 21:47) Az egész világon nő a démoni befolyás a Vatikán szerint
  • $pi$: "Annak a létezőnek, amelynek a gondolatainkon kívüli létezése lényegi tulajdonsága, a valóságban öröktől fogva létezőnek kell lennie" Rengeteg apró csúsztatás segítségével jutunk el oda, hogy egy n... (2018.02.09. 06:57) Isten léte – észérvekkel
  • Tapsihapsi: @qewr: Alapvetően az egyetemes ortodox egyház is hét szentséget ismer, csak nem határolja el őket szigorúan ez egyéb szent cselekményektől. A szerzetesség kváziszentség. Forrás: hungary.orthodoxia.o... (2018.01.23. 19:31) Mikor érvénytelen az egyházi esküvő?
  • Tudományos Rendőrség PJT, Tejfalussy András, aquan: KÖZÉRDEKBŐL MEGKÜLDÖM AZ ALÁBBI NYILVÁNOS KÉRDÉST FERENC PÁPÁHOZ: Szükségesnek tartom nyilvánosan megkérdezni Ferenc pápát: valóban ő csókol kezet a pénzvilág uralkodóinak az internetes youtu.be/CMN... (2018.01.21. 19:17) Hová kerülnek a pápának írott levelek?
  • Utolsó 20

Fogadok, hogy te még nem olvastad a vatikáni kérdőívet

2014.02.28. 10:17, Katekéta

A dr. Erdő Péter prímás atya mint főrelátor által jegyzett különleges pápai szinódus kapcsán a Vatikán arra kérte az egyházközségeket, hogy juttassák el a Katolikus Egyház tanításáról szóló kérdőívet a laikus hívekhez. A visszaérkezett válaszokat február 25-én kezdték kiértékelni. Hiába azonban a pápa kérése: mintha a magyar egyház tudatosan távol tartotta volna a híveket a kérdésektől. Mi lehet az igazság?

Ferenc pápa a családpasztorációt helyezi pásztori tevékenysége központjába, ami igencsak érthető, hiszen a modern kor változásai alapvetően érintik és sebezik a társadalom legkisebb és legfontosabb egységét: a családot. Válások, szülők nélkül fölnőtt gyermekek, abortuszok pettyezik azt a közösséget, mely alapvetően az emberi boldogságot és életcél beteljesülését jelentenék az embereknek. Sokan már tudatosan kerülik a családalapítást is.

Kétségtelen, hogy a XXI. század alapvetően a házasságot mint életközösséget is másképp értékeli. Erős szekularizációs nyomás van ezen a szón: a templomi házasság vagy a házasság mint szentség tömegeknek semmit sem jelent. Házasságok bomlanak föl, közös életek borulnak föl a szemünk előtt. Meglepődünk, mikor sikeres évtizedes házasságokat látunk, pedig régen ezek nem voltak ilyen ritkák.

Az egyház célja nem az, hogy korszerű legyen, de kell tudnia válaszolni a korszerű kérdésekre. Ma pedig igen aktuális kérdés, hogyan kezeljük a válást vagy a homoszexuálisok házassági törekvéseit. Mindezen politikailag átitatott kérdések mögött igazi emberek és igazi sorsok vannak: olyanok, akiknek szükségük lehet az erkölcsi támogatásra vagy a megbélyegzés felszámolására. Ezért igencsak fontos a mostani szinódus. Olyannyira központi kérdés az egyházban a család, hogy a jövő évi rendes szinóduson is ez lesz a téma.

Reformszinódus konzervatív nézőpontból

Természetesen minden ilyen változás előtt sok a kérdés és a bizonytalanság. Sokan már előre ünneplik, hogy végre változnak a szerintük ósdi tanítások, míg a konzervatív katolikusok (akik eddig is néha zavartan figyelték a Szentatya tevékenységét) csak azt ismételgetik, hogy néhány elvi pontosítás még nem jelenti a tanítás megváltozását.

Korábban írtam, hogy idén eljöhet a kegyelem a második házasságukban élők számára, és nem igaz, hogy a katekizmus, az egyházi tanítás nem változhat. Változik és nem is régen valóságosan változott is. Dogmák nem módosulhatnak, de a közvélekedéssel szemben azokból nincsen olyan nagyon sok. 

Például de fide hittétel, tehát megmásíthatatlan, aki katolikus, annak hinnie kell, hogy kinyilatkoztatás csakugyan történt. De az már csak sententia certum, azaz teológiailag biztos, a hithez közel álló kijelentés, hogy Istent nem közvetlen megismerés útján láthatjuk meg ezen a világon, csupán teremtményei tudatán keresztül. Vannak általános, csak többségi, de akár kisebbségi vagy kevéssé valószínű nézetek is, melyekkel vitatkozhat egy katolikus. Az általános nézet (sententia communis) szerint a scientia futuribilum létezik, Isten tehát csalhatatlan bizonyossággal ismeri a lehetséges jövő szabad cselekedeteit. De vannak olyan katolikusok, akik az egyház hitével szemben ezt nem hiszik: joguk, szabadságuk van rá, és ettől nem távolodnak el a katolikus hittől.

Dogmafejlődés létezik, de dogmaátváltozás nem, tehát egy lefektetett hittétel utólag nem nyerhet másféle értelmet (DH 3043).

Ez csak példa volt arra, hogy sok általános vélekedés nem teljes bizonyosságú, tehát kinyilatkoztatás alapú hittétel. Igen nehéz kinyilatkoztatásra hivatkozni olyan nagyon modern és még ifjú témákban, mint például a mesterséges megtermékenyítés, ezért a tudomány fejlődésével összhangban elvileg elképzelhető, hogy maga a katekizmus is változik – az ortodox katolikusok legnagyobb félelmére.

Egy kérdőív, melyet senki sem látott?

A Szentszék fontosnak tartotta, hogy a világi hívőket is belevonja a szinódusba, méghozzá úgy, hogy egy részletes kérdőívet állítottak össze, mely sok aktuális témát és régi kérdéseket is feszegetett. Nem szavazásról van szó: ha a többség egy eretnek hittételre igenlő választ adna, az nem azt jelentené, hogy a pápa a demokrácia szabályai szerint lehúzná az eddigi kétezer esztendős Szenthagyományt a pápai vécén, hanem abból az derülne ki, hogy a hitoktatás rendkívül gyönge, és ott van szükség változásokra. De igenis léteznek kérdések, amelyeknél a laikusok véleménye alapvető fontosságú lehet, főleg azért, mert egészen másképpen éli az életét és ezáltal éli meg a hitét egy hagyományos hívő, mint például a bíborosi kollégium tagjai.

A Szentatya azt kérte, hogy ezt a tavaly év végi vatikáni kérdőívet mindenütt mutassák be a híveknek. Ez megtörtént-e? Facebook-csoportokban és levelezési listákon kerestem meg katolikusokat, föltettem nekik az egyszerű kérdést, hogy az elmúlt hónapokban találkoztak-e a rendkívüli szinódusra összeállított vatikáni kérdőívvel. Több tucat hívőhöz jutottam el, de feleletként igent egyetlen egyszer kaptam.

Az ok nem meglepő: Erdő Péter úgy döntött, hogy Magyarországon elegendő a kérdőívet a püspököknek kitölteniük, így a világi hívők válasza egyszerűen el sem juthatott a szinódus elé, ahol éppen Erdő Péter a főrelátor. Egy magánblog igyekezett eljuttatni a hívőkhöz a kérdéseket: a Kaleidoscope közzétette a kérdőívet, valamint a beérkezett válaszokat is. 

Bár nagyon szűk a minta, azért néhány dolgot leszűrhetünk ebből az eredményből: a magyar hívők (egyébként velem egyetértésben) a laikusok szerepének növelését, a diakonátus kiterjesztését, a női szerepkörök bővítését várnák el, tehát a hagyományos klerikalizmus csökkenését. Erre várhatók törekvések, a Vatikában működő Laikus Hívők Pápai Tanácsa mellett a szerpapi intézmény II. Vatikáni Zsinatnál reformált helyzetét is talán néhány éven belül sikerül újjáépíteni, a nők kapcsán pedig egyértelmű, hogy a kapuk a teológusnők előtt nyitva állnak. Az azonban, hogy mindez mikor és hogyan gyűrűzik le a nemzetiségi egyházakhoz, például hozzánk, már más kérdés. A fentiekből talán sejthető, hogy a hazai püspökség nem fogadja kitörő örömmel, ha morálteológiai kérdésekben laikusok véleményét is kikérik.

A kérdőívet a jelzett felületen kitöltő magyar katolikusok második legfontosabb kérdésnek egyszerre a paphiány kezelését, illetve a papi alkalmasság felülvizsgálatát kérték, valamint a melegek helyzetének rendezését, befogadásukat. Ebben nem világos, milyen változást várnak a hívek, hiszen a melegek nincsenek kizárva, talán inkább hatékonyabb kommunikációt szeretnének, esetleg az örökbefogadás kérdésének rendezését (katolikusként a szentségi házasság kapcsán aligha képzelhetünk el enyhítést). Fontos még egyszer megjegyezni, hogy a magyar eredmények egyáltalán nem reprezentatívak, hiszen csak húsz-egynéhány válasz érkezett, ennyit elemeztek ki. A kérdőív valóban nem jutott el a hívők széles rétegeihez, emellett éppen a hivatkozott blog mutatott rá, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által kiadott Magyar Kurír még a családpasztorációs szinódusról Ferenc pápa által írt levelet is félrefordította.

A házasság fogalma változhat-e?

A második házasságukban élők sokszor úgy érzik, az Egyház bünteti őket, mikor nem áldozhatnak. Gerhard Müller bíboros épp a válaszok kiértékelésének napján nyilatkozta, hogy sajnos az ilyen vélelmek sokszor abból erednek, hogy a hívők egyszerűen nem értik a tanítást. Semmiféle büntetésről nincsen szó. Attól pedig  mondta. , hogy sokan nem értik Jézus szavát, még nincs okunk megmásítani azt. Ha az igazságot kevesen ismerik, attól még igazság marad.

Az, hogy nem lehetnek a második házasságukban élők az eucharisztikus communio tagjai, nem a bíboros vagy más pap személyes döntése, hanem a jézusi értékrendből és a tanításból levezethető következmény. A bíboros kifejtette, hogy hiba elkülöníteni a lelkipásztori tevékenységet a tanítástól: Jézus Krisztus mint jó pásztor és Jézus Krisztus mint Mester egyazon személyek. A házassági szentség két ember – egy férfi és egy nő – között lehetséges, egyetlen, élethosszig tartó esküvel.

Mindezzel a bíboros természetesen nem azt állította, hogy nem kell rendezni a különváltan élők helyzetét több irgalommal, türelemmel és figyelemmel. Akkor viszont mi változhat?

A házasság felfogásán lehet alakítani. Jelenleg az idén szentté avatására váró II. János Pál pápa által megfogalmazott keresztény antropológia alapján, az emberi test teológiája alapján határozzuk meg a katolikus házasságot. Célja a felek öröme és a családalapítás. Van azonban egy hasonló, ezzel is összeegyeztethető, mégis más aspektusú megközelítés: a Szent Ágoston-i gondolat szerint a házasság hármas célú, javai között szerepel a házastársi hűség, a szentség és az élet átadása. De a legfontosabb gondolat itt az, hogy a házasság legfőbb java és talpa a felek közötti tartós barátság.

Az, hogy katolikusként a házassági szentség legfontosabb elemének a felek közötti erős barátságot vagy éppen az örömteli gyermekáldást tartjuk, bizony már olyan mozgástér, mely egyéni válaszokat szülhet.

5 komment

Címkék: párbeszéd házasság katolicizmus katekizmus


A bejegyzés trackback címe:

https://apologetika.blog.hu/api/trackback/id/tr735836626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zellerlevél 2014.03.01. 07:53:50

Nem jutott el hozzánk. A létéről a sajtóból értesültünk, vártuk, hogy kapjunk belőle, aztán szépen elfelejtődött.
Inkorrekt eljárásnak tűnik.

I_Isti 2014.03.06. 09:55:02

Ilyen kérdésekre: "2b. Elfogadott-e általában is a természettörvény gondolata a férfi és a nő közötti házassággal kapcsolatban, olyan mértékben, mint a keresztények között?"

Szerintem a kevésbé iskolázott hívők jelentős része egyszerűen értelmezési problémák miatt sem tud válaszolni, nemhogy azért, mert nem is tudja, hogy miről van szó. (Megjegyzem, én sem értem a kérdést, igaz nem is vagyok római katolikus.)

"7b. Elfogadott ez a morális tanítás? Mely vonatkozások vetnek fel leginkább nehézségeket a tanítást elfogadó párok nagy többségénél?"

Eredetileg szimpatikus volt a kérdőív ötlete, de így, hogy látom, hogy ezek a kérdések nem "Mari néni" szintjéhez szólnak így már annyira nem tartom meglepőnek, hogy a magyar püspöki kar nem ajánlotta ki minden katolikus hívő számára.

zellerlevél 2014.03.06. 19:19:54

@I_Isti:

Mindkét kifejezés része a bérmálkozási felkészítésnek. Vagyis a felnőtt hívek többségének tudni kell(ene) válaszolni a kérdésre.

csakférfi 2014.03.06. 22:20:03

@zellerlevél: Kitöltöttem és elküldtem a kérdőívet.Volt néhány kérdés amire nem tudtam válaszolni mivel nem vagyok lelkész.Némely kérdés százalékokra és arányokra kérdez.Statisztikus sem vagyok.A "mari néni"szintjén azért jól elboldogulok.Az egész kérdéskörből az tünik ki hogy a pápa bizonytalan lett a "kisebbségek" jogait illetőleg és megerősítést vár a hívek által a válaszokból.Azt gondolom ha valaki ordít és erősen sokszor teszi,annak előbb utóbb igaznak véljük a sérelmét.A házasság most is "szent" és elsőbbrendű minden más tekintetben.Azzal azonban nem értek egyet hogy az elvált és ujra nősült emberek miért nem egykategória azzal aki nem elvált.Másodsorban az sem elég világos miért utasítja el a gyereknemzés orvosi segítését.Lombik bébi.Mivel ha a házasságot alapnak veszem akkor a tégla a hit és a gyerek a tető.Vagyis ha a cél nem csak az hogy két ember harmóniában él egymással házasságban akkor mellékes milyen eszközökkel "jutott" saját gyerekhez.Mivel a gyerek által nevezhető családnak egy egység ami férfi és nő házasságán alapul.Mert addig csak együtt élnek utána válnak családdá amikor gyerekeik születnek.A hitüket kinek adhatnák át jobban mint saját gyerekeiknek.Persze a homoszexuális házasságok más tészta.Itt sem értem hogyan lehet egyenrangú az én házasságommal két más nemi beállítottságú ember.mivel a helyzet az hogy a nemi gerjedelem náluk szenvedély (lehetetlen természetes eszközökkel biológiai szülőknek tekinteni két nőt két férfit).Így ilyentén módon a nemi aktus csak is kizárólag szenvedély kiélésére irányul és nem a másik ember megbecsülésén alapszik mint egyébként normális férfi nő kapcsolatban.Tehát -mivel pusztán nemi vágy kiélése nem igazán-normális egy általam is preferált együttélési formában így a hűség is erősen megkérdőjelezhető?Mivel csak aktus, az állati szintre süllyed és a bűn melegágya.Persze ezzel sokan vitatkoznak napjainkban toleranciára hivatkozva.Tehetik de leírt eset amikor egy homoszexuális kigyógyult betegségéből.Tehát akkor nem betegség hanem gondolkodási logikai hiba.Mint ahogy a bűn is az.
Öngyilkosság? Ezt gondold át.