Kedves Szentatyám! Meglepetten látom buzgólkodásodat elődeid szentté kreálása kapcsán. Bár formailag szentté avatásnak tűnnek, amik történnek, a matéria szabályait szent hivataloddal kapott hatalmaddal félretoltad. Míg korábban hosszú idő, a népi ítéleten túl bizonyított csodák is szükségesek voltak, most nagylelkűen eseti döntésekkel eltekintettél Isten kézjegyétől a pápai szentté avatásoknál. Ehhez minden jogod megvan.
De a szentéletűség nemcsak a klerikusok sajátja: félek, hogy a szentté váló papok, apácák és pápák között elveszik az üzeneted arról, hogy hétköznapi szenteknek kell lennünk. Míg egy igazán jó családanya, aki ebbéli hivatását betölti, nyilván nem lesz ünnepélyesen szentté avatva az eljárás rendkívüli költségei és a nehéz bizonyíthatóság miatt. Pedig a csodatételtől náluk is eltekinthetnél. Csak nem tudom, elég-e a forma a szentté avatáshoz, mert bár népszerűséget hoz, de politikai és PR színvonallá teszi az egyházi tekintéllyel kimondott életszentség tanútételét.
Úgyhogy nem kérlek, hogy egyszerű hitvallóknál tekints el a csodatételről. De a mártíroknál nincs szükség csodatételre sem. Őket Szíriában a keresztény hitükért feszítették keresztre. Mindaközben, hogy fontos teendőidet végzed a szentté avatások kapcsán, és szinódust hívtál össze, ahol a tanítás alapjait is érinted, néhányan félve várjuk, mégis miben változtatnál?
Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd. Ám mindezeket az én nevemért fogják tenni veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. (Jn 15, 18–21)
Azt mondtad, sírtál, mikor meghallottad, mi történt Szíriában. Remélem, a mártíromság vörös koronáját nemcsak megkönnyezted, de magad is megcsodáltad, és van ötleted arra, mit kell tennie Krisztus seregének, ha ölik a keresztényeket. Mert mi, katolikusok, szent személyedre szegezzük a tekintetünk, és nekünk nem a kedves, mosolygós, a mindenki számára elfogadható pap bácsi vagy, hanem Róma püspöke, akire hit és erkölcs dolgában hagyatkoznunk illik. Ne feledd el, hogy hitünkkel és erkölcsünkkel csupán üdvösségünk bízzuk Rád...
A Szentlélekkel való élő kapcsolatodért imádkozva a Téged, Isten szolgáinak szolgáját hűen követő katolikus testvéred.
Utolsó kommentek