Öngyilkosság? Ezt gondold át.

Utolsó kommentek

  • Mária Kulybus: Én ateltem hasonló esetet mint Anelise pszichológiai értelemben nem vagyok jól bár az én esetemben van előzmény és ez uldoztetes. (2018.05.17. 21:47) Az egész világon nő a démoni befolyás a Vatikán szerint
  • $pi$: "Annak a létezőnek, amelynek a gondolatainkon kívüli létezése lényegi tulajdonsága, a valóságban öröktől fogva létezőnek kell lennie" Rengeteg apró csúsztatás segítségével jutunk el oda, hogy egy n... (2018.02.09. 06:57) Isten léte – észérvekkel
  • Tapsihapsi: @qewr: Alapvetően az egyetemes ortodox egyház is hét szentséget ismer, csak nem határolja el őket szigorúan ez egyéb szent cselekményektől. A szerzetesség kváziszentség. Forrás: hungary.orthodoxia.o... (2018.01.23. 19:31) Mikor érvénytelen az egyházi esküvő?
  • Tudományos Rendőrség PJT, Tejfalussy András, aquan: KÖZÉRDEKBŐL MEGKÜLDÖM AZ ALÁBBI NYILVÁNOS KÉRDÉST FERENC PÁPÁHOZ: Szükségesnek tartom nyilvánosan megkérdezni Ferenc pápát: valóban ő csókol kezet a pénzvilág uralkodóinak az internetes youtu.be/CMN... (2018.01.21. 19:17) Hová kerülnek a pápának írott levelek?
  • kotyesz: Na még ennyi hsz.?! ezt muszáj elolvasnom! (2017.11.10. 11:34) Fogamzásgátlás helyett családtervezés
  • Utolsó 20

A tetkós szerzetes – egy szokatlan megtérés

2014.12.22. 10:40, Katekéta

Hat évvel ezelőtt hatásos belépővel érkezett meg Bobby Love a Mount Angel bencés apátságba. A begördülő motorról egy bőrdzsekis, piercinges, rasztahajú, tetovált fickó szállt le, mintha egyenesen a Kemény Motorosoktól érkezett volna. Bobby azonban pontosan oda érkezett, ahová indult – az apátságba, ahová a szerzetessé válni akarók visszavonulnak.

Bobby legnagyobb félelme mindig az volt, hogy élő közhellyé válik. Apja sikeres üzletember volt, aki a művészetet nem tekintette valódi munkának – Bobby tehát magától értetődően nekivágott, hogy a művészetet tegye élete értelmévé, s az első dolga volt, hogy ujjait és nyakát tetováltassa, mivel akkoriban úgy tartották, az ennyire látható helyeken viselt tetoválás garantálja az állástalanságot.

Bobby elmondása szerint tisztában volt azzal, mennyire abszurd jelenet már az apátságba való megérkezése is. Vincent Trujillo apát pontosan emlékszik a pillanatra: elmondása szerint igyekeztek nem ítélkezni, de a jelenet nagy benyomást tett.

A tetoválóművész egy hétvégét töltött azzal, hogy a bencések életét megismerje, és közben a bencések is igyekeztek megismerni őt – aztán egyszerűen elmotorozott, úgy gondolva, hogy ez is egy életstílus, még ha nem is neki való.

Bobby, a tetováló és André, a kurátor

Hat évvel később Love már az apátság szerzeteseként él – félszáz társától csak John Lennon-os szemüvege, szakálla és persze tetoválásai különböztetik meg. Ma már André testvérnek hívják. A nevet a XIX. században élt Alfred Besette tiszteletére vette fel, akit egykor tanulatlan ifjúként a Szent Kereszt Rend ajtónállóként fogadott be. Később ő alapította meg a québeci Szent-József oratoriánus rendet, 2010-ben pedig XVI. Benedek pápa szenté avatta.

A Mount Angel vezetői 2010-ben tették meg az apátság múzeumának kurátorává Bobby Love-ot. Eleinte nem volt más dolga, mint ajtókat nyitogatni és vécét pucolni, az elmúlt években azonban hatalmas munkát végzett a múzeum gyűjteményével, bevonva számos szakembert az egyháztól és más múzeumoktól.

Napjait javarészt az imádkozás teszi ki – André szerint a kurátori munka foglalja el, de igazi „munkája” az imádkozás. „Nem csak magunkért, az egész világért imádkozunk. Az imádkozás állandó, mi csak becsatlakozunk, amikor ránk kerül a sor” – mondja.

Isten művészete

Jelenlegi és korábbi életstílusa messzebb nem is állhatna egymástól. A korábban a Sivatagi vihart is megjárt, öt évig katonaként szolgáló tetováló elmondása szerint bármilyen tetoválást elkészített – csak valódi” munkának nem akart a közelébe kerülni. Idővel hírnévre tett szert, barátokra és stabil megélhetésre – mégsem volt boldog.

Bobby elmondása szerint a művészet hamar csak a pénzről kezdett szólni, az önkifejezés helyett a fizetésről, és rá kellett jönnie, fogalma sincs, mi is a szeretet valójában. Később nyolcórás munkát is vállalt, hogy idő közben kialakult függőségét kezelje és gondolkodjon.

„Lenéztem a kezeimre, és csak haragot láttam rajtuk. Ez egy önvédelmi mechanizmus volt, és működött” – mondta. Karjain lévő tetoválásait feketére festette, majd a szerzetesekhez csatlakozva arra kérte az apátot, hogy eltávolíttathassa a tetoválásokat – ő azonban arra kérte, tartsa meg őket, emlékeztetőként, hogy ki is ő.

Bobbynak felnőttként kellett a hitet „újratanulnia”, 25 év bűneit gyónta meg és két éven keresztül ült a parton, próbálva kitalálni, mit is jelent ez az egész, hogyan élje életét. Nem meglepő módon a választ a művészetben találta meg – most ikonokat készít, amelyek teljességgel saját vallásos önkifejezését szolgálják. Visszatekintve azt mondja, bár a művészet vezette a „spirituális csődbe”, az is mentette meg végül. És hogy mi is történt vele, arra ma már csak egyetlen szóval válaszol: „Isten.”

Képek: Statesman Journal.

9 komment

Címkék: szerzetesek


A bejegyzés trackback címe:

http://apologetika.blog.hu/api/trackback/id/tr367003781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A nép fia 2014.12.23. 10:31:32

Dicséretes. Remélem, valódi lelki békére lel.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.12.23. 13:37:07

"Karjain lévő tetoválásait feketére festette, majd a szerzetesekhez csatlakozva arra kérte az apátot, hogy eltávolíttathassa a tetoválásokat "

Miért kellett ehhez engedélyt kérni???

Katekéta 2014.12.23. 13:38:16

@doggfather: A rendeket szigorú regula köti, melynek része az elöljárók iránti engedelmesség. A szerzetes nem azt teszi, amihez kedve szottyan, hanem a rend szabályzata és elöljárói parancsok alapján él.

Ad Dio 2014.12.24. 01:41:17

@Katekéta:

Én inkább azt gondolom ez a szegénységi fogadalommal függ össze: mivel nincs tulajdona és a tetoválás levetetése pénzbe kerül, ehhez a rend engedélye (és pénze) kell.

annamanna 2014.12.30. 12:50:02

"ő azonban arra kérte, tartsa meg őket, emlékeztetőként, hogy ki is ő."
1Kor 6,11 Ilyenek VOLTATOK pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.
1Kor 12,2 Tudjátok, hogy pogányok VOLTATOK, vitetvén, a mint vitettetek, a néma bálványokhoz.
Ef 2,12 Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók VOLTATOK, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók VOLTATOK e világon;
1Pt 2,10 A kik hajdan nem nép VOLTATOK, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek VOLTATOK, most pedig kegyelmezettek vagytok.

Tehát megváltozott. Minek emlékezzen szinte minden pillanatban arra, hogy milyen volt? Az egy szerep volt, amit levetett magáról. Miért nem veheti le a régi szerepéhez tartozó maskaráját?

"félszáz társától csak John Lennon-os szemüvege, szakálla és persze tetoválásai különböztetik meg."
Na meg a surranója, bár lehet, hogy minden szerzetes katonai bakancsot hord.

"bármilyen tetoválást elkészített – csak „valódi” munkának nem akart a közelébe kerülni."
Mi az, hogy "valódi" munka?
Szerintem a legtöbb tetoválónak eszébe sem jut, hogy amit csinál, az nem "valódi" munka.
Bobby az apjából indul ki, aki sikeres üzletember volt, tehát az üzletelés nyilván "valódi" munka.
Nem vagyok benne biztos, hogy azért lett szerzetes, mert lelkileg felnőtt. Lehet, hogy csak apát cserélt, apát apátra. Miért vállal felelősséget, ha mindenhez engedélyt kér?

"Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál."
Ezen az igén egyszer meglepődtem. Egy szóval sincs említve, hogy a földvásárláshoz engedélyt kérne, vagy akár csak megbeszélné a férjével. 3000 évvel ezelőtt egy férjes asszony saját maga vett földet? És a "derék asszonyt" a Biblia minden nő elég példaképpen állítja.
Bobby/André elgondolkodhatna ezen. És persze mindenki más is.
A felnőttség része, hogy felelősséget vállalok a döntéseimért. Hogy ezt megtehessem, önálló döntéseket kell hoznom. Amíg mindenben mások döntenek helyettem, és én csak alárendelődöm, alkalmazkodom, addig gyerek vagyok.

1Kor 14,20 Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.
Öngyilkosság? Ezt gondold át.