A Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón a pápa a fiatalokhoz szól: emlékezteti a világ fiatalságát, hogy feladatuk van a világban. A felmérések szerint a fiatalok egyre inkább vonzódnak a spiritualitáshoz, de elutasítják az egyházi vallásokat. Ez a maguk módján vallásos réteg most üzenetet kap a Szentatyától. A világ legnagyobb flash mobját is igyekeztek megdönteni.

A terv szerint kétmillió fiatal táncolt együtt a Rio de Janeiró-i találkozón. A közös ünneplésből a püspökök sem maradtak ki, ők is részt vettek a táncban:

Nem tudom azt mondani, hogy nagyon lelkesedem az ilyesmiért. Mindig komoly kérdés, hogy mennyire legyen korszerű az Egyház, mikor is a korszerűség nem feladata, hanem kizárólag csak Jézus képviselete. A breaktáncoló Jézus mellett ez a bohóckodás is okot adhat a vitára, hogy mi elfogadható még és mi nem fér össze a tekintéllyel. Azt gondolom, hogy igen nagy szükség lenne a papi lelkületre a templomon kívül, ahol azért ritkán találkozunk vele. Amikor a papokat szidja valaki, meg szoktam kérdezni, hányat ismer, és ilyenkor gyakran kiderül, hogy nem sokat, sőt egyet sem.

A riói XVIII. Ifjúsági Világtalálkozóval egy időben Pécsett is megrendezték a HungaroRio nevű katekézist és fesztivált azoknak, akik nem tudtak Brazíliába látogatni. A pécsi rendezvény tegnap ért véget.

A pápa gyóntatott is a világtalálkozón

A pap is ember

Papjaink feladata nem a templom hűs celláiba zárkózva várni a megtérőket, hanem evangelizálniuk kell, példát kell mutatniuk és lelkeket halászniuk. Ha éppen a fennköltségünk tart távol embereket, akkor egyszerűen le kell vetkőznünk ezt a fennköltséget a hétköznapi helyzetekben!

Erősen él bennem egy történet, amelyben egy prostituált az öngyilkossággal küszködött, mert kábítószer-függőségének eredményeképpen már hároméves kislányát is a kéjenc férfiak rendelkezésére bocsátotta. Egy protestáns hívővel beszélgetett, aki valamiért azt találta neki mondani, hogy talán ellátogathatna egy templomba, ott talán le tudja tenni a terheit és megváltoztatni az életét.

A nő teljesen megrémült ezen: méghogy templomba menjek? Így is eléggé szégyellem magam!

Elgondolkodtam ezen a történeten, és rájöttem, hogy nagyon rossz kép alakult ki rólunk az emberekben. Azt gondolják, valamilyen emberfeletti erkölcsiség képviselői vagyunk, akik előtt csak megbukni lehet. Ez okozza a félreértéseket is: mikor alkalmatlan papjaink vagy hívőink miatt az egész hitet korholják. A valóságban hazugság volna olyasmit állítani, hogy egy katolikus hívő erkölcsileg vagy más szempontból jobb lenne valaki másnál. Nem erre törekszünk, és nem zsinórmérték szerint tesszük az embereket ilyen-olyan fiókokba. A jobb élet csak következménye lehet annak, ha sikerül helyesen megélnünk a hitünket.

Az egyház feladata a kicsik védelme, a legalkalmatlanabbak szolgálata és a leginkább bűnösökkel szemben irgalom gyakorlása. Krisztus is azt mondta, hogy a legalkalmatlanabbakat választja ki magának, és tapasztaljuk is, hogy olyan egyszerű személyek, mint például Teréz anya, mégis micsoda hatalmas tetteket hajthatnak végre.

Mert az okoskodó elmondja, miért nem sikerülhet valami, míg az, aki hittel él, rábízza magát az életre. Istennek nincsen szüksége a képességeinkre, ezért a legkisebbekből is óriásokat csinálhat. Ezért veszélyes ítélkeznünk mások fölött, mert igen nehéz lenne tudni minden érzésüket és gondolatukat, ahogyan az egyetlen igaz bíró ismeri.

Összességében tehát nyitnunk kell, ehhez pedig a tömegtájékoztatás mellett a személyes akarat szükséges. A médiahasználatban nem túl jó a Katolikus Egyház, és papjaink sem mindig tudnak időt szakítani vagy tehetséget keríteni ahhoz, hogy hétköznapi élethelyzetekben papként szóljanak az emberekhez. A pap jelen lehet a szórakozóhelyeken, a kocsmákban, az éjszakában, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. Ha a lélek nem megy a templomhoz, akkor a templomot kell elvinni hozzá: ez viszont olyan nagy emberi feladat, amelyre valódi elhívás kell.

Talán ennek, az általam nagyon várt lépésnek (hogy a legrosszabbaknak tartott, sokak által kiközösített emberekhez forduljunk) egy finomabb változata az, hogy a fiatalok a flash mob révén meglátják: még a püspökök is emberek, mókáznak, humorizálnak és néha jó, néha rossz személyiségük van. Amiben különböznek, az csak a rájuk bízott feladat: de az, hogy pásztorok, még nem változtat azon, hogy először is emberek.