Öngyilkosság? Ezt gondold át.

Utolsó kommentek

  • TanNé: Anzelm istenérve, avagy az Isten egyenlő az Emberi Ostobasággal 2017. február 18. - IGe Volt egy ilyen nevű teológus, akinek a nagyon bonyolultnak látszó, és sokak által még bonyolultabbá tett, log... (2022.04.17. 08:07) Isten léte – észérvekkel
  • TanBá: Mára már van Tudományos Istenünk is, nem csak JudeoKeresztény ésatöbbi... Az ateizmus megbukott a tudományosan 2022. január 07. - IGe vilagnezet.blog.hu/2022/01/07/az_ateizmus_megbukott_a_tudomanyo... (2022.01.07. 20:16) Isten léte – észérvekkel
  • makutsi: @Fejben Futó: Milyen zenekar, és hol? (2021.06.14. 08:06) A nyilas páter
  • Iván Gábor IGe: Apologetika végső bukása logikailag 2020. június 24. - IGe • Azaz az apologéták egyáltalán nem észszerűek, nem is értelmesek, hanem pont az ellentettjei. Irracionálisak és illogikusak (esztelenek... (2020.07.04. 11:41) Vádak a kereszténységgel szemben
  • TanBá: Apologetika lefordítva hitkomisszárság Nem kellenek itt a görög főIstenekre (Apollonra) hajazó hangzatos elnevezések. Az apologetika lefordítva JahveZsidóSátánIsten iránti hitkomisszárságot jelent.... (2019.04.14. 10:53) Ma Mária, régen a Fityma ünnepe
  • Utolsó 20

Nemzetiszocializmus kontra kereszténység

2013.05.14. 14:05, Katekéta

Mit gondolt Hitler a kereszténységről? Milyen volt a viszonya egy kereszténynek a nácikkal? Volt-e a III. Birodalomban állami vallásosság? Ezeket a kérdéseket nagyon ritkán érintik, pedig a még ma is napról napra megemlékezik a világ a II. világháborúról és az azt megelőző európai politikáról.

A német nemzetiszocializmus és a vallás vizsgálatánál számomra mindig az volt érdekes, hogy egy olyan új államszervezet, mint Hitleré, hogyan kerülhette el, hogy egyértelműen színt valljon: hisz-e Istenben? Ma már, a politikai hiperkorrektség idejében természetesnek tűnik, hogy a pártok, kormányok igyekeznek semlegesnek mutatni magukat, pedig a legalapvetőbb kérdés az ember életében az, hogyan viszonyul Istenhez. Hisz benne, tagadja, kerüli a kérdést? A III. Birodalomra épp ez utóbbi volt jellemző: bár nagy tisztelettel használták a Gott (Isten) szót a politikai trónuson, a valóságban egy neopogány-okkultista irányzatot használtak valláspótlékként, miközben a kereszténységet álracionális filozófiával támadták.

A XX. század elején még nem volt olyan sikk istentagadónak lenni, mint a XXI. században, bár az évszázad elején a nacionalizmus előretörése valóban ártott a vallásos hagyományoknak. A nemzettudat fontos és kitűnő erény, de a nemzeti hovatartozás nem előzi meg azt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Először is teremtett lény vagyok, egy ember annak spirituális és fizikai jellemzőivel is.

Adolf Hitler számára nem lett volna célszerű egyértelműen elítélni a kereszténységet, mivel demokratikus úton nyert választást, így szüksége volt a tömeg támogatására. Ezt pedig csak populizmussal érhette el, nem jelenthette ki, hogy a Krisztus-hit már csak azért sem elfogadható, mert a Megváltó zsidónak született... Ám ezt a problémát az újpogányság egy bűvésztrükkel később meg is oldotta.

A nemzetiszocializmus világnézetét tudományos alapokra igyekeztek helyezni. A vérelmélet például egy áltudományos köntöst kapott, s Bangha Béla atyával tényleg csak kultúrhabóknak tarthatjuk. Ugyanő írta, hogy valamikor a tudomány emberei a hajuk gyökeréig szégyellni fogják, hogy ilyesmire használták a tudományt: a cél a Krisztus-hit átformálása volt, hiteltelenítése és helyette egy megragadhatatlan, transzcendencia nélküli absztrakt istenkép engedélyezése. Míg a náci vezetők jelentős része okkultizmust folytatott, addig az államilag támogatott írók kilúgozták az evangéliumot.

Rudolf Thiel tudományosnak nevezett könyvét például a párt támogatásával osztották szét. Ebben már nem azt igyekeztek megmagyarázni, hogy Jézus nem is zsidó volt, hanem gyakorlatilag az ő istenségét tagadták. Valódi kutatás vagy teológiai munka nem volt a könyv mögött, hiszen hagyományos propagandakiadvány volt, melynek célja a kevésbé művelt rétegek összeesküvés-éhségének kielégítése. A kritikájára nem is vállalkoznánk, csak azért érdemes megemlíteni, mert az állami támogatása mellett az utószót is a közoktatásügy minisztere, Hanns Kerrl írta. Az 1938-ban megjelent könyvben utószóként Kerrl már azt írja, hogy leleplezik a Római Katolikus Egyház tudományosságát s természetszerűleg Kantra hivatkozik dagályos stílusban. Később ugyanő volt megbízva a keresztényekkel való kapcsolattartással is, de nem sokat értett a vallásból, tudniillik egy beszédében azt mondta, hogy nem az apostoli kereszténység Isten igazi akarata, hanem a nemzetiszocializmus, mely persze a Führerből táplálkozik. Rudolf Hess egy karácsonyi beszédében a Megváltóhoz hasonlította Hitlert: szerinte Hitler megjelenése a Mindenható akarata, s az, hogy éppen Jézus száll a földre vagy maga Hitler, csak egy nüansznyi különbség...

A nácizmus alapvetően (nevéből is adódóan) szocializmus, s baloldali gyökerekből táplálkozik. Elég csak arra gondolnunk, hogy a negyvenes évek előtt Goebbels is úgy mutatta be Sztálint, mint Hitler után a második legnagyobb embert, s maga a Führer is (bár mélyen megvetette a bolsevizmust) elismerően nyilatkozott Sztálinról. Össze nem mosnánk a két irányzatot, hiszen tűzről és vízről van szó, de a vallástalanság gyökérzete mindkettőben megmutatkozik, csak míg Sztálin irtotta a papságot, Hitler inkább igyekezett a saját céljaira felhasználni.

Hitlert katolikusnak keresztelték, de nem gyakorolta a vallását. Többször kifejtette, hogy a fiatalságra túl nagy hatást gyakorol az egyház, de ez ellen elég a háború után fellépni. Főideológusa azonban, Alfred Rosenberg kifejezetten sokszor utalt arra, hogy a kereszténység rossz, hiszen nem árja vallás, s a maga zavaros vérelméleten alapuló újpogányságát helyezte előtérbe.

Persze Hitlert a követői inkább kereszténynek tartják, hiszen ilyen neveltetést kapott, s bár teológiai ismeretei nem igazán voltak, valamiféle vallásosságot fedeztek föl abban, hogy például betiltotta az ateista csoportokat. A valóságban azonban ez inkább ideológiai harc volt, mint vallási.

A pápa ellenség, sőt legyen több pápa

A náci párt hatalomra jutása után antiklerikás reformot hajtott végre. XI. Pius pápa már korán, 1928-ban kifejtette, hogy aggodalommal figyeli a Szentszék a zsidóság sorsát, mely nép tagjai között jött el a Megváltó (egészen pontosan Mária zsidóságáról beszélhetünk, Jézus kapcsán nem igazán van értelme származásról beszélni, hisz ő Isten). A zsidók fontos üdvtörténeti szerepe valóban tagadhatatlan katolikus szempontból, persze azt sem fedhetjük el, hogy elsőkből utolsók lettek, mikor nem fogadták el Krisztust Messiásnak. A pápa mondatai egyértelműek: „a katolikus egyház állandó gyakorlata imádkozni a zsidó népért, amelynek körében Krisztus személyében az isteni ígéret testet öltött, annak ellenére, vagy éppen azért, hogy ez a nép ezt követően milyen elvakultságot tanúsított”.

'38-ra a pápai jelentésben Hitlert már hitehagyottként nevezik meg. Világos volt, hogy az egyházellenes politika nem fordítható vissza: az egyházak állami támogatásának megvonása mellett a minél több kilépő elérése volt a cél. A nemzetiszocializmus egyféle valláspótlék, melyben viszont a láthatatlan isteni hatalmon kívül egy láthatóra is szükség van: ő lenne Adolf Hitler.

Hiába tiltakozott XI. és XII. Piusz is, a nácik folytatták zsidóellenes törvénykezésüket, az egyházi vagyont kisajátították, és papok százai kerültek koncentrációs táborokba (többek között az azóta szentként tisztelt Kolbe atya is Auschwitzban halt meg). A negyvenes évek során a pápa nyilvánosan is elítélte a lengyelországi atrocitásokat, de diplomáciai lépéseket is tett. A német válasz viszont rendszerint arról szólt, hogy a keresztvíz nem változtatja meg valaki vérét, így a nem árja katolikus védelme nem volt biztosított.

A náci párt birodalmi vezetője, Bormann egyértelművé tette, hogy mit gondolnak a kereszténységről: szerinte a nemzetiszocializmus és a kereszténység nem összeegyeztethető, ezért a fiatalokat el kell fordítani a vallástól, már csak azért is, mert a nácizmus tudományos megalapozottságú (sic!). Gondoljunk bele: ugyanaz a szólam, amely a felvilágosodás, majd a szabadkőműves mozgalmak vallásellenességét táplálták vagy amelyek a szocializmus évei alapján Magyarországon elhitették az emberekkel, hogy a tudomány és a vallás szemben áll egymással! Még ma is kérdeznek tőlem olyasmiket, hogy mi hiszünk-e az ősrobbanásban (katolikus pap alkotta meg az elméletét!) vagy a dinoszauruszokban... Ez a tájékozatlanság, a hit és a tudomány mesterséges szembeállítása már itt is megjelent. Pedig a két téma nem érinti egymást: a tudomány a hogyanokra, a hit a miértekre keresi a feleletet.

Bormann éppen ezért legalább két, de több pápát akart, hogy a katolikusokat meggyöngítse, s a németek végre biológiai módon élhessenek (akármit is jelentsen ez). Nem sokkal később Hitler is kijelentette, hogy a vallás és nemzetiszocializmus nem létezhetnek egyszerre. Később már a kereszténységet nevezte az emberiség legszörnyűbb csapásának. Tagadhatatlan, hogy oldalt választott az aposztáziával.

Karsai László történész egy értekezésében jól rámutat arra, hogy Adolf Hitler egyébként nem Jézus Krisztust utálta, bár alternatív családfát talált ki neki (gall gyökerűnek képzelte, aki egy prostituált gyermeke és a zsidók ellen harcolt). Jobban utálta Szent Pált, mert szerinte ő tehet arról, hogy a keresztények szerint az emberek egyenlőek (hiszen egyenlő esélyeik vannak az üdvözülésre). A kereszténység ezzel szemben kollektív elmebaj, melyet a zsidók eszeltek ki mint a bolsevizmus prototípusát.

A hungarizmus kereszténysége

A magyar nemzetiszocializmusnak nevezett hungarizmus azonban keresztény szelleműnek tartja magát. Nem is a már emlegetett Kun páter szellemében, hanem sokkal modernebb alapon. A mai hungarista mozgalom támogatóinak száma nagyon kicsire tehető, szellemi vezetőik rendszeresen tesznek közzé olyan írásokat, melyekben a krisztusi kereszténység és a szeretet fontosságáról írnak. Ezt elhallgatni hazugság volna.

Szálasi Ferenc valóban a kereszténységet tekintette erkölcsi alapnak, de megtagadta, hogy az egyház politikai hatalomhoz jusson. A hungarizmus fogalma valóban egy római katolikus püspökhöz, Prohászka Ottokárhoz kapcsolódik, de ő csak megalkotta, s később Szálasi ezt a szót használta már tőle függetlenül is. Szálasi örmény származású, édesanyja görög katolikus volt, s ez a hit sokat alakított rajta. Élete végén, mikor az akasztófán várta a halált, egy fiatal pap nyújtotta föl neki a feszületet, amelyet ő megcsókolt.

Ellentmondásos mégis, hogy egy magánbeszélgetés szerint Szálasi el kívánta törölni a cölibátust (egyházfegyelmi előírásról van szó, nem világos, milyen jogon szólt volna bele az egyház magánügyeibe), illetve azt is, hogy vegyesházasságok esetében a gyermeket katolikusként kelljen nevelni. 

3 komment

Címkék: zsidó kereszténység nácik


A bejegyzés trackback címe:

https://apologetika.blog.hu/api/trackback/id/tr455259697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Öngyilkosság? Ezt gondold át.
süti beállítások módosítása