Január elsején a Római Katolikus Egyház Szűz Mária istenanyaságának ünnepét tartja. A karácsony nyolcadnapján tartott ünnep a VII. századból származik. Nem csupán ezért nevezi a magyar népnyelv Boldogasszony havának januárt, hiszen e hó 23-án ünnepelték Boldogasszony menyegzőjét, tehát a Szent Józseffel való házasságkötését. Volt azonban itt egy másik ünnep is, melyet a XX. században törölt el a Szentszék, és meglehetősen kellemetlen a mai fülnek... Valóban ünnepelték a katolikusok Jézus előbőrét?
A XIII. században több országban az istenanyaság helyett Jézus körülmetélését kezdték ünnepelni. Eufemisztikusan Jézus névadásának ünnepét mondták, de a lényeg ugyanaz. Jézus a Biblia szerint az idők kezdete előtt is már az Atya jobbján ült, hiszen maga a szentháromságos, de egylényegű Isten egyik személyisége. Azonban egy ponton átlépte az emberi történelem szövetét: megtestesült és megszületett, valódi Istenként valódi emberré is vált. Ez a kereszténység legnagyobb misztikus csodája, amely alapjaiban különbözteti meg más világvallásoktól.
Sem Mohamed, sem Buddha (aki nem is hitt Istenben), de még a lámák sem nevezték magukat istennek. Jézus viszont kijelentette, hogy Ő maga a Krisztus (a Megváltó), s hogy az Atyával egy. Ezért nem lehetséges olyan álláspont, hogy elfogadjuk: Jézus remek ember volt, bölcs, de nem Isten. Jézus vagy az Út, az Igazság és az Élet, akkor pedig valóságos Isten, vagy pedig egy csaló, esetleg őrült, de akkor pedig semmiképpen sem bölcs tanító. Ez a két lehetőség van, melyek közül az embernek választania kell.
A testté lett Ige zsidó anyától született, ő Szűz Mária. A korabeli zsidó jog szerint tehát zsidó, még akkor is, ha apja valóban a Szentlélek volt, s mivel örök időktől létezik, értelmezhetetlen vele kapcsolatban származásról beszélni (hiszen causa primaként változatlan létező). S ezért természetesen a zsidó jog szerint körülmetélték.
Ami Jézustól van, az szent
Ez az alapvető felállás: hiszen minden keresztény legeslegelső példaképe Jézus. Az oldalán sebet ütő lándzsa is már egy fél erdőt kitesz, annyiféle hamisítványa jelent meg az évszázadok óta. De még nagyobb becsben tartják azt, ami közvetlenül Jézustól való. S bizony ezért volt nagy becs tárgya egy apró bőrdarab, melyről úgy tartották, hogy a Megfeszített gyermekkorából való: merthogy az maga a fitymája.
Kellemetlen dolog azért egy fitymát ünnepelni, nem igaz? A katolikus egyház 1971-ben szakított a hagyománnyal, mikor a II. Vatikáni Zsinatot követően VI. Pál pápa törölte Jézus körülmetélésnek január elsejére tett ünnepét az egyházi naptárból. Hogy üresedés ne legyen, az 1900-as évek elején Portugáliából elterjedt, és október 11-én tartott istenanyaság ünnepét tette át erre az időpontra. Ez az oka, hogy a tradicionális katolikusok még mindig októberben ünneplik Szűz Máriát mint Isten anyját.
De hol a Szent Előbőr?
Lukács evangéliumából tudjuk, hogy a nyolcnapos Jézuskát körülmetélték. Egy V. századból származó arab írásból úgy tudjuk, hogy a bába a levágott bőrdarabot egy alabástromdobozba tette és nárdusolajjal tartósította. Ha ez igaz, úgy elvileg elképzelhető volt, hogy Jézus fitymája fönnmaradt. Több sem kellett, ezt a különleges ereklyét égen-földön keresni kezdték.
A történet ennél is bonyolultabb: a legenda szerint ugyanabba a dobozba került a bőrdarab, amelyből Szent Mária Magdolna olajat vett, hogy megmossa Jézus lábát. Sőt egy XIV. századi misztikus, Szent Brigitta (Európa egyik védőszentje) látomásában maga Mária is elmondta, hogy Keresztelő Szent Jánosnak adta tovább az ereklyét. Ezzel tehát közel egy évezreddel később újra föllángolt a Szent Fityma története. Hasonló történetek keltek egyébként szárnya a Szent Köldökzsinórról vagy a Szent Tejfogról, abszurditása miatt azért mégis az isteni fityma viszi a prímet.
Nagy Károly királlyá koronázásakor III. Leó pápának adott egy ereklyét, melyről állította, hogy a Szent Előbőr, de a korabeli feljegyzések szerint egy időben is tíznél több bőrdarabról állították, hogy az az eredeti, és Jézustól való. Az ereklye tisztelete erősen élt: mikor egy mise után a püspök az oltárterítőn három vércseppet fedezett föl az ereklye alatt, kápolnát emeltek érte, sőt a Szent Előbőr Testvériség is megalakult.
A híres misztikus, Sziénai Szent Katalin domonkos egyháztanító (aki többek között szélsőséges böjtjéről lett híres: idővel már csak az Oltáriszentséget vette magához és egyáltalán nem evett) egy látomásában eljegyeztetett a gyermek Krisztustól, aki jegygyűrűként az Előbőrt adta... Meglehetősen groteszk történet ez mai szemmel. A szexualitás a csapból is folyik, de azért ilyen történetet ma nem sokan tudnak komolyan venni, s mégis a korabeli ember inkább az ereklyét látta, semmint egy hímvessző egykori bőrdarabját. Ráadásul egy XVII. századi katolikus teológus értekezést írt a bőrről De Praeputio Domini Nostri Jesu Christi Diatriba (Jézus Krisztus Urunk fitymájáról) címmel. Ebben olyan fantazmagóriák szerepelnek, hogy Jézus mennybemenetelekor az Előbőr is fölszállt, s most ez a Szaturnusz gyűrűje... Ez ma nonszensz és röhejes, de komoly teológiai kérdés volt, hogy a mennybemenetellel a fityma a földön maradt-e; ha ugyanis nem, akkor mindegyik ereklye bizonyossággal hamis. Egyébként a teológusok többsége szerint a korabeli szokások szerint vélhetően a földbe temették a levágott fitymát, így az nem maradhatott meg. Ha a történet mégis igaz, akkor sem ment a mennybe, ahogyan az évek során elhullajtott haj vagy köröm sem.
Mindazonáltal ezek után nem csoda, ha ez a vallásos áhítat a hívők körében egy bőrdarab kapcsán, idővel kivívta az egyház rosszallását is.
A Vatikán lopta el a Szent Bőrdarabot?
A reformáció alatt az ereklyék eltűntek. Egy példány maradt fönt egy barlangba rejtve, melyet még a XX. században is körmenetben mutattak be. Ez egyre kellemetlenebbé vált az egyház számára is, így 1900-ban egyszerűen tettek pontot a téma végére: hogy az egyházi álláspont világossá váljék az efféle ereklyék kapcsán, kiközösítéssel büntetik azt, aki a Szent Előbőrről beszél vagy ír. (A papom kánonjogász, remélem, segít majd ezt a kiközösítést föloldani ezen írásom után, ha még érvényben lenne a szabály.)
A Szent Fityma 1983-ban tűnt el. Addig Calcatában őrizték, s az idős plébános, akire bízták, meg is jövendölte, hogy ellopják majd. Minden év elején körbevitték a faluban, dacára annak, hogy a Vatikán még a hatvanas években is megerősítette, hogy bár ez az ereklye autentikusnak minősíthető, mégis kiátkozás terhét veszi magára, aki népszerűsíti, hogy a Megváltó péniszének egy kis darabjához zarándokoljanak emberek. Ekkor egyébként azért került újra a figyelem középpontjába, mert új lakók érkeztek a faluba: az omladozó házakat hippik foglalták el, akik megdöbbentek az ereklye templomi jelenlétén. Ezután került a pap otthonába, nehogy kárt tegyenek benne. Mikor új pap került a faluba, az ereklye egyszer csak eltűnt. Senki sem tudja, hová került, de tény, hogy a Vatikánnak kényelmes helyzetet teremtett.
A kellemetlen legenda és a mindenért lelkesedő hívők nem hallgattak az egyház józanító szavára. Hogy az ereklye valóban a pápai állam egyik titkos raktárában van-e, még találgatni is fölösleges. Tény azonban, hogy sokan könnyebb szülés vagy termékenységi vágy miatt látogatták a bőrt, ami egyeseknek inkább bálvány volt, mint ereklye. Másrészt pedig semmi sem bizonyítja, hogy valóban fönnmaradt volna ez a kis bőrdarab. De biztos, ami biztos: ez az egyház egyik legnevetségesebb története.
Utolsó kommentek