Törökországi archeológusok bejelentették, hogy egy ásatás során valami szent ereklyére bukkantak: úgy gondolják, hogy a Jézus megfeszítésére szolgáló kereszt darabjára bukkantak a Balatlar templom feltárása során.
A munkákat vezető Gülgün Köroğlu professzor elmondása szerint egy kőládába zárva találták meg a keresztfa darabját. A feltárás során egyébként 2009 óta ezernél is több csontvázat találtak. Az efféle ereklyék természetesen fontosak a hívők életében, bár tárgyi jellegükből adódóan nem imádjuk őket, nem hozzájuk imádkozunk. Ez is egy gyakori tévedés, mikor főleg protestáns körökből bálványimádással vádolják a katolikusokat: mikor például egy feszület előtt imádkozunk a templomban, nem a feszülethez, hanem magához Krisztushoz szólunk. A pénztárcájában a gyermek képét hordó anya sem a képet szereti, mikor időnként előveszi, talán meg is csókolja, hanem a gyermeket, akit ábrázol.
Azonban az efféle szent ereklyék eredetisége mindig kétséges. Kálvin János mondta egyszer, hogy ha összeraknánk az összes jézusi keresztből származó darabot, akár egy hajórakománnyit is kaphatnánk. A most talált fadarabokról is aligha lesz megállapítható, hogy eredetiek-e. A Szent Kereszt későbbi sorsáról csak legendák maradtak fönn.
Úgy tudjuk, hogy I. Constantinus római császár (a görög katolikusoknál Szent Konstantin) édesanyja, Szent Ilona bukkant rá, és a részeit többfelé szétküldte: Jeruzsálembe, Rómába és Konstantinápolyba.
A 660-ban épített templomban elrejtett kőládikában talán éppen a kereszt faszilánkjait találták meg. Az ereklyehamisítások egyébként már a kora kereszténység idején is jellemzőek voltak. Szent Cirill már a IV. században figyelmeztetett, hogy az egész világ tele van a kereszt darabkáival. A XX. századig azonban az egyébként körülbelül 3,6 méter magas kereszt harmadának megfelelő darabot kanonizáltak, tehát fogadtak el valódi ereklyeként.
A Végzet Lándzsájából is több létezett
Amikor a hamis ereklyékről esik szó, a legtöbben Longinusz lándzsáját hozzák föl példaként. A bibliai történet szerint egy római katona lándzsájával oldalba szúrta a kereszten függő Jézust, hogy ellenőrizze, halott-e már (ha nem lett volna az, eltörték volna a lábát, hogy gyorsabban meghaljon). Krisztus testéből vér és víz folyt ki. Apokrif evangéliumok nevezik meg a katonát, a kanonizált Szentírásban amúgy nem szerepel a Longinusz név.
A lándzsából több is létezik, a vatikáni lándzsa mellett van egy bécsi és egy antiókhiai, meg még ki tudja, hány másik.
Utolsó kommentek