Öngyilkosság? Ezt gondold át.

Utolsó kommentek

  • Mária Kulybus: Én ateltem hasonló esetet mint Anelise pszichológiai értelemben nem vagyok jól bár az én esetemben van előzmény és ez uldoztetes. (2018.05.17. 21:47) Az egész világon nő a démoni befolyás a Vatikán szerint
  • $pi$: "Annak a létezőnek, amelynek a gondolatainkon kívüli létezése lényegi tulajdonsága, a valóságban öröktől fogva létezőnek kell lennie" Rengeteg apró csúsztatás segítségével jutunk el oda, hogy egy n... (2018.02.09. 06:57) Isten léte – észérvekkel
  • Tapsihapsi: @qewr: Alapvetően az egyetemes ortodox egyház is hét szentséget ismer, csak nem határolja el őket szigorúan ez egyéb szent cselekményektől. A szerzetesség kváziszentség. Forrás: hungary.orthodoxia.o... (2018.01.23. 19:31) Mikor érvénytelen az egyházi esküvő?
  • Tudományos Rendőrség PJT, Tejfalussy András, aquan: KÖZÉRDEKBŐL MEGKÜLDÖM AZ ALÁBBI NYILVÁNOS KÉRDÉST FERENC PÁPÁHOZ: Szükségesnek tartom nyilvánosan megkérdezni Ferenc pápát: valóban ő csókol kezet a pénzvilág uralkodóinak az internetes youtu.be/CMN... (2018.01.21. 19:17) Hová kerülnek a pápának írott levelek?
  • kotyesz: Na még ennyi hsz.?! ezt muszáj elolvasnom! (2017.11.10. 11:34) Fogamzásgátlás helyett családtervezés
  • Utolsó 20

A lehető világok legjobbika: a szabad akarat

2013.09.15. 11:02, Katekéta

Jó-e a világ, amelyben annyi a szenvedés? Jó-e az Isten, aki hagyja ezt? Ezek a kérdések hangzanak el leggyakrabban, ezek tartják a legtávolabb a kor emberét templomainktól, és miért is tagadnánk, hogy a hívők többsége nem igazán tud jó választ adni rájuk. A kérdés bonyolult, és nem lesz meggyőző egy teológiai levezetés. De talán számít az, ha elmondom, én mit tudok és hiszek, s így érthetőbb lesz, hogy mi, keresztények, miképpen fogjuk föl mindazt a szenvedést, melyet a világban tapasztalunk.

Gimnazista koromban húsz-egynéhány oldalas olvasónaplót készítettem a Candide-ból, annyira tetszett Voltaire műve. A felvilágosodás egyik regénye gúnyt űz az egyházi optimizmusból, de nem bántó élce, hanem inkább szatirikus humora teszik az egyik legjobb Voltaire-művé. Engem mégis Pangloss doktor karaktere fogott meg: a bárgyú hurráoptimizmus mögött meghúzódó alapelv, mely szerint ez a lehető világok legjobbika. Tizenhat-hét éves fiúként még sosem jutott eszembe, hogy a világ a legjobb lehet, nem pedig a sötét kor szörnyű idejében élünk, ahogyan mindenki mondani szokta.

Szerb Antal idéz egy angol írót, aki a viktoriánus korban szörnyű korról ír, itt pedig Szerb fölteszi a kérdést: mi történhetett vele? Talán fölmondott az inasa? Fenntartva, hogy valóban a XX. század példátlan negatív hatásai mély nyomot hagytak az emberi lélekben, a jó nem veszett ki a világból, csak legföljebb vakok vagyunk rá. Gandhitól gyakran idézik, hogy ha változást keresel a világban, légy te a változás. A totalitárius rendszerek legnagyobb bűne még talán nem is a mártírok halála, hanem az, hogy egy nemzet szívébe ültetik a megalkuvást, hogy senki nem mer cselekedni. Ez a kishitűség évtizedekre megpecsételi a magyar sorsot is, mikor keressük a jót a világban, de eszünkbe sem jut, hogy mi magunk is lehetünk a szikra. Apró tettekkel, mindennapi gesztusokkal.

A csodálatosan sokoldalú Leibniz optimizmusát kritizálja Voltaire művében. A háborúk és a lisszaboni földrengés emberáldozatai után a filozófia negativizmusba fordult. Voltaire deista álláspontja alapján hitt Isten létében, de úgy gondolta, ő csak teremtő, aki magára hagyta a világot. Gúnyolta a Gondviselésbe vetett hitet, mert sok rosszat látott a világban. Nem csoda, hogy a lehető legtávolabb állt tőle a leibnizi optimizmus, mely szerint ez a világ a legjobb a lehető világok között. Én is így hiszem. Engedd meg, hogy megmutassam, miért. Paradoxonnak tűnhet, de ehhez be kell mutatnom neked egy igen nagy hatalmat, akit úgy hívnak: a sátán.

A világ szükségszerűen tökéletes

A teremtéstörténetben olvassuk, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert: férfinak és nőnek teremtette őket. Ebből következően Isten nem férfi, nem egy felhőkön üldögélő öregúr, aki a szoknyák alá nézeget, hogy erkölcsösen élsz-e. A saját képmás, az Istenhez való hasonlatosság mást jelenthet, nem materiális gondolat, nem azt jelenti, hogy egy humanoid lény teremtett minket. Ezt csak azért írom le ilyen egyértelműen, mert sajnos az antropomorf gondolkodás transzcendens kérdésekben még mindig erősen tartja magát, és felnőtt emberek körében is.

Mi lehetett az, amiben Isten hasonszenvűvé tett minket önmagához? Tudjuk, hogy nem csupán az ember gyermeke az Úrnak, hanem a Biblia tanúsága szerint létezik egy felsőbb létszféra, az angyaloké. Többféle angyali szint létezik, de egyben azonosak: ők időn felüli létezők, tehát bár életüknek volt kezdőpillanata (a teremtésük), onnantól véve örökké élnek, akárcsak a mi lelkünk. Ezek az angyalok szabad akarattal rendelkeznek, amit onnan tudunk, hogy egyikük nagy hanggal magával az Úristennel is szembeszállt, s ezért megnyílt számára a pokol. Lucifer és serege angyalokból démonokká változott, s ez a sereg ma is körüljár a világban a lelkek elveszejtésére.

Szabad döntést hozhattak az angyalok: eldönthették, hogy követik Istent vagy föllázadnak ellene. Lucifer, a sátánná változó angyal fölháborodott azon (ha nem túlontúl eretnekség ilyesmit állítanom), hogy Isten örömét lelte abban, ha egy félig angyal, félig állat hibridet hoz létre. Az ember rendelkezik angyali tulajdonságokkal: halhatatlan lelke van és tekintetét az Istenre szegezheti, de a materiális világban él, testben létezik, szenved és hibázik. Az irigy és féltékeny Lucifer, Isten egyik kerubja nem állhatta, hogy milyen nagy örömét leli Isten az emberben, ezért elhatározta, hogy az ember ellenségévé válik, s ezzel Istent is megtagadja.

Látnunk kell, hogy míg az angyalok időtlenségben élnek, addig mi, emberek időhöz kötve létezünk. Egy angyal számára egyetlen döntés létezik, mivel nincsen időben: s ez a végérvényes döntés, hogy angyal lesz vagy démon. Nekünk, időben gondolkodó lényeknek igen nehéz ezt megértenünk. Nagy kegyelem, hogy nekünk telik az idő, így újra és újra döntéseket hozhatunk. Az életünk arról szól, hogy minden pillanatban lehetőségünk van más döntést hozni.

Valamilyen misztikus okból Isten úgy látta jónak: engedi, hogy szabadok legyünk. Nem bábukat hozott létre, hanem olyan entitásokat, amelyeknek szabadságuk van bármit tenni. Tehetnek rosszat, árthatnak maguknak és akár őt magát is káromolhatják. Ez a korlátlan szabadság (a materiális világban) pedig igen komoly következményekkel jár. Ha nem időben élnénk, nem lenne lehetőségünk a bűnbánat kegyelmére.

A teremtés előtt Istennek két választása létezett: világot teremt vagy nem teremt világot. Mindkettő döntés tökéletes, s valamilyen okból Isten a világteremtés mellett döntött. Innentől vizsgálhatjuk, hogy a már létező világ tökéletes-e. Amennyiben nincsen szabad akarat, úgy nincsen értelme azt vizsgálnunk, hogy a világ tökéletes-e, mert nem lenne több ócska díszletnél. Isten úgy döntött, hogy az emberi életet nagy ajándéknak és nem olcsó portékának szánja.

Isten a saját képmására teremtett minket: s talán nem túlzás azt állítanunk, hogy ez azt jelenti, nekünk is lehet akaratunk. Döntéseink vannak, melyek következményeit teljes felelősséggel viseljük. Ez a világ csak akkor lehet tökéletes, ha szükséges és elégséges alapfeltétele, a Teremtő Isten is jelen van benne. A szabad akarat miszticizmusa révén pedig valóságosan jelen van Isten orcája. A világ tehát tökéletes. Tökéletes, mert van benne szabad akarat. A tökéletesség nem azt jelenti, hogy makulátlanul működő: az ember igenis tehet és nagy erőkkel tesz is érte, hogy rossznak érezhesse a mindennapokat. Rabindranath Tagore, a nagy indiai gondolkodó mondta egyszer, hogy ne zúzzuk össze az örömet, hogy kipréseljük belőle a fájdalom borát. Valahogy önállóságunkat, istentelenségünket nagy erőkkel tudjuk képviselni, de istenszeretetünket és egymás iránti irgalmunkat gyakran erőtlenül.

Minden, ami rossz, a szabad akarat ajándéka általi döntéseinkből következik. Jó dolgok is következnek belőle, de ez mind a mi döntéseink következménye. Kicsit olyan ez, mint mikor az atya engedi gyermekének, hogy önálló felnőttként az életét és hibáit is megélje: ad tanácsokat és kérésre hathatós segítséget is nyújt, de nem erőszakoskodik gyermekével. A szabad akarat jó, de rosszra is használhatjuk: ebben áll a szabadsága.

Popper Péter hittanító rabbija mondta egyszer a teremtéstörténetet mesélve, hogy egy dolgot ne felejtsünk el: mikor az Úr megteremtette a világot, akkor látá, hogy az jó. Isten jónak teremtette a világot, és rámondta az áment. Ki vagy te, hogy pörbe szállj vele?

Akárhogy is bizonyítgatjuk, hogy maga a világ van elrontva, sokkal inkább társadalmunk, személyes döntéseink és mindaz, amit már mi hoztunk bele. Ettől az ember nem válik rosszá, de tény, hogy fogékony a rosszra. Ahol bőség van, ott az ember meghízik, ellustul. Ahol hatalom van, ott az ember megaljasul. De ez nem azt jelenti, hogy az ember rossz: rád is mondta Isten az áment, azt mondta, hogy jó vagy. Ez viszont igen nagy keresztekkel jár az életedben, döntéseket kell hoznod, lemondásokkal kell élned.

A jó ember szenved is néha

A keresztény aszketizmus nem a megtagadásról szól. Nem azért mondok le vagyonról, ízes cupákról vagy éppen könnyű kalandokról, mert istenfélelmem van. Ez a tökéletlen bűnbánathoz hasonló cselekedet volna: bár jóra visz, de rossz okból. A tökéletes bűnbánat olyan, mint a tökéletes aszketizmus: az oka az istenszeretet. Azért nem teszem, mert tudom, hogy nem teszek vele jót. Magamra is figyelek, megértem, hogy ha néha nem is tudom, miért árt nekem ez vagy az, bízom a Gondviselésben, és tudom, hogy később, számomra beláthatatlan úton-módon, de hasznomra válik. Volt már veled olyan, hogy elszaladt egy lehetőség, de később hálát adtál érte? Valahogy így működik az élet sérülékeny szövete is.

Pilinszky János figyelmeztet rá, hogy az ember nem is botorkál az életben egyre előre, hanem inkább keresztről keresztre száll. Barsi Balázs atya mondja nagyon bölcsen, hogy a keresztények közül sokan a nyakukban keresztet hordanak, de a Szentírásból legszívesebben csak a dicsőségről és jutalomról szóló részeket idézik. Pedig egyértelművé tette Jézus, hogy a keresztény életének természetes része a szenvedés. Bántani fognak a tisztaságért azok, akiket minden irtóztat, ami ép; támadni fognak és sokszor fogsz kísértések elé kerülni, mert a sátán oroszlánként jár körben, keresve, hogy kit nyelhet el. Krisztus önmaga is példát adott arra, milyen súlyos szenvedéseket kell elviselni: vért verítékezett a félelemtől az Olajfák hegyének lábánál, mert ember is volt, s mégis végigélte a szenvedést, mely az emberi üdvösséghez vezet.

A keresztények életében is vannak olyan szenvedések, olyan keresztek, melyeket el kell cipelnünk. Az életünkre nem ígért senki boldogságot, nem néhány felhőtlen év a valódi cél, hanem ennél valóságosan is jelentősebb értékek. Az életünknek ezen túlmutató értelme van. A boldogságban, a jólétben elhízik az ember, elfordítja tekintetét a földi világon túlmutató feladatairól. A szenvedés misztériuma, a szenvedőkkel való közösségvállalás karizmája ezért hitünk része.

A keresztény nem azt hiszi, hogy felhőtlen élete lesz csak azért, mert hisz Istenben és betart néhány fegyelmi előírást. A keresztény nem korlátoknak látja az isteni utasításokat, hanem az érdekünkben hozott kegyelmi kérésnek, melyeknek örömest igyekszünk megfelelni. Nem hisszük, hogy Isten egy automata, melynek egyik oldalán bemegy az ima, a másikon pedig kijön a gondtalan élet. Abban reménykedünk, hogy az örökkévalóba vetett szilárd hitünk segít elviselni mindazt a szenvedést, melyet emberi jellemünkből adódóan elviselnünk kötelező. Mások támadásait, a halál megismerését, az életkatasztrófákat. Nem hisszük, hogy minden problémára van megoldás, hogy majd az orvos egy injekcióval elfeledteti velünk a szívsebeket. Inkább úgy gondoljuk, hogy ha néha megoldás nincs is, de irgalom van. Hogy nem méretezte túl a legbölcsebb a keresztünk, hanem épp akkorát kapunk, amelyet még elviselünk lehet és megnemesít minket. S ehhez az irgalomhoz néha szenvedünk, de mindent az emberhez illő dicsőségben: mert Isten képmására teremtettek minket, és szabad akaratunk lett. Dönthetünk jó és rossz között, sikereink és kudarcaink is személyesek, mégis ingyenes ajándékként ígéretet kaptunk a mennyországra. Ember vagyok, egyéni utam van, de ebben a világban tekintetem az égre vethetem, s ezt a legjobban abban a közösségben élhetem meg, melyet úgy nevezünk: kereszténység.

18 komment

Címkék: szeretet kegyelem hitvédelem


A bejegyzés trackback címe:

https://apologetika.blog.hu/api/trackback/id/tr485514970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2013.09.15. 12:38:27

ahogy a mondás tartja:
"Nem azért vagyunk itt, mert szabadok vagyunk, azért vagyunk itt, mert NEM vagyunk szabadok"...
és attól tartok, hogy ez így szükségszerű

movie 2013.09.15. 18:53:07

Jó írás, de:
- arra lennék kíváncsi, pontosan honnan származnak a túlvilággal és az angyalokkal kapcsolatos ilyen pontos értesülések? (milyen jogaik és képességeik vannak? Lucifer pontosan miért lázadt fel? stb.)
- az idő állandósága is problémás egy kicsit: ha állandó az idő, akkor nincsenek "pillanatok". Ha nincsenek pillanatok, akkor az ember teremtése nem lehet indítóok a gonosszá váláshoz, hiszen az állandó idő nem osztható az ember teremtése előtti "idilli" és teremtés utáni időre.

Csak azért emelem fel a szavam, mert hitbuzgóságból írt sci-fi még sci-fi marad. Jó lenne tehát megmaradni ami a bibliában le van írva, sőt azon belül is a saját kötelességeinkre koncentrálni.

pefe 2013.09.15. 19:04:46

vallásos emberek, gyakorta keresnek kapcsolatot hitük és a valóság között. Ezek a magyarázatok általában ilyen önellentmondásos zagyvaságokba torkollanak, de nem haragudhatunk ezért, hiszen a szándék nyilvánvaló, de a feladat megoldhatatlan. Egyszerűbb dolguk lenne, ha neveltetésből eredő világnézetüket az ókori görögökhöz hasonlóan pusztán hagyományként értelmeznék

Katekéta 2013.09.15. 19:09:15

@pefe: Kitűnő bölcsesség lehetett volna ez a kinyilatkoztatás, de ateista családom van. Az előítéletet azért üdvözlöm.

movie 2013.09.15. 19:12:16

@pefe: azért ez elég durva leegyszerűsítés. A hitet nem lehet hagyományként értelmezni, mert akkor az nem hit, hanem népszokás.

De - talán furcsa - mi hívók tényleg elhisszük amit mondunk :) Minden nap bennünk él a bizalom, hogy életünk végén találkozunk a teremtővel.

mikocami 2013.09.15. 20:23:14

Nagyon érdekes írás.Sok "nem értem"hanghordozás van benne.Isten a saját képmására teremtette az embert,azaz képesek vagyunk az Ő tulajdonságait visszatükrözni.Nincs felette hatalmunk.
Sátán hazug és rágalmazó lett a tökéletes angyalok közt.Megirigyelte isten szuverén hatalmát és uralmi vágyat keltett.
Csak,hogy semmi alternatívát nem állított fel,mint Isten."Ha engem követsz az lesz,ha nem akkor az lesz.
Isten pedig elmondta a jó és a rossz döntések következményét is.
Megkaptuk a szabad akarat lehetőségét,hogy mit teszünk.Akár eszünk,akár iszunk v.bármi mást teszünk,mindent Isten akaratának megfelelően tegyünk.
Szeressük,amit Isten szeret,és gyűlöljük azt,amit Isten gyűlöl.
A földi életünket céllal kaptuk,mégpedig,hogy tegyük paradicsommá a földet,de mi tönkretettük.Ezért is megkapja az ember a büntetését.
Hogy sok szenvedést kell kiállnunk ez olyan próbatétel,mint Jóbé.
Kitartunk e Isten szuverenitása mellett,be bizonyítjuk e,hogy Sátán hazug,mint ahogy Jézus bizonyította a Máté 4.fejezetében leírtak szerint.
Röviden ennyi.

daraltbel 2013.09.15. 20:43:13

"Én vagyok az ÚR, nincs más, nincs isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél. 6Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy nincs más rajtam kívül, én vagyok az ÚR, nincs más! 7Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt."

Ebbe hol fér bele a sátán a katolikusok szerint, mint Istennel rivalizáló hatalom?

És ki mondta, hogy minden szenvedés a szabad akaratból fakad? A lisszaboni földrengés kinek az akarata?

És miért van, hogy isten szabad akaratot ad a bűnösöknek, az áldozatoknak viszont nincs beleszólásuk a sorsukba? Miért írja felül a bűnös szabad akarata az ártatlanét? Ez igazságos?

És a frontálislebeny sérülteknek mi történik a szabad akaratával? Vagy a drogfüggőknek? Ha a lélekből fakad a szabad akarat, akkor hogy hathatnak rá fizikai hatások?

És egyáltalán hogyan fér össze a szabad akarat a fizikai világ oksági zártságával?

És ezt a sztorit Istenről, az angyalokról, meg a sátánról honnét tudjuk, és mi az alapja? Megálmodta valaki?

nemhívő 2013.09.15. 21:29:37

..nem kéne annyira túlmisztifikálni ezt a "szabad akarat" nevű maszlagot...

Még Voltaire idejében is akasztottak embereket,...akik a "szabad akaratukból" úgy döntöttek (volna),...hogy talán abbahagynák az "Isten keresést"...mert rájöttek, hogy semmi szükségük sincsen Istenre...

Nem véletlen, ..hogy az iszlámban az ilyen "szabadakaratosdi" teljesen ismeretlen,... az összes "valláselhagyó" úgy jár, ...mint ahogyan ez európában is történt ez még pár száz évvel ezelőtt,...az u.n. "szabad akarat" felfedezése előtt..:)

I_Isti 2013.09.16. 08:43:01

"És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap."

"Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz."

Ha Isten saját maga megátkozta azt a földet, amire előtte azt mondta, "hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó" -- akkor most jó a föld, vagy pedig átok alatt van?

"Minden, ami rossz, a szabad akarat ajándéka általi döntéseinkből következik. "

A Sátán létezése és tevékenysége mióta függ az emberi nem saját szabad akaratbeli döntésétől?

wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2013.09.16. 11:53:34

Azt mondjuk nem értem, hogy ateista/materialisták hogy hihetnek a szabad akaratban...?
Hiszen ők, a hitük szerint véletlen vegyi folyamatok, akarat, és értelem nélküli végtermékei.
Egy só-oldatnak mióta van saját akarata?
Mert mint látjuk értelmük az nincs nekik.

daraltbel 2013.09.17. 17:05:25

Nem minden ateista hisz a szabad akaratban. De aki igen, az sem biztos, hogy tud mellette érvelni.

kávét! · http://katolikusvalasz.blogspot.com/ 2013.09.27. 08:29:44

@movie: Ha ez a téma tényleg érdekel, szerintem a legjobb könyv ebben a témában, ami nem túl magasröptű az C. S. Lewis The problem of pain c. könyve. Magyarul a Harmat kiadónál jelent meg Fájdalom címmel. Nekem kb a kedvenc könyvem. Nagyon sok mindent helyre tesz ;)

movie 2013.09.28. 22:11:52

@kávét!: A téma érdekel. Főleg az a része, hogy a korábban feltett kérdéseimre a válasz milyen forrásból származik?
Szépen lekerekített elméleteket én is ki tudok dolgozni, de azok csak feltételezések.
Azonban nem tartom helyesnek a fantáziánkat (vagy bárki fantáziáját) hitvilágunk részévé tenni. Szerintem bátor az, aki ki meri mondani hogy "nem tudjuk"...

kávét! · http://katolikusvalasz.blogspot.com/ 2013.09.28. 22:33:58

Szerintem szabad fantáziálni és spekulálni a hit dolgaiban is, hiszen az eszünket és a fantáziánkat is Istentől kaptuk.

Az elméleteinket viszont nem szabad összekeverni a konkrétan kinyilatkoztatott isteni kijelentésekkel.

Noha vannak olyan elméletek is, amik biztosra vehetők. Erre a legeklatánsabb példa pl a Szentháromság.

A "Szentháromság" szó nincs is benne a Bibliában. Mégis amikor az első hívők próbálták megérteni, hogy hogyan lehetséges az, hogy Isten egy, mégis az Atya is és a Fiú is Isten, sőt egy Lélekről is beszélt Jézus, aki örök és isteni: és így megszületett a Szentháromság Egyisten tana.

Ennek a mintájára, kötve magunkat a kinyilatkoztatott "isteni adatokhoz", szerintem szabad és egészséges spekulálnunk.

Lewis mindig tárgyalja a spekulációi alapját, és azt sem hallgatja el soha ha valamit ő maga tesz hozzá a keresztény hitletéteményhez, mint egy lehetséges elméletet.

Az őszintesége egy fontos tényező ami miatt Lewist mindenkinek ajánlom. És nem utolsó sorban tárgyalja az összes kérdést amit Te megpedzettél.

De ha már a hit alapjairól szó esett, itt egy 1 perces videó Erdő Pétertől, amiben összefoglalja a lényeget: katolikusvalasz.blogspot.hu/2013/09/erdo-peter-hitunk-alapja-1-percben.html

movie 2013.09.29. 16:22:08

@kávét!: szívesen elolvasnám az említett könyvet, de valahol meg is kellene találnom :)
Mindazonáltal például az alábbi videóban elhangzik valami a spekulációról: www.youtube.com/watch?v=gJ1nNj1G9I8
Természetesen fantáziálni szabad, én is fantáziálok elég sokat ( :) ) de a fantáziám termékei mellé mindig odaírom / mondom, hogy ez csak saját feltételezés.
Öngyilkosság? Ezt gondold át.