A héten egy aprócska hír érkezett a Vatikánból, mely nem ütötte át a média ingerküszöbét. Nem is csoda, hisz önmagában nem túl érdekes és nehezen is érthető az egyházat belülről nem ismerők számára. Pedig ez a múlt hónap sokak szerint tradicionalistaellenes pápai intézkedéseinek momentuma lehet. De mégis miről van szó?
Ferenc pápa a hét elején egyszerre két döntést is meghozott, melyeket egyszerre tálaltak a média számára. Ami érdekesebb, így elfedi a másik hírt, hogy a Szentatya Konrad Krajewski prelátust és ceremóniamestert érseki rangra emelte, valamint kinevezte apostoli alamizsnássá. Ez a kevéssé ismert hivatal az apróbb pápai karitatív tevékenységért felelős tisztség. Még X. Gergely pápa alapította a XIII. században. Az alamizsna hitünk szerint alapvetően kétféle lehet: lelki és anyagi természetű. Lelki alamizsnát bőséggel oszt az egyház, de csak akkor lehet hiteles, ha olykor anyagilag is segít. Mivel a segítséggel a Biblia szerint nem érdemes kérkedni, csak ritkán szerepel a hírekben az egyébként nagyon is aktív Katolikus Karitász, illetve sokan a Máltai Szeretetszolgálatról sem tudják, hogy katolikus szervezet.
Az apostoli alamizsnás a pápa szándéka szerint kisebb segítséget nyújt bajba jutott híveknek, például elmaradt számlák befizetésével vagy más, kisebb összegű, az egyének számára mégis kiemelt fontosságú segítséget nyújt. Ez jó hír és illik Ferenc pápához, így várhatóan az alamizsnás is több munkát vagy legalábbis nagyobb figyelmet kap majd.
Emellett viszont történt más is. Volt ugyanis eddig is alamizsnás, akit Guido Pozzo érseknek hívtak. Vele mi történt? A pápa régi-új hivatalába helyezte, ő lett az Ecclesia Dei Bizottság titkára. Ezt a bizottságot még 1998-ban alapította Boldog II. János Pál pápa, és célja, hogy a Marcel Lefèbvrét követő tradicionalista katolikusokat (akik között még sedevacantisták is vannak, akik szerint Péter apostol trónja jelenleg egyházjogilag üres, tehát nincsen érvényes pápa) visszahozza a Katolikus Egyház szeretetközösségébe.
Lefèbvre-ről már régóta tartozom egy összefoglalással. Ő a Szent X. Pius Papi Társaság megalapítója, ami tagjai teljesen elvetik a hatvanas években kiadott II. Vatikáni Zsinatot. A tradicionális katolikusok többek között az új rítusú szentmisét nem tudják elfogadni. Például a zsinattal fordították a papokat a hívők felé (korábban az Oltáriszentséghez beszéltek, most annak háttal állnak), valamint engedélyezték az anyanyelvi misézést is. A II. Vatikáni Zsinatról hamarosan szintén írni fogok, ahogyan a tradicionalista katolikus közösségről is. Érvénytelen papszentelések miatt az atyát az egyház kiközösítette, majd '88-ban formálisan is elvált közösség a Katolikus Egyháztól.
Ferenc nem tradicionális
Július vége a tradicionális irányzatot követő katolikusok számára nem volt megnyugtató. Ferenc pápa jezsuita s mint ilyen, valóban távol áll a tradíció híveitől. Apró jelek mutattak arra, hogy a régihez való visszatérést nem igazán támogatja. Történt például néhány éve egy változás a mise szövegében, ráadásul a legfontosabb helyen, az áldozásnál. 2009-ben a Magyar Püspöki Kar is beemelte a magyar miserendbe ezt. Korábban az hangzott el, hogy Krisztus vére mindenkiért kiontatik. A mindenkiért szót változtatták sokakértre XVI. Benedek kérésére, mivel ez pontos a szövegben.
Ez nem jelent teológiai változást! A mindenkiért alak értelmezés (ahogyan erre XVI. Benedek emeritus pápa még bíborosként kitűnően rámutat Isten közel van hozzánk című könyvében, bár ekkor állásfoglalást még nem tesz mellette), a sokakért pedig a pontos fordítás. A jelentése viszont (ahogyan az a többi bibliahely alapján világossá válik) az, hogy mindenkiért, tehát sokkal több emberért, mik akik jelen voltak, a teljes sokaságért. Azért használták korábban a mindenkiért alakot, mert el akarták kerülni a félreértést: nem azt tanítjuk, hogy csak a kiválasztott néhányakért, például a katolikusért halt meg Krisztus, mert ez nem igaz. A sokakért alak viszont a pontos fordítás, de kiragadva a Szentírásból, könnyű félreérteni. Végül is úgy döntött az Egyház, hogy visszatér a pontos alakhoz.
Ez csak azért érdekes, mert Ferenc pápa például következetesen a régebbi, mindenkiért formulát használja. Az efféle apró jelek mutatják, hogy milyen teológiai síkra helyezkedik, és úgy tűnik, az nem éppen jó a tradicionalistáknak.
Az Immaculare szerzetesek esete
A vargabetű után visszatérhetünk eredeti témánkra: 2013. július 11-én egy merőben szokatlan dolog történt. A Szerzetesrendek Kongregációja dekrétumával pápai biztost nevezett ki az Immaculare ferencesek élére. Ilyesmire általában akkor van szükség, ha olyan feloldhatatlan belső ellentét alakul ki, amely miatt pápai beavatkozásra van szükség, például nem sikerül sehogyan sem elöljárót választani. Itt azonban ilyesmiről nem volt szó.
Ha eddig nem derült volna ki: az Immaculare egy tradicionális vonalat képviselő szerzet, amely azonban nem avítt öregurak találkozója, hanem az egyik legdinamikusabban bővülő szerzetesrend! Igen nagy igény van a régi rítusú misére, ez viszont nem biztos, hogy tetszik a Vatikánnak.
Idén július 6-án például a mainzi püspök, Karl Lehmann bíboros kijelentette, hogy igen káros a tridenti (régi) miserend terjedése, hiszen a kétféle liturgia egymásmellettiségének szerinte semmi értelme. Ezzel együtt természetesen védelmébe vette a II. Vatikáni Zsinatot (aranyrögnek nevezve). A régi miséhez való visszatérés engedélyezése II. János Pálhoz köthető, további enyhülést pedig XVI. Benedek hozott.
Az 1970-ben alakult szerzetesrend egyébként jelenleg érvényes egyházjogi formáját 1998-ban nyerte el. Négy rendi ággal rendelkezik (férfi és női ágak apostoli és szemlélődő irányzatban is) és összesen mintegy hatszáz szerzetese és száz kolostora van. Ami érdekes, hogy ezen szerzetesek java része nemcsak pap, hanem meglepően fiatal is: ahogyan a hétköznapi reverendaviselés szokása is főleg a fiatalabb papokra jellemző, úgy tűnik, a tradicionális katolicizmus is népszerű a fiatalok között.
Míg a többi szerzetesrend tagi létszámát tekintve hanyatlik (itthon is van egy, amely egyetlen tagja már élemedett korú, így jogilag még létezik a rend, de aligha aktív), addig itt egy fejlődő, fiatal papi testvériségről van tehát szó, amely történetesen a tradíció híve is. A biztosi kinevezés mindössze nyolc szerzetes bejelentése alapján történt, ami nem nevezhető nagy aránynak: ők jelezték, hogy gond van a rend vezetésével. Többük egyébként azóta vagy maguktól hagyta el a rendet vagy kizárták őket engedetlenségük miatt, de végül is sikerrel jártak, a pápai gyámság bekövetkezett.
Ami azonban még súlyosabb: a Szentatya határozata szerint az Immaculare tagjai augusztus 3-ától ismét az új miserend szerint kötelesek a szentmiséket bemutatni. Hiába az eddigi engedély és a közös szerzetesrendi akarat: a pápa nem tűri a tradicionális misét...
Többen igen komoly, a reform ágak elleni harcot vizionálnak, mivel éppen Assisi Szent Ferencnek volt egy igencsak nyugtalanító látomása:
„Valaki, akit azon szorongattatás csúcspontján nem az egyházjog szerint választottak pápának, azon fog igyekezni, hogy eszességgel sokakba a tévedés halálát csöpögtesse. Abban az időben a botrányok megsokszorozódnak, rendünk kettészakad, a többi szerzetesrendből sok teljesen elpusztul, mert nem mondanak ellen a tévedésnek, hanem elfogadják. Olyan sok vélemény és szakadás lesz a nép körében, a szerzetesek között és a klérusban, hogyha azok a napok az Evangélium igéi szerint nem rövidülnének meg, még a kiválasztottakat is a tévedésbe vezetnék, ha nem Isten mérhetetlen irgalmasságának hatalmas árama vezetné őket. Szabályzatunkat és életmódunkat abban az időben néhányan a legélesebb módon támadják meg.”
Újmisésből régi, s most erővel újra új
Az Immaculata érdekessége, hogy újmisés rendből vált régi rítusúvá, s éppen ezért nem élvezi az Ecclesia Dei védelmét sem. Emiatt tilthatta meg ilyen egyszerűen a Szentszék a tridenti misézést számukra, de azért az Ecclesia Dei tagjainak sem jó üzenet ez az esemény.
A Szent Szűz Szeplőtelen Szívének ajánlott rend példaképe egyébként Szent Pio és Szent Kolbe atyák. Lelkületük és karizmájuk is tükrözi ezt: ahogyan Piót is sokáig nehezen fogadta el az Egyház csodatételei és különcsége miatt, úgy az Immaculata Ferences Kongregáció (FFI) szerzeteseinek és szerzetesnőinek sem könnyű. A megpróbáltatásokat viszont engedelmességben és a Gondviselésbe vetett hittel kötelesek fogadni saját hitvallásuk szerint.
Utolsó kommentek