Öngyilkosság? Ezt gondold át.

Utolsó kommentek

  • TanBá: Apologetika lefordítva hitkomisszárság Nem kellenek itt a görög főIstenekre (Apollonra) hajazó hangzatos elnevezések. Az apologetika lefordítva JahveZsidóSátánIsten iránti hitkomisszárságot jelent.... (2019.04.14. 10:53) Ma Mária, régen a Fityma ünnepe
  • Mária Kulybus: Én ateltem hasonló esetet mint Anelise pszichológiai értelemben nem vagyok jól bár az én esetemben van előzmény és ez uldoztetes. (2018.05.17. 21:47) Az egész világon nő a démoni befolyás a Vatikán szerint
  • $pi$: "Annak a létezőnek, amelynek a gondolatainkon kívüli létezése lényegi tulajdonsága, a valóságban öröktől fogva létezőnek kell lennie" Rengeteg apró csúsztatás segítségével jutunk el oda, hogy egy n... (2018.02.09. 06:57) Isten léte – észérvekkel
  • Tapsihapsi: @qewr: Alapvetően az egyetemes ortodox egyház is hét szentséget ismer, csak nem határolja el őket szigorúan ez egyéb szent cselekményektől. A szerzetesség kváziszentség. Forrás: hungary.orthodoxia.o... (2018.01.23. 19:31) Mikor érvénytelen az egyházi esküvő?
  • Tudományos Rendőrség PJT, Tejfalussy András, aquan: KÖZÉRDEKBŐL MEGKÜLDÖM AZ ALÁBBI NYILVÁNOS KÉRDÉST FERENC PÁPÁHOZ: Szükségesnek tartom nyilvánosan megkérdezni Ferenc pápát: valóban ő csókol kezet a pénzvilág uralkodóinak az internetes youtu.be/CMN... (2018.01.21. 19:17) Hová kerülnek a pápának írott levelek?
  • Utolsó 20

Az orthodox protestantizmus és a reformáció

2012.11.10. 12:22, Katekéta

Szerző: Georges L'Auné

„Íme, újjáteremtek mindent!” (Jel 21:6)

A reformáció a XVI. század vallási mozgalma, amely az ecclesia catholica (tehát a római katolikus egyház) egyházszervezetének éles bírálatát, és a reformátorok által megjelölt „hibák” haladéktalan kiküszöbölését tűzte ki céljául.

A reformáció eredményeként az addig – a római katolikus hit és tradíció általános elterjedésének, és világi befolyásának köszönhetően – viszonylag egységes nyugat-európai kereszténység számtalan szektára és felekezetre szakadt.

A reformátorok tanainak követőit az 1529-es speyeri birodalmi gyűlés óta protestánsoknak (a protestatio latin kifejezés erélyes tiltakozást jelent) nevezzük. A birodalmi gyűlésen úgy határoztak, hogy azok a hívek, akik a wormsi döntés mellett megmaradtak, azok ezentúl is tartsák meg az abban foglaltakat, míg azok, akik ettől bármiben is eltértek, térjenek vissza a katolikus miserendhez. A későbbi időkben a protestáns fogalom jelentése kibővült, így napjainkban értendővé vált mindazokra a keresztyénekre, akik a reformáció elveit elfogadják.

A római katolikus egyház válasza a reformátorok tevékenységére a katolikus megújulás, más néven az ellenreformáció mozgalma volt, amelynek kezdetét a schmalkaldeni háború, végét pedig a harmincéves háború utolsó napjai jelentették.

A reformáció előzményei

A reformáció közvetlen előzményének tekinthetjük a konstanzi zsinatot, amely 1414-től ’18-ig ülésezett. A zsinat célja az volt, hogy meggátolja a »szkizmát«, vagyis a nyugati egyházszakadást, megfékezze a megbomlott egyházfegyelmet és helyreállítsa a hit egységét. A zsinatot XXIII. János ellenpápa és Luxemburgi Zsigmond magyar, német és cseh király, valamint német-római császár hívta össze. A zsinat résztvevői leszögezték, hogy ülésük mindaddig nem oszlatható fel, amíg az egyházszakadás felszámolása nem jár totális sikerrel. A zsinat császári menlevéllel meghívott vendége volt Jan Hus (a továbbiakban Husz János), vallásreformer (előreformátor) is, akit azonban a zsinat alatt börtönbe vetettek (mivel megszegte az egyházi parancsot, amely eltiltotta őt a misézéstől), később pedig, 1415. július 6-án máglyán megégették.

A protestáns tanok széles körben való elterjedését számos korabeli tényező segítette elő. Ilyen volt az emberről alkotott új, reneszánsz felfogás, Johannes Gutenberg találmánya (a könyvnyomtatás), a XV. század portugál és spanyol földrajzi felfedezései, illetve a művészetek és tudományok megújulása.

Előreformátorok: John Wcyliffe és Jan Hus

John Wycliffe (13241384), angol teológus és vallásreformer az egyik legjelentősebb előreformátor. 1363-ban, az oxfordi egyetemen tartott felolvasó előadásain kezdte el hangoztatni a katolicizmus ellen való nézeteit. III. Edward és parlamentje viszályban állt a pápával a pápai hűbéradó kérdésének kapcsán. A király harca a pápaság ellen lehetővé tette Wycliffe számára, hogy királyi káplánná válhasson, és nyíltan felléphessen a pápai igényekkel szemben. 1374-ben kinevezték a parlamenti küldöttség tagjává, amely azért utazott Bruges-be, hogy tárgyalásokat folytasson a pápai legátussal az angolok ügyében. Bruges-ben Wycliffe egyenesen antikrisztusnak titulálta a legnagyobb egyházi méltóságot, ezért 1378-ban egyházi törvényszék elé idézték, de London polgárai a bíróságra rontottak. XI. Gergely pápa bullákat küldött a canterbury érseknek, a püspököknek, a királynak és az oxfordi egyetemnek, mely bullákban elrendelte, hogy vizsgálatot kell kezdeményezni Wycliffe tanaival kapcsolatban. Végül Wycliffe megmenekült, bár tartózkodnia kellett tévtanításai terjesztésétől.

Wycliffe ennek ellenére bibliafordításba kezdett, és „hadjáratot indított a transubstantiatio, vagyis a kenyér Krisztus testévé, a bor pedig Krisztus vérévé való átlényegülésének tana ellen. Nyílt egyházszakadás azonban még nem történt.

Husz János (13691415) cseh pap, Dél-Csehországban született, Husinec városában. Később az Univerzita Karlova v Praze (vagyis a prágai Károly Egyetem) rektora lett. A Betlehem templomban tartott prédikációkat anyanyelvén. Mivel IV. Vencel, cseh király nővére 1382-ben feleségül ment II. Richárd angol királyhoz, John Wycliffe tanai Csehországban is ismertekké váltak, így azokat Husz János is elsajátíthatta.

Husz János egy birtok és vagyon nélküli egyházat álmodott meg, amely az állam fennhatósága alá tartozik.
Hitelméleti alapokon kérdőjelezte meg a katolikus szentségeket. A prágai érsek és Husz konfliktusára reagálva (amely az idegen nyelvű egyetemi tanárok szavazati jogkörének csorbításán pattant ki) a pápa 1409. december 20-án bullát adott ki. Az írás feljogosította az érseket, hogy a John Wycliffe tanait terjesztő prédikátorokat kiközösítéssel sújtsa.

A kiközösítés ellen XXIII. János ellenpápához fellebbezett, de a pápa helybenhagyta az érsek döntését és Huszt Bolognába idézte, egyházi vizsgálatra. Husz nem jelent meg a kihallgatáson, így a pápa újra kiközösítette, és lakhelyét interdictum (egyházi tilalom) alá vetette.

Husz Jánost 1415. július 6-án a konstanzi zsinat alatt máglyahalálra ítélték, és még aznap megégették.

Martin Luder

Martin Luder (a továbbiakban Luther Márton) Eislebenben született 1483. november 10-én. A korábbi Ágoston-rendi szerzetes az orthodox protestantizmus egyik szellemi atyja. Luther egy kilencgyermekes család nyolcadik gyermekeként született; szülei Hans Luder, bányász és Margarethe Lindemann voltak. 1488 és ’97 között a mansfeldi városi iskola tanulója volt, míg 1498-ban az eisenachi ferencesekhez nem került, ahol zenei és költészeti oktatásban vett részt. 1501 és ’05 között a türingiai Erfurti Egyetem hallgatója volt, később jogi tanulmányokba kezdett. 1505. július 17-én belépett az erfurti Ágoston-rendi remetékhez, majd 1507-ben pappá szentelték. Gyóntatóatyja, Johann von Staupitz 1508-ban áthelyeztette Wittenbergbe, ahol egy év alatt baccalaerus biblicus (a Biblia professzora) lett. 1510-ben Rómába utazott, ’11-ben viszont visszatért Wittenbergbe, ahol 1512-ben a teológia doktorává avatták.

Luther sérelmezte, hogy a katolikusok (hittételeiknek köszönhetően) az Egyetemes Egyház szervezetét (amely a Római Katolikus Egyház) egyedüli közvetítőként jelölik meg Isten és az ember között. Neurotikus személyisége és fizikai állapota nem hagyta nyugodni, így 1517. október 31-én levelet írt Albert mainzi püspöknek, aki búcsúcédulákkal kereskedett.

(Búcsúcédulák: X. Leo pápa 1515-ben búcsút hirdetett mindazok számára, akik anyagi javakkal járulnak hozzá a Szent Péter Bazilika befejezéséhez. A búcsúcédulák árusítását az 1545’63-as Tridenti zsinat számolta fel.)

Luther irományához csatolta a cédulák erejét kétségbe vonó értekezését is, bár ekkor még nem állt szándékában szakítani az egyházzal. Philipp Melanchton reformátor állítása szerint Luther ezen a napon, október 31-én szegezte ki 95 tételének másolatát a wittenbergi vártemplom kapujára. Luther tételeinek központi témái a megtérés, a bűnbánat és az evangélium, továbbá az egyházi és a világi hatalom összeolvadásának kifogásolása.

(1518-ban X. Leo bizottságot állított fel, hogy vizsgálják meg a 95 pontot, 1520. június 20-án pedig kiadta Exsurge Domine” kezdetű enciklikáját, amelyet egy Luther tételeire való érdemi reakciónak szánt.)

Végül a pápa a Szent Inkvizíció elé, Rómába idézte a reformátort. III. Frigyes szász választófejedelem közbelépésének köszönhetően azonban Augsburgban, egy birodalmi gyűlés keretében hallgatták meg Tommaso Cajetan De Vio nápolyi bíboros jelenlétében. A birodalmi gyűlésen felszólították Luthert, hogy vonja vissza tanait, aki ekkor még lapított, de a következő évben egy hitvitában már a pápai cím legitimitását is vitatni merészelte. Miután a reformátor az An den christlichen Adel deutscher Nation című írásában odáig merészkedett, hogy a pápai trónon ülő személyt egyenesen az »antikrisztus jogutódjának nevezte, megérett számára a kiközösítés.

1521. május 4-én III. Frigyes megszervezett egy ál-emberrablást, ahol katonái elfogták Luthert, aki épp hazafelé tartott a wormsi birodalmi gyűlésről. Frigyes célja az volt, hogy elrejtse pártfogoltját az egyház elől, és megóvja őt a kiátkozás kellemetlen következményeitől. Ezután Luther Wartburg várában tengette napjait Junker Jörg álnéven.

1523. április 4-én megszöktetett egy Katharina von Bora nevű apácát, akit először megrontott, majd 1525. június 27-án feleségül is vett. Hat gyermekük született.

Halála előtt tovább fokozódott elmezavara. Értekezést írt a zsidók hazugságairól (Von den Jüden und ihren Lügen), tovább ágált az Ördög által alapított római pápaság (Wider das Papstum zu Rom, vom Teufel gestiftet) ellen és leírta utolsó sorait „Koldusok vagyunk. Ez az igazság.” egy papírfecnire. Végül 1546. február 18-án, virradatkor örökre lehunyta szemét.

Luther tanításai szerint:

  • jó cselekedetekkel nem lehet kivívni Isten elismerését
  • a kegyelem és a hit Isten ajándékai
  • minden keresztyén jogkörébe tartozik az igehirdetés [ez nem csak a felszentelt papok privilégiuma]
  • az egyház és az állam között éles határvonalat kell húzni
  • az üdvösség egyedüli kulcsa a hit

Jean Caulvin

Jean Caulvin (a továbbiakban Kálvin János) 1509. július 10-én született Noyon városában, Franciaországban. Apja, Gérard Caulvin városi jegyző és káptalani ügyvéd volt, anyja, Jeanne Le Franc a gyermek három esztendős korában meghalt.

(Munkássága elsősorban a hittudomány fejlődésének szempontjából érdekes, de jelentős szerepet játszott a francia irodalmi nyelv kialakulásában is.)

1523-tól teológiát tanult Párizsban, majd 1527 és ’28 között Orléans-ba ment joghallgatónak. Orléans-i tanulóévei alatt ismerkedett meg Luther Márton munkásságával. 1533. november 1-jén a párizsi egyetem rektora, Nicolas Cop tanévnyitó beszédet tartott a ferencesek kápolnájában. A beszéd – protestáns szellemisége miatt – nagy port kavart, így a rektort eltávolították tisztségéből, később pedig elmenekült Párizsból. 1553 novemberében Kálvin is elhagyta a várost, egyesek szerint azért, mert ő írta a rektor botrányos beszédét. A valódi ok az lehetett, hogy I. Ferenc, francia uralkodó nem bizonyult toleránsnak a protestáns nézeteket vallókkal szemben, így Kálvin is számíthatott a letartóztatásra. Navarrai Margit, francia király nővére oltalmába vette őt, mivel a hercegnő szimpatizált Kálvinnal. 1534-ben titokban visszatért Párizsba, ahol Miguel Servetóval (a továbbiakban Szervét Mihály), a katolikusok és a protestánsok által egyaránt eretneknek tekintett reformátorral kívánt vitába bocsájtkozni, de Szervét nem jelent meg a találkozón.

(Szervét Mihály a spanyolországi Villanueva de Sijena nevű faluban látta meg a napvilágot, 1511. szeptember 29-én. Szervét tanításának alapvető tézise, hogy Isten egy és oszthatatlan, így elveti a Szentháromság tanát. Szervét panteista nézeteket vallott, tagadta Krisztus örökkévalóságát, az eredendő bűnt, a protestáns praedestinatiót, valamint szimpatizált az iszlámmal és a judaizmussal. 1553. október 26-án Genf kistanácsa máglyahalálra ítélte, miután ez év augusztus 13-án elfogták a szökésben lévő „hittérítőt”. Szellemi örökösei a biblikus unitáriusok, a racionalista unitáriusok és az unitárius univerzalizmus követői.)

Kálvin Genfbe ment, ahol Guillaume Farel, lelki vezető segítőtársa lett. Először vallástanítói állást töltött be, majd egy hitvita után – amelyben „felülkerekedett” két katolikus hittudóson – a genfi egyház prédikátorává kiáltották ki. 1536-ban kiadott egy rövid katekizmust, amely egyháza hittételeit tartalmazta. 1538. március 11-én a genfi tanács száműzte Farelt és Kálvint a városból, mivel azok nyakasan ragaszkodtak az általuk korábban a tanács elé tárt egyházi szabályzat új tervezetéhez.

1536-ban jelent meg nyomtatásban fő műve, az Institutio Christianae religionis (A keresztény vallás rendszere). Ez a kálvinista vallásfilozófia tanainak összefoglaló rendszere; káté, hitvallás és apológia egyben. Az első kiadás latin nyelvű volt, míg a második 1541-ben megjelent változat már francia nyelven íródott. Kálvin egész életében toldozgatta, így a végleges formátum 1559-ben jelent meg latinul, 1560-ban pedig franciául. Az 1559-ben kiadott Index librorum prohibitorum (vagyis a tiltott könyvek jegyzéke) nemcsak a művet, hanem magát a szerzőt is tilalmasnak nyilvánította; a könyvet az eretnekség Koránjának és Talmudjának kiáltotta ki.

1538 szeptemberében Starsbourgban telepedett le, ahol a helyi hugenották lelkipásztora lett. 1540-ben nőül vette a kétgyermekes özvegy, anabaptista vallású Idelette de Bure Strodeurt. Még ebben az évben a tanács megkérte Kálvint, hogy térjen vissza Genfbe, mivel Jacopo Sadoleto bíboros levélben szólította fel a genfieket a katolikus hithez való visszatérésre. Kálvin 1541. szeptember 13-án érkezett vissza. Visszatérte után a város szabad kezet adott neki az egyház ügyeinek intézésében. 1542. január 2-án a tanács végleg jóváhagyta az általa készített egyházi rendtartást; konzisztóriumot állítottak fel, amely kilenc lelkészből és tizenkét világi tagból állt. A konzisztórium gyakorolta az egyházi hatalmat, de a tanács fenntartotta magának a büntetések kiszabásának és végrehajtásának jogát.

Számos népszerűtlen intézkedése volt, többek között a kocsmák bezárása és a kártyázás betiltása. Az 1540-es évek végére a városban az Ami Perrin által vezetett libertinek kerültek hatalomra, így Kálvin befolyása jelentősen csökkent ebben az időben. 1553. július 24-én felajánlotta felmondását, de azt nem fogadták el.

Az 1555-ös év jelentette Kálvin hatalmának csúcspontját. A nagytanács elűzte a városból a libertineket, mivel azok a tilalom ellenére kiszolgáltatták az Úrvacsorát.

1564. május 27-én elhúzódó lázas betegségének következtében meghalt, testét saját kérésére jeltelen sírban helyezték el Genfben.

Huldrch Zwingli

Huldrych Zwingli (a továbbiakban Ulrich Zwingli) Wildhausban született 1484. január 1-jén. Édesapja bíró volt. Zwingli tanulmányait 1498-tól a bécsi, majd 1502-től a bázeli egyetemen végezte, ahol Wyttenbach Tamás tanítványa volt. 1506 és ’16 között Glarusban teljesített lelkészi szolgálatot, 1512 és ’15 között két hadjáratban is részt vett.

Mivel Zwingli is úgy vélte, hogy az egyház tanítása nincs összhangban az Újszövetség tanúságával, 1516-ban nyilvános őrjöngés keretében kelt ki a búcsújárás ellen, amelyet ő babonás badarságnak tekintett.

1519. január 1-jén a zürichi egyház főtemplomának lelkésze lett. 1520-ban egyfelől megtiltotta a bűnbocsánatot adó leveleknek a kanton területén való árusítását, másrészt a papoknak parancsba adta, hogy az evangélium prédikálására szorítkozzanak. Egy írásában felszólalt a nagyböjt hagyománya ellen, aminek következtében a zürichi főtanács által meghirdetett 1523. január 29-én lezajlott vita során Zwinglit eretneknek akarták kikiáltani, ám a zsinaton a vádlott fölényes győzelmet aratott.

1524-ben megnősült, majd rá egy évre kiadta legfőbb művét Commentarius de vera et falsa religione (Kommentár az igaz és hamis hitről) címmel.

1531. október 11-én megütköztek egymással Kappel mellett a katolikus és református kantonok, amely csata a katolikus kantonok győzelmével zárult. Zwingli elesett a csatában, tetemét máglyán elégették, hamvait szétszórták.

Az Act of Supremacy

1534-ben VIII. Henrik elfogadtatta a Parlamenttel az ún. Act of Supremacy-t, az Egyházfői Határozatot, amely kimondta, hogy ő maga, vagyis a király legyen a Római Katolikus Egyháztól függetlenné vált Anglikán Egyház feje, amely egyfajta pápa nélküli katolicizmus. Ekkor fordították le elsőként a Szentírást angol nyelvre.

Az ortodox protestantizmus vezérelvei

A praedestinatio, vagyis az „elővégzet” az orthodox kálvinizmus egyik legfőbb hittétele. A tanítás lényege, hogy Isten az embert vagy örök boldogságra, vagy pedig örök kárhozatra ítélte, és ezen nem változtat semmi.

Kálvin János így nyilatkozott az eleve elrendelésről:

„Eleve elrendelésnek hívjuk Istennek azt az örök elhatározását, mellyel önmagában elhatározta, hogy mi legyen minden egyes ember sorsa. Mert nem egyforma feltétellel teremtetnek mindenek, hanem egyeseknek örök életet, másoknak örök kárhozatot rendel el Isten kezdettől fogva.”

Az öt sola arra hivatott, hogy kifejezze az orthodox protestantizmus öt alapvető hittételét, és megmutassa az üdvösség felé vezető utat.

  • sōla Scriptūra – „Egyedül az Írás.”
  • sōlā fide – „Egyedül hit által.”
  • sōlā grātiā – „Egyedül kegyelemből.”
  • sōlus Christus – „Egyedül Krisztus.”
  • sōlī Deō glōria – „Egyedül Istené a dicsőség.”

1 komment

Címkék: református luther márton kereszténység reformáció protestantizmus kálvin jános vallástörténelem


A bejegyzés trackback címe:

https://apologetika.blog.hu/api/trackback/id/tr644900234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tkarcsi 2014.01.11. 23:06:10

Jézusom! Ki ez a figura, akinek a XV-XVI. századról az egyetlen forrása valami kétszáz éves katolikus hittankönyv? Ennyi tévinformációt egy helyen... És milyen magas lehetett a szerző vérnyomása, mire elkészült a mű.
Öngyilkosság? Ezt gondold át.