Öngyilkosság? Ezt gondold át.

Utolsó kommentek

  • Jeromos_: "Szavanként lehetne ebbe az oktrojált "levezetésbe" belekötni." hajrá! "Ha van egy végtelen akkor van kettő sőt három is. Sőt végtelen számú végtelen akik vmi istentelen módon különbözőek ?" vajo... (2017.04.03. 16:34) Isten léte – észérvekkel
  • öcsém...: @Preo: Szeretem amikor a nőtlen papok mondják meg a tutifrankót, azt hogy mit csinálhatsz az ágyban. :D (2017.03.24. 13:15) Katolikus szex
  • fuhur: @α Ursae Minoris: Biztos már próbálta és neki nem jött be :-) (2017.02.16. 11:44) Katolikus szex
  • Franciska Csáti: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szentséges atya, Krisztus helytartója, Ferenc pápa! Szálljon a lelkünk messze a múltakba a szent emlékezés szárnyain! Ebben a formában nem merülhetek el a be... (2016.04.18. 23:14) Hová kerülnek a pápának írott levelek?
  • Mikrobi: Hadd pontosítsak egy-két dolgot: 1.) A pap igenis megáldja a házasságot (amit a jegyesek egymásnak szolgáltatnak ki). 2.) A jegyesek egymásnak a házasság szentségét szolgáltatják ki, nem a kegyelmet... (2016.01.30. 10:36) Mikor érvénytelen az egyházi esküvő?
  • Utolsó 20

Mikor érvénytelen az egyházi esküvő?

2012.12.31. 15:31, Katekéta

Főleg megtérés esetén tud problémát jelenteni, ha valaki már a második házasságában van: mivel az egyházi tanítás szerint a házasság élethosszig tartó felbonthatatlan kötelék, ezért a második házasságukban élők automatikusan bűn állapotában vannak, ezért gondot okozhat a beavató szentségek felvétele. Nem kell persze kétségbe esni, sok esetben van megoldás, de meg kell érteni azok számára, akik katolikusok szeretnének lenni, hogy a házasság nagyon fontos életfeladat. Ebben két ember egy lesz, teológiai értelemben tehát monogám kapcsolatról van szó.

Az általános vélekedés szerint az egyházi esküvő során a pap áldja meg a házasságot, de ez nem így van. Házasságkötéskor az egyház csak tanú, a megszentelő kegyelmet a házastársak egymásnak szolgáltatják ki, s egy felbonthatatlan szerződést kötnek arról, hogy az életüket közösen folytatják. A házasság célja a szeretet ápolása, a gyermeknemzés és a gyermek fölnevelése, valamint az érzéki vágyak csillapítása. Mivel jelen szentséget nem a pap szolgáltatja ki, ezért a megkeresztelt emberek között minden házassági szerződés szentségnek számít (az ortodoxoknál szükség van az áldozópapi vagy diakónusi áldásra is, de a katolikusoknál nincsen). Hiába van tehát csupán polgári esküvő két ember között, egyházi értelemben is házasok, így újraházasodásra nincsen lehetőség. Van azonban néhány kánonjogilag különleges eset, amelyeket alább bemutatnék.

A házasságot a katolikus és az ortodox egyház szentségként ismeri el (előbbiben hét, utóbbiban a szerzetesség szentsége miatt nyolc létezik összesen), az evangélikusok és a reformátusok viszont nem (náluk csak két szentség van).

Alapvetően a katolikus álláspont szerint a házasságot csak az egyik fél halála bonthatja föl. Előfordulhat, hogy a házasság érvénytelen, de ezt csak az Egyház mondhatja ki egyházi bíróságon. Ha a házaspár egyik tagja meghal, a másik újraházasodhat, és akárhányszor is történik ilyen, a házasság érvényes lesz. Ettől függetlenül nemesebb és ajánlatosabb az özvegyeknek nem újraházasodniuk, ezzel is a gyászt és szeretetet kifejezni. (Az ortodox egyházban érvénytelen lesz a házasság akkor is, ha megszűnik a kölcsönös szeretet, s az egyik fél megcsalja a másikat. Ilyenkor a vétlen személy újraházasodhat. Náluk viszont ezután csak a második házasságot áldja meg az egyház, és a harmadikat még elfogadja bűnbánati szertartásban. Negyedszeri házasodás az ortodoxoknál nem lehetséges.)

Érvénytelenséget látszatházasságok fölött mondhat ki az Egyház. Van két kivétel, amikor előfordulhat, hogy szentségi, érvényes (vagyis inkább annak tűnő) házasságot érvényteleníthetnek. Szentpáli kiváltságról (privilegium paulinum) van szó, mikor két megkereszteletlen ember köt házasságot, majd egyikük megtér s fölveszi a keresztséget, majd újraházasodik. Ilyenkor a nem keresztény korábbi házasság automatikusan érvénytelenné válik, ha a másik fél is vállalja a különválást. Ez a privilégium nagyon fontos azok számára, akik nem keresztények, de szeretnének azzá válni. Természetesen a páli kiváltság érvénytelen, ha a megkeresztelkedés után a megkeresztelkedett fél követ el súlyos bűnt, például házasságtörést. Az ilyen eljárást a helyi ordináriusnál kell kezdeményezni, aki megszólaltatja a feleket, hogy vállalják-e a békés különválást. (Ez azért szükséges, mert úgy nem köthet új, katolikus házasságot valaki, hogy korábbi házastársa ezt ellenzi, s nem akarja engedélyezni, ez ugyanis a Teremtő gyalázásának számítana.) Ha erre nincsen szükség, mert például már elváltak korábban, akkor ettől külön engedéllyel el is lehet térni. Ha a nem megkeresztelt fél megtagadja a válaszadást, az negatív válasznak számít, tehát az új házasságkötés engedélyezett. A lényeg persze, ha mindketten meg akarnak keresztelkedni, arra is van lehetőség. Akkor sem válik érvénytelenné egy házasság, ha csak az egyik fél keresztelkedik meg, hiszen csak akkor válna érvénytelenné a házasság, ha újra is házasodna ezután.

A másik lehetséges privilégium a péteri kiváltság, tehát az el nem hált házasság esete. A házasság kánonjogilag ugyanis nem akkor valósul meg, amikor a két személy kimondja az igent vagy megcsókolják egymást, hanem szükség van a szexuális aktusra, amely ideális esetben a nászéjszakán valósul meg (igazán akkor katolikus a dolog, ha ez az első nemi együttlét is, de a modern, rendetlen szenzualitású időkben ez nagyon ritka). 

Mivel a házasság kiemelt célja a gyermeknemzés, valamint szükséges, hogy ketten egy testté váljanak, ezért az érvényes házasságot emberi módon is meg kell kötni, szükséges a szexuális kapcsolat is. Ha ez nem valósul meg valami miatt, akkor az egyházi házasság is érvényteleníthető. Fölmerül természetesen a kérdés, hogy az egyházjog szerint mikor aktus az aktus? A joggyakorlat szerint biológiailag legalább részleges erekcióra és legalább részleges penetrációra, tehát behatolásra van szükség. Szintén szükséges a jogilag érvényes elháláshoz a latinul eiaculatio in vagina cselekmény, tehát a hüvelybe történő magömlés. 1977-ben a Hittani Kongregáció kijelentette, hogy az nem feltétel, hogy a sperma alkalmas legyen gyermeknemzésre (verum semen). A házasságkötés előtti szexuális együttlétek nem számítanak, tehát különös esetben előfordulhat, hogy évekig rendezetlenül élettársi közösségben élő, aktív szexuális életű pár házassága is érvénytelen, ha a férfi képtelen a szeretkezésre a házasságkötés után. Együtt élő párok esetén persze feltételezzük az elháltságot, de per esetén meg lehet próbálni bizonyítani, hogy nem történt meg a dolog.

Fontos, hogy a nászéjszaka akkor is érvénytelen, ha megtörténik ugyan a szabályszerű aktus, azonban a felek között például erőszak lépett föl vagy kábító hatású anyagok (különösen alkohol vagy kábítószer) hatása alatt cselekednek. Ilyenkor sem számít az aktus érvényes elhálásnak, a házasság egyházjogilag felbontható marad.

3 komment

Címkék: házasság katolicizmus ortodox kereszténység kánonjog


A bejegyzés trackback címe:

http://apologetika.blog.hu/api/trackback/id/tr874989346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

qewr 2013.11.27. 01:21:44

Én úgy tudom, hogy "az Ortodox Egyház nem köti meg számszerűen a szentségek számát, mint ahogyan a Katolikus Egyház teszi, továbbá nem különböztet meg szentelményeket. Szentségnek tekinti valóban a szerzetesi szentelést, de például a vízszentelést, vagy a pászkaszentelést is. Ebben a felfogásban szentség az a szertartás, amely kegyelmet közvetít. Ezekből a nagyobbakat mondják a szóhasználat szerint szentségnek, a kisebbeket csak imádságnak, szertartásnak."
forrás:
gorogkatolikus.hu/?keres=8%20szents%C3%A9g&muv=lelkiatyavalaszol&id=1442

qewr 2013.11.27. 01:22:52

Én úgy tudom, hogy "az Ortodox Egyház nem köti meg számszerűen a szentségek számát, mint ahogyan a Katolikus Egyház teszi, továbbá nem különböztet meg szentelményeket. Szentségnek tekinti valóban a szerzetesi szentelést, de például a vízszentelést, vagy a pászkaszentelést is. Ebben a felfogásban szentség az a szertartás, amely kegyelmet közvetít. Ezekből a nagyobbakat mondják a szóhasználat szerint szentségnek, a kisebbeket csak imádságnak, szertartásnak."

forrás:
gorogkatolikus.hu/?keres=8%20szents%C3%A9g&muv=lelkiatyavalaszol&id=1442

Mikrobi 2016.01.30. 10:36:01

Hadd pontosítsak egy-két dolgot:
1.) A pap igenis megáldja a házasságot (amit a jegyesek egymásnak szolgáltatnak ki).
2.) A jegyesek egymásnak a házasság szentségét szolgáltatják ki, nem a kegyelmet. Azt a szentség adja. És nem a megszentelő kegyelmet, hanem a házassághoz kapcsolódó segítő kegyelmet.
3.) Tévedés, hogy megkeresztelt emberek között "minden házassági szerződés szentségnek számít". Valószínűleg a nem katolikus keresztények házasságára gondolsz. A katolikusok ugyanis kánoni formára kötelezettek, ha ezt megtagadják (pl. ref. templomban kötnek házasságot), az érvénytelen.
4.) A privilegium paulinum kifejezetten a hit javára (in favorem fidei) alkalmazható. Tehát ha a meg nem keresztelt fél megtér és a hit gyakorlását a pogánynak maradt fél akadályozza.
Öngyilkosság? Ezt gondold át.