A hatályos kánonjog szerint hivatására alkalmas állapotban kell lennie annak, aki egyházi szentséget vesz föl, tehát például áldozópappá szentelik. Lehet-e pap például egy kerekesszékes férfi?
Az egyházjog nem pontos ebben a kérdésben, de például kerekesszékesek bizonyosan el tudják látni papi hivatásukat, mivel ilyen papok vannak is. Általában persze ők már a szolgálatuk során kerülnek székbe, így a szemináriumba való felvételnél elvileg jelenthet nehézséget, ha az állapot már akkor fennáll.
Mindig egyéni mérlegelésre van szükség, ahogy az például egy autista személyek esetében egyértelmű: egy Asperger-szindrómás személynél sokszor nem is föltűnő az állapot, de másik példával élve egy Down-szindrómás ember betegsége mindenképpen legalább enyhe fokú értelmi fogyatékossággal jár, így a hivatás ellátására nem alkalmas. Súlyosabb értelmi fogyatékosság esetén egyébként a szentáldozásra sincsen lehetőség, mivel gyermekeknél is csak akkor van arra lehetőség, ha feltehető, hogy képesek a tudatukkal átfogni a szakramentum jelentőségét.
Az idős papok esetében gyakoribb a kerekesszékbe kényszerülés, de fiatalabbak között is előfordul. Épp most zajlik egy népszerűségi verseny mozgáskorlátozottak számára, amelybe nevezték az oregoni Joe Weigman atyát, ő a székében misézik, és általában véve is aktív és népszerű pap. Nála a szklerózis multiplexet a papi szemináriumban töltött utolsó évében diagnosztizálták. A telefonhívás gyakorlatilag teljesen megváltoztatta a kispap életét, akiben fölmerült az is, hogy alkalmatlan lesz a hivatására.
Lelki vezetője segítette át a nehézségen: azt mondta, azt nem döntheti el, hogy beteg-e, de azt igen, hogy ez milyen hatással lesz rá. Joe atya azóta úgy él, hogy elmondja, neki MS-e van, de ő maga nem az MS-é. Az ép lélek és a hit tesz valakit pappá, nem a teste.
Joe atya mémesedett is: ha megnyeri a szavazást, egy átalakított kisbuszt is nyer.
Jól áll: már tízezer fölött van a szavazatszáma.
Utolsó kommentek