Megvetik a nagyvállalatok kapzsiságát, büszkék független vállalkozásaikra és minőségi, kis számban előállított kézműves termékeikre, mint a koporsók, sörök vagy éppen kávék. Sokuk szakállt visel, és mind ugyanúgy öltöznek. A leírás alapján beszélhetnénk akár amerikai hipszterekről is – most azonban szerzetesekről lesz szó.
A szerzetesek életüket az imának szentelik, az egyszerűségnek és a jól elvégzett munkának. Kolostoraik azonban nem tartják fenn saját magukat, a szerzeteseknek meg kell dolgozniuk a pénzért, ami megélhetésüket fedezi – bármilyen szerény életet éljenek is.
A ciszterci Szent József-apátság szerzetesei ezt sörkészítéssel oldják meg. Massachusettsi kolostoruk területén egy több mint 330 négyzetméteres sörfőzdét alakítottak ki, amely minden évben több ezer hordónyi trappista sört állít elő. De nem ők az egyetlen kolostor, amelyik kézműves termékekkel látja el a piacot. Az amerikai szerzetesek között ez bevett gyakorlatnak számít. Nem csak sörről beszélünk: a wyomingi karmelita szerzetesek például Mystic Monk márkanevű kávéjukból, a louisianai Szent József-kolostorban koporsók készítéséből, a missouri bencés szerzetesek üdvözlőlapokból tartják fenn magukat.
Fotó: Time.com
Eddig és ne tovább
A szerzetesek persze máshogy üzletelnek, mint a hagyományos vállalatok: céljuk nem az, hogy minél több bevételre tegyenek szert, terjeszkedjenek és kiszorítsák versenytársaikat a piacról – mindez számukra eleve tilos.
A Nemzetközi Trappista Szövetség például szigorú szabályokat szab a szerzetesek számára, meghatározva a bevételek felső határát is. A termelésben csakis szerzetesek vehetnek részt, a bevételeket pedig a kolostor és lakói szükségleteinek kielégítésére fordíthatják. Ha tehát a trappista sör iránti kereslet hirtelen megugrana, a szerzetesek akkor sem növelhetnék a termelést, hacsak nem sikerül újabb szerzeteseket toborozniuk, a többletbevételt pedig jótékonyságra kellene fordítaniuk.
Nem okoz gondot a váltás
Hogyan tartható fenn tehát a világ legkevésbé kapitalista szellemben működtetett vállalkozása? A szerzetesek olyan korlátozott számú, magas minőségű termékeket készítenek, amelyek nem versenytársai a tömegtermékeknek. A Szent József-apátság már többször váltott, mert különböző cégek elkezdtek az övékhez hasonló termékeket gyártani. Először tejtermelők voltak, majd lekvárt és dzsemet állítottak elő, majd amikor ez a terület is telítődött az agráriumban dolgozókkal, a sörre váltottak.
A kézműves sör jelenleg tökéletes termék számukra – a gyorsan növekvő kereslet mellett drágábban is adják terméküket, egy négyes csomagot akár 17 dollárért, azaz közel 5000 forintért. Így nem jelentenek konkurenciát a nagyobb tömegeket célzó nagyvállalatoknak.
Vannak olyan kolostorok, ahol más megközelítést alkalmaznak, és gyakorlatilag vallásos ajándékboltokat működtetnek – az Egyesült Államokban az ortodox kolostorok 52 százaléka árul olyan vallási tárgyakat, amelyeket nem a kolostorban gyártanak. A Szent Józsefben sincs ez másképpen – a kolostorba telefonálva a kettes gombot megnyomva máris az ajándékboltot kapcsolják.
(Time)
Utolsó kommentek